Kürthy Károly (1887-1957): Merengés…

Bus multamba ha visszaszállok,
Azt mondatom: eddig nem éltem.
Tengődtem csak és robotoltam
Fölpanaszolt, szükös kenyéren.

Gond ült mindig az asztalomnál,
Szegénység volt kisérőtársam.
A boldogság tündéri várát
Még csak álmomba’ se láttam.

Dus gyöngyét borus homlokomnak
Kicsiny szobám padlója itta.
Lágy muzsika merengő báján
Sohse voltam elandalítva.

Nekem nem gyöngyözött a pezsgő,
Nem huzta kávéház cigánya,
Nekem a vidám kóstolókból
Mindig csak az utója járta.

Bánat bélelte ki a párnám
És vette el gyönyörü álmom
S úgy megreszkettem éji órán
Csalfa fényü csillagfutásom!

De most csitulj el bus keservem,
Hajnal hull rád, aranysugáros
És siess, hogy minél előbb érj
Gyémánt-kilincses kapujához!

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. ápr. 25.

Kürthy Károly (1887-1957): Küldetés

Száz éve most éppen, a menny udvarában

Angyalok hódoltak hófehér ruhában.

Szólt hozzájuk az Úr: repüljön el három,

Tekintgessen szét a Tisza-Duna tájon

S akit eddig annyi vad viharok téptek,

Vigyen ajándékot ma a magyar népnek!

Egyik ajándékom: a szép szent Szabadság!

Hófehéren küldöm, mocsok nélkül kapják,

Mindig úgy őrizzék és olyannak tartsák!

Másik ajándékom: drága Egyenlőség!

Ékesítse a pórt és a csaták hősét,

Koronázza őket áldás és dicsőség!

S nehogy azt mondják, hogy fukar volt fent az ég,

Harmadik legyen az édes Testvériség!

Ne legyenek többé átokkal kötözve,

Egy boldog családdá hadd forrjanak össze,

Ott lenn is, itt fenn is, örökre, örökre.

A szent ajándékkal hozzánk szállt a három

S azóta ünnep ez szép Magyarországon.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLVII. évf. 48. sz. 1948.