Süt a nap, süt a nap, kegyetlenül éget,
Nyájam már nem legel, félre vonul, béget;
Magam ülök búsan, gyepen furulyázok,
Délnek nézek, nem tom magam sem kit várok.
Még is csak jó, áldott galambom van nékem:
Megigérte, eljő ez égető délben;
S mert a forró tallót nem állja ki lába:
Déli bábos szárnyon jön ő Hortobágyra.
Hortobágy, Hortobágy! domborulj dombokra!
Déli báb, galambom emeld jó magasra!
Egész világ lássa, mindenki csodálja,
Millyen gyönyörü szép Hortobágy virága.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 43. sz. febr. 21. csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése