Kanizsa József: Megérkezésem

ajtóhoz érve zörgök

megcsikordul a kulcs

mély hallgatás

köhögök

„én vagyok

Édesanyám!”

a Csend tovább simul

az ajtóhoz

fázom

toporgok

ablakot verve zörgök

„én vagyok

a Józsi

Édesanyám”

a retesz is lassan

hátrahúzódik

- tudom még a rigli van hátra –

zár

retesz

rigli

így volt ez mindig

kémlelés függöny

csücske mögül

s várom a kitárt ajtón

kitóduló ház-melegét

odabent

újabb tétovázó várás

kopogok

zörgök

„én vagyok

a pesti fiuk

megjöttem”

s nyikkan a rozsdás rigli

az ajtó kitárul

anyám karja testemre

bilincset fon

azt se bánja

hogy betódul a hideg

„Isten hozott fiam

tudod a biztonság”

szólalt meg Édesanyám

„látod annyuk

nem köllött vóna féned”

így szólt apám

s olajlámpa ős-fényénél

rám tapadtak a tekintetek

öreg szüleim

magukhoz öleltek

Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 18. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: A két öreg

Szőnyi István Öregek

Ha belenézek szemébe

anyámnak

magányos hazatéréseim

mindig fájnak

Nézem a két öreget:

anyámat s apámat

Kicsordul szememből

a könny

rám nehezül a bánat

Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 16. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Visszavisz a házhoz

az alkonyat mindig

visszavisz a házhoz

mészfalak világítanak

olajlámpa serceg

apám seprűt köt

nyírfaseprűt

anyám öltögető keze remeg

aprópénz-mosolyú arccal néz

fátyolos fényben

nézem a szemeket

nézem az arcokat

nehezedik az éj

ágyterítő riadt szele

szalad a szobában…

Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 12. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Hív a szülői ház

E tél-időben csikorgó ajtók

síró-jajgató hangja hallatára

keresem anyám dalt dúdolgató

ízes zalai hangját

Deres fák közt jajveszékel

anyámat siratja a szél

A kémény pipál Életről ad jelt

Száz veszélyen vonszolom magam,

hogy még egyszer halljam

anyám, édesanyám hangját

Vacsorahívó-harang kondul

Krumpliprósza illatát érzem

s a noha vad-testű bora tegez

Benyitok a volt-nincs házba

Köd-férhang lebben Pattog a tűz

Magába zár az éj mindent eltakaró

sötét nyugalom-bundája…

Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 10. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Ölellek hazám

Varázsos táj:

Dunától s Muráig,

Somogytól-Zaláig.

Szikla-szívemből

a szeretet,

mint csermely

tiszta vize lassan,

biztosan árad,

melegen árad hazáig.

Fejkötőkendő alól

anyám,

édesanyám-arcú

asszonyka néz rám.

Átölel s ölellek én is

vele együtt

ölellek

magyar  h a z á m…

Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 8. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.