Szivemből kiszökő forró vérsugár kifröccsent csöppje
a Neved
ha kiejtem,
egész testemben megremegek.
Megremegsz Te is
fölém hajolva
s míg ajkad cserébe
az én nevem mondja
olyan az, mintha két hangszer
minden húrja összecseng.
(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
*
(* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv
[Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai
Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó
is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar
Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is
közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd
Németországba hurcolták. 1945-1949-ben
Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe
emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi
munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -
Fm.
Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált
énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések,
karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi
(válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések
héberül, 1977).
Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai
antológiája – Prága, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése