(Beszélgetés Móricz Zsigmond Kerek Ferkójának élő rokonával)
Valóban véletlen találkozás volt. Egy talált fényképezőgép tulajdonosa újsághirdetésben kérte az elveszett tárgy visszaadását. Elküldtük neki, s hamarosan személyesen is megismerkedtem vele: Dr. Kerek Ferenc, bőrgyógyász főorvos, orvos-kozmetikus, Budapest, VIII., Üllői út 40., I. 2.
Az irodalombarátnak ez a név Móricz Kerek Ferkóját juttatja eszébe. Azonnal meg is kérdeztem:
- Csak nem Móricz regényhősének…
- De igen. A rokona vagyok.
A dolog kezdett érdekessé válni. Új ismerősöm hiába igyekezett kitérni a vallatás elől, nem engedtem: beszélnie kellett az eddig szerényen titkolt emlékekről.
- Családomnak valamikor Kisújszálláson volt birtoka – mondotta. – Móricz néhány évig diák volt az ottani főgimnáziumban, később is többször járt ebben a városkában. Hallott nagyapámról, sőt ismerte édesapámat is; mindketten a „Ferkó” nevet viselték. Nagyapámat jellegzetes egyénisége miatt sokat emlegették. Móricz regényében ő az öreg Kerekegyházy Ferdinánd. A regény szerinti fia, a főszereplő Kerek Ferkó azonban a valóságban nem a saját, hanem nagyapám testvérének a fia volt. Kerek Zoltánnak hívták. Huszártiszt volt, megyeszerte híres táncos, agarász, pisztolylövő. Ifjan, 32 éves korában halt meg, s ma is a kisújszállási temetőben nyugszik. Móricz a két érdekes és jellegzetes egyéniséget apa- és fiúként szerepelteti, így vált tipikussá a kép arról a társadalmi osztályról, amelynek ábrázolását célul tűzte ki.
Fellapozza a családi albumot, s megmutatja nagyapja, id. Kerek Ferenc képét: ő a regénybeli Kerekegyházi Ferdinánd, Ferkó apja. De ott van Kerek Zoltán fényképe is, mellette az írás: „Móricz Zsigmond »Kerek Ferkó« c. regényének hőse!” Igen, valahogyan így képzeljük el a mű olvasása után ezt a két szereplőt. Ferkó modelljének vonásai ugyan kissé lágyabbak talán a várnál. Igaz: Kerek Ferkó nemcsak duhajkodó fenegyerek volt, hanem idilli életre vágyó álmodozó is
De folytatódott a kérdezősködés:
- Ismerte-e személyesen is a két regényhőst és az írót?
- sajnos, sem nagyapámat, sem testvére fiát, Kerek Zoltánt nem ismertem személyesen. Móricz Zsigmonddal azonban volt egy érdekes találkozásom. 1938-ban ugyanis megismerkedtem Martonffy Emil filmrendezővel. Miután megtudta, ki vagyok, azt ajánlotta, készítsünk filmet a Kerek Ferkóból. Vállalta a rendezését, tőlem anyagi segítséget kért. A forgatókönyvet Móricz Zsigmonddal szándékozott megíratni. Fel is kerestük Móricz Zsigmondot Leányfalun. Akkoriban az írónak sok mellőzésben, sőt támadásban volt része, s igen szűkös viszonyok között élt. Tervünknek tehát nagyon megörült, s elárulta hogy már régóta foglalkozik a regény megfilmesítésének gondolatával, sőt el is készítette a forgatókönyvet. Azonnal átnyújtotta a kéziratot. Erről a látogatásról egyébként Móricz Virág is ír.
S miközben mosolyogva megjegyzi, hogy az írónő tévesen idézi őt könyvében Kerek Ferkó fiaként, előveszi az „Apám regényé”-t, és a 465. lapon olvassa:
„Akkor találta ki, hogy a KISMADÁR-t elő kell adatni a Városi Színházban a Gyöngyösbokrétásokkal… Még egy délibábos kilátása volt ezen a nyáron. Megjelent nála dr. Kerek Ferenc, aki nevetve közölte, hogy ő a Kerek Ferkó fia. És most azért hozott magával egy filmrendezőt, mert finanszírozni akarja a Kerek FErkó-ból készítendő filmet.
Ez a két darab volt utolsó évei reménység-vésztartaléka anyagi téren. „Majd a Kismadár! Majd a Kerek Ferkó” – mondotta, ha nem volt a mindennapi életre sem pénze.”
- Na és mi lett a filmből?
- Sajnos, az ügy nem úgy folytatódott, ahogyan elképzeltem. Martonffy elvitte a kéziratot, amelyért egyébként ötezer pengőt kért az író, de hamarosan vissza is adta. Azt mondotta, hogy nem elég filmszerű, a gyakorlatban nem használható. Helyette ő maga készített a regényből forgatókönyvet. Lett is belőle film, de majdnem megbukott… Úgy gondolom, Móricz mégiscsak jobban tudta, hit mell a darabnak kifejeznie. Nekem egyébként a film elkészítésében
már nem volt részem. Móricz kéziratának visszaadása után nem vállaltam semmiféle szerepet a dologban.
Kissé elgondolkozik, majd könyvet vesz ki a szekrényből:
- A leányfalusi látogatásról kedves tárgyi emlékem is van: egy példány a Kerek Ferkóból, melyet Móricz Zsigmond ezen a látogatáson ajándékozott nekem kedves dedikálással.
Mutatja a könyvet. Megilletődéssel nézegetem a nagy író kézvonásait, olvasgatom szavait, amelyek mondattá egészítik ki a regény nyomtatott címét, az azonos nevű rokonra utalva:
„dr. KEREK FERKÓnak, meleg emlékek az ifjú korban, - de kár, de kár! Leányfalu, 1939. I. 19. Móricz Zsigmond.”
Íme, Móricz Virág még egy tévedése: a keltezés elárulja, hogy a látogatás nem 1938 nyarán történt, amint könyvében jelzi, hanem 1939. januárjában.
A féltett könyv visszakerül a könyvszekrénybe, tulajdonosa boldog mosollyal simogatja meg. Dr. Kerek Ferenc a regénybeli Kerek Ferkó rokonságának és a kudarcba fulladt vállalkozásnak köszönheti legkedvesebb élményeit: egy érdekes találkozást az íróval és egy dedikációt, amelyet büszkén nézeget szabad óráiban.
Mi pedig ennek a véletlen találkozásnak örülünk: irodalomtörténetünk néhány érdekes apróságáról kaptunk és adhatunk hírt, amelyeknek ismertében jobban értjük a regényt, és többet tudunk írójáról.
Forrás: Jelenkor 1. évf. 2. sz. 1958. december
