Szenes Erzsi (1902-1981): Mennék felé, de ő nem jön felém

 
Mennék felé, de ő nem jön felém -
pedig nem halott, akit elsiratnak az élők,
mert számukra örökre elveszett.
Él s mással osztja meg szelleme s kedve kincseit.
Meghitt órákon sziveszerint más lánnyal beszél,
mint egykor énvelem.
Oh visszahozhatatlan órák, melyeket visszaidézni el nem fárad a képzelet!
A rekedtes hangot, a mosolyt, ideges játékát a kezeknek,
a szellem fényét a sápadt arcon s a sötét szemekben,
híven őrzi az emlékezet,
s a zord napokat most egyedül az emlék melegíti,
mint a földet a gyenge sugarak télen,
mikor a nap messze jár.
Mennék felé, de ő nem jön felém, -
pedig nem halott.
Él s emléke szivemben nem foszlik szét.
Irigylem az özvegyet, aki fennhangon sirathatja kedvesét
s keservét nem kell eltitkolnia,
a vigasz s a felejtés hamarabb érnek hozzá,
míg én minél jobban rejtegetem, bánatom annál halálosabb,
éles, mint a tőr, mellyel átszúrtak egy szivet.
Mennék felé, de ő nem jön felém,
pedig nem halott. Él. Halna meg inkább,
hogy az idő s az enyészet
lelkemben is elpusztítaná.

Forrás: Magyar Írás II. évf. 3. szám 1933. március

Szenes Erzsi: Ének

- Ajánlás –

Mert asszonytól sohse kivántad jobban,

hogy gyermeke szülessen Tőled,

mint tőlem,

hogy lelkem lelkeddel beteljen

s lombot, virágot, életet varázsoljon elő

megszülettek ezek a versek

és ezek a versek a Te verseid.

I.

Szombat,

vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek.

Hogy is volt?

Ujra meg ujra

sorolom a napokat,

miket nem is oly régen Teveled éltem.

szombat,

vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek.

Csak kétszer ennyi volt

s azóta mégis mindig ugyanazokat a napokat élem

és mindennap jobban szeretlek téged.

II.

Csak éltem, éltem mint a fák

büntelen

s most egyszerre mégis úgy állok itt

mint ősanyám a lét kezdetén,

amint ráijedt,

hogy meztelen,

Hová rejtőzzek,

hová bujjak,

mivel takarjam el magam?

A világ minden bozótja kevés volna

hogy elfeledjen,

 mikor Te álmaidban is látsz

szüntelen

s megkivánt szám, karom, szemem

fegyveres gyilkosok,

kik asszonyodnak életére törnek.

III.

Milyen szabadon jártam-keltem itt,

amig nem szerettelek.

És most minden és mindenki,

az emberek, a házak s a liget fái is

mint titkos összeesküvők

a vesztemre törnek.

Még a Dóm kivilágitott óralapja is engem kémlel este,

mintha Isten szeme keresne,

eltakarom a szemem a kezemmel,

hátha ő is bünnek érzi,

amit cselekszem.

IV.

Tíz férfinek is elég volna,

annyi asszonyszerelem,

amennyi körülötted volt.

Tíz leánynak is elég volna,

annyi férfiszerelem,

amennyi körülöttem volt.

És mégis, ha most meghalnál,

úgy halnál meg,

hogy az volt az életben a legszebb,

hogy én voltam.

És mégis, ha most meghalnék,

úgy halnék meg,

hogy az volt az életben a legszebb

hogy Te voltál.

V.

Oh nem is olyan nehéz,

hogy tőled válni kell!

Csak a legelső szerelemnél volt úgy, hogy meg kell halni,

s szivembe lassan visszatér a vér

s virágai majdcsak kinyilnak újból,

akkor is,

ha Te nem leszel,

valaki másnál.

Éppen azért,

mert em.éked erős

s az átélt napok képei

úgy élnek bennem

kiirthatatlan,

mint véremben a szerelem játékai,

megújulnak

utolsó leheletemig.

VI.

És ezerszer ujra meg ujra lázadok,

hogy Te is csak azért vagy,

hogy képzeletem bejárja a szerelem útjait

néhány dalért.

Megint csak ez,

megint csak ennyi,

hogy dalok diszitenek mint az Istent a csillagok.

Elámul rajtuk itt-ott valaki

s ebből se lesz soha

se élet, se csók, se kenyér.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.

Szenes Erzsi: Eltévedtem...

Eltévedtem az élet dolgai között

és most már csak az álom lepleibe burkolódzom

mint egy óriás virág szirmaiba.

Akár az ópium

altató, édes méreg ez.

Az ébrenlét percei egyre fogynak

és ébren is az álom arany rózsái vannak a szememen.

A világ

mindig kevésbé szűrődik be hozzám

mint a fény

est közeledtén

a leredőnyözött ablak résein.

Észrevétlen, éj lesz nemsokára

s nem lesz belőle ébredés.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.

Szenes Erzsi: Leányének

Most már hiszem a ti erősségtek

Férfiak

És teltszáju kacagástok őszinteségét.

Mert tiétek a dúskálás s a választás szent gyönyörüsége,

Míg a mi sorsunk,

némaságba és földbe verve állni

mint a virágok,

mindennek kitéve,

(csoda-e, hogy oly hévvel őrizzük egyetlen fegyverünk

szépségünk teljét az ifjuságot?!)

s szorongva fülelni a szivünkszerinti Kedves közelgő lépteit,

kinek kezéből mindent elfogadnánk,

s csak befelé sikoltani, ha a távolba szúrja s nem köti le

hozzánk a szemét,

s hozzásimulni bármely idegenhez,

ki nem tép, nem tapos,

de gyökerestül

virágzó, gyümölcsös fának

a házába visz.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.