ajtóhoz érve zörgök
megcsikordul a kulcs
mély hallgatás
köhögök
„én vagyok
Édesanyám!”
a Csend tovább simul
az ajtóhoz
fázom
toporgok
ablakot verve zörgök
„én vagyok
a Józsi
Édesanyám”
a retesz is lassan
hátrahúzódik
- tudom még a rigli van hátra –
zár
retesz
rigli
így volt ez mindig
kémlelés függöny
csücske mögül
s várom a kitárt ajtón
kitóduló ház-melegét
odabent
újabb tétovázó várás
kopogok
zörgök
„én vagyok
a pesti fiuk
megjöttem”
s nyikkan a rozsdás rigli
az ajtó kitárul
anyám karja testemre
bilincset fon
azt se bánja
hogy betódul a hideg
„Isten hozott fiam
tudod a biztonság”
szólalt meg Édesanyám
„látod annyuk
nem köllött vóna féned”
így szólt apám
s olajlámpa ős-fényénél
rám tapadtak a tekintetek
öreg szüleim
magukhoz öleltek
Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 18. old.– Anyaversek
felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése