Hát arcodat előlem már semmi sem moshatja el?
Hiába ujulnak meg az én napjaim nem törölhetik el,
Hiába váltogatja az idő az ő köntöseit,
Nem tüntetik el azt az egymást kergető tavaszok,
Széllel bélelt őszök sem fujhatják előlem el,
Nem perzseli el azt a nyár heve,
S télen is mint párnás zugolyba belém menekül.
Hát minden mámorból már csak Reád ébredhetek?
Sallangós szavaim selymét hiába tüzdelem díszül másra,
Én már cak mindig Tefeléd sikoltok!
Mást kívánó lázba hiába hajszolom magam,
A célomhoz futó sinpárról mégis Reád kell siklanom.
Hát éltem fonalát kell-e elvágnom az Úr szövőszékén
Hogy enmagamban megszüntesselek?!
(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
*
(* 1902. jún. 5.
Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai
napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit
a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló,
később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a
Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a
németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták. 1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák
hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és
eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben
Nordau-díjjal tüntették ki. -
Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek,
1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény,
1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és
napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved
(válogatott elbeszélések héberül, 1977).
Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai
antológiája – Prága, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése