Az égi hit malaszthatása
Uj győzelembabért arat,
Hiába mind, a gyilkosoknak
Csoportja veszteg nem marad:
A büszke város tág piaczán
Mindegyre nő a hangzavar,
S föl-fölzajong, mint rengetegből
Szabadba hajtott szélvihar.
S halált ohajt István fejére
Ki Jézus üdvadó hitét
Erényvirágul a szivekbe
Áldott sikerrel hinti szét.
S mert Izraelnek tűzszoborként
Sugárzott tiszta szelleme,
A rágalom sötét hadával
Csatát uszítnak ellene.
Mint istenárulót bilincsen
Birák elé hurczolva őt,
Ezernyi átok s gúnykaczajjal
Kisérik a hős szenvedőt...
A körbe lép, magasztos arczán
Az öntudat fényhajnala;
Vélnéd, közéjük üdvvarázsban
Leszállt az égnek angyala.
A vádakat megczáfolandó
Felnyitja ihlett ajkait,
S merész szavában csengni hallod
Az ős proféták hangjait.
Előttük rögtön felsodorja
A mult s jelen történetét,
Hogy lángoló arczukra süssék
Ellenkezésök szégyenét.
S dörögve szóla: nem teremhet
Szirtkebletek csak bűngyomot;
Mint hajdan a Szentlélek ellen
Folytatva most is ostromot.
Van-e proféta, kit halállal
Vérszomjatok nem büntetett;
Az ég urát is fölfeszitvén,
Ki nektek üdvet hirdetett.
Elhallgatott – de bősz szivökben
Dühös harag viharja dúl;
Míg ujra lángoló beszéde
Hangzik magasztos ajkiról:
„A fényes ég üdvtengerével
Előttem nyitva tündököl;
S az Üdvezitőt állni látom
Szent Atyja mellett jobb felől.”...
Szavára, mint sebzett oroszlán
Az összegyűlt nép felszökött,
S a városon kívül ragadta
Eget hasító zaj között.
Itt rá rohant, mint a hegyekről
Szakadva omló hótömeg,
S vad arczain sötét alakban
Czikáztak a vészföllegek.
Fölszedte bosszumámorában
Az utcza számtalan kövét,
Hogy ráhajított záporával
Eloltsa gyűlölt életét.
S ő térdre hullva, lelkesülten
Forró imára fon kezet,
S mond – föltekintve Istenéhez:
„Fogadd öledbe lelkemet!”
A rémitő haláltusában
Dicsfény keríti homlokát;
S elszenderedve – végszavával
A gyilkosoknak megbocsát...
Az ajkengesztelést rebegjen
Habár sajogna még sebünk:
Csak igy virúl örök bocsánat
Reménye Istennél nekünk.
Forrás: Őrangyal – Vallási Almanach Pest, 1848.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése