Kértél, s parancs lön kérelmed nekem;
Emléklapodra írok verseket.
Vajjon leend é csak egy pillanat,
Szép ajkad engem mellyben emleget?
Nem lesz, leányka! nem, egy perced is,
Ámbár reád én sokszor gondolok.
Igen; de én s te! – Áldozat neked,
Mivel szivemre én üdvet hozok.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 23. sz. jan. 28. hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése