2016. dec. 29.

Kopasz László (Fekete Mihály): Elválás







El kell válnunk nem sokára,
Isten látja lelkemet,
Ez elválás nyugtalanit
Mondhatatlan engemet.

Ám a felöl biztositlak:
Élsz emlékezetemben!
Ha mégy, magam is kisérlek –
Nagy bottal a kezemben.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): A mámoros





Lányka, nálad a sziv nehéz
Mámorától,
Nálam a nyelv nehezült el
A pohártol.

Nálad én most minden bú bajt
Elszélesztnék,
Ha neked szűm vágya szerint
Bebe – beszélhetnék!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): Szinházban





Ő reám néz, nem figyelve
A királyra s udvarára,
Mellynek fénye büvölőleg
Száz csodálót von magára.

Dusabb, boldogabb vagyok most,
Mint Pyrén sziget királya,
Kinek fején büszkén csillog
Fényes papír koronája.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Kopasz László (Fekete Mihály): Mennie kell!





Lelkem édes ifja,
Epedő galambom,
Menni kell, nekem már
Nem lehet maradnom...

Szünj meg, szünj meg egyszer
Csábitó pillantás!
Ah, maradna szűm, de
Benn – meg ég a rántás!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök

Tóth Kálmán: Bácskai népdal





Akós hordó áll a szoba
Közepében,
Csap van ütve nedveresztő
Fenekében!
Csillog a csap... mint a gyémánt
Ugy ragyog – ugy ragyog...:
Alá fekszem, mert bácskai
Fi vagyok, fi vagyok!

Nem kell pohár a bácskai
Legénységnek,
Neki hasal az a hordó
Fenekének...
S iszik mint a kefekötő
Bujában, bujában,
Csapbol inni, ez a divat
Bácskában, Bácskába!

Áldott szomszéd – üdvözöllek
Szép Baranya!
Ki ugy szoptatsz jó nedveddel
Mint az anya!
Ereszd csak meg nagy bőségben
Emlődet, emlődet,
Varázsold át üdvös nedvvé
Szőlődet, szőlődet...

Megittam már vagy hat itcét,
Meg se kottyant,
Gyomrom mély ürességében
Csak ugy lottyant,
Alá fekszem a csap alá
S bekapok, bekapok,
Ismerjék meg, hogy bácskai
Fi vagyok – fi vagyok!!!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 55. sz. mart. 7. csütörtök