Szenes Erzsi: Leányének

Most már hiszem a ti erősségtek

Férfiak

És teltszáju kacagástok őszinteségét.

Mert tiétek a dúskálás s a választás szent gyönyörüsége,

Míg a mi sorsunk,

némaságba és földbe verve állni

mint a virágok,

mindennek kitéve,

(csoda-e, hogy oly hévvel őrizzük egyetlen fegyverünk

szépségünk teljét az ifjuságot?!)

s szorongva fülelni a szivünkszerinti Kedves közelgő lépteit,

kinek kezéből mindent elfogadnánk,

s csak befelé sikoltani, ha a távolba szúrja s nem köti le

hozzánk a szemét,

s hozzásimulni bármely idegenhez,

ki nem tép, nem tapos,

de gyökerestül

virágzó, gyümölcsös fának

a házába visz.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.