1769 április 25.
A Helytartótanács rendelete értelmében összeíratják a görög kereskedők vagyonát, s hűségeskü letételére kötelezik a Magyarországon élő görög kalmárokat. (Az 1770-1775 között Pest megyében végzett összeírás szerint 57 helységben éltek görögök, legtöbben Kecskeméten, Vácon, Szentendrén és Ráckevén.)
1770
Sajnovics János Demonstratio című munkájában a lapp és a magyar nyelv összehasonlításával kimutatja a magyar nyelv finnugor kapcsolatait. A hangváltozások bizonyítására első ízben teszi közzé a Halotti beszédet.
1771. július 20.
Mária Terézia kibocsátja a magyarországi szerbek jogállását rendező „Illir Regulamentum”-ot. (A szerb lakosságot is a Magyar Királyi Kancellária, illetve a vármegyék és városok joghatósága alá rendeli, ezzel a karlócai pátriárka világi hatalma megszűnik.)
1774. augusztus 8.
A Helytartótanács rendelete értelmében eskütételre kötelezik a török alattvalóként Magyarországon élő görögöket. Kereskedelmi szabadságot csak honosított görög élvezhet.
1776
Mária Terézia megalapítja a nagyváradi (román) és a körösi (szerb) görög katolikus püspökséget.
1777. január 2.
Mária Terézia kiadja a második „Illir Regulamentum”-ot a magyarországi szerbek helyzetének szabályozására. (Feloszlatja a külön illír deputációt, és a szerbeket az általános országos hivatalok hatáskörébe rendeli.)
augusztus 22.
Mária Terézia kiadja az oktatásügy átfogó szabályozásáról szóló Ratio Educationist. Az oktatás anyanyelven és németül folyik, osztrák tankönyvek alapján.
szeptember 26.
A négy karral rendelkező nagyszombati egyetemet Budára helyezik.
1778. június 16.
Királynői rendelet Magyarországhoz csatolja a Temesi Bánságot. (A Bánság területén kialakítják Torontál, Temes és Krassó vármegyéket.)
1779. július 16.
Mária Terézia kiadja a magyarországi szerbek ügyét végleg rendező rendeletét, a „Rescriptum Declaratorium Illiricum”-ot. Részlet: „Valamint a Magyarországon tartózkodó illír nemzet a hittant, lelkiismeretet és a szertartást illető dolgokban metropolitájától és püspökeitől függ, úgy máskülönben ezen nemzet, egyházával együtt, miként az ország egyéb lakosai, mindenekelőtt a provinciális magistratusoktól és helyi hatóságoktól, továbbá a Magyar Királyi Udvari Kancelláriától fog függni.”
1780
Megjelenik Pozsonyban Juraj Papánek De regno regibusque Slavorum című munkája (Ez a szlovákok történetének első összefoglalása.)
- Bécsben megjelenik Samuil Micu-Klein latin nyelvű román nyelvtana: Elementa linguae Daco-Romanae sive Valachicae.
- A Temesi Bánság területén élő 450 ezer ember 12 %-a német, 5 %-a szerb, 50 %-a román. Ezenkívül olaszok, spanyolok s egy kevés magyar él itt.
- Megindul az első hazai magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó Pozsonyban. Hetente kétszer jelenik meg 1788-ig.
1780. május 13.
II. József (1780-1790) rendeletet hoz a magyarországi zsidók (83 000) helyzetének szabályozására. Istentiszteletük saját nyelven folyhat, szabad ipari és bérelt földön mezőgazdasági foglalkozást űzniük, letelepedhetnek a szabad királyi városokban, kötelesek német családnevek felvételére.
október 25.
II. József Türelmi Rendelete szabad vallásgyakorlatot biztosít a protestánsoknak és a görögkeletieknek is. Betölthetnek minden állami hivatalt, templomot építhetnek. Kihatását a „nemzeti” mozgalmak éledése korlátozza.
az év folyamán
Bessenyei György, a magyar felvilágosodás kiemelkedő egyénisége írja Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék című röpiratában: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentül közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb. A tudománynak kulcsa a nyelv, mégpedig a számosabb részre nézve, amelynek sok nyelvek tanulásában módja nincs, minden országnak született nyelve.” Célja a magyar nyelv „pallérozását” magára vállaló társaság létrehozása.
1782. május 27.
II. József egyesíti a Magyar Királyi Kancelláriát az Erdélyi Kancelláriával.
szeptember
Hont vármegye 42 cigányt (köztük 17 asszonyt) kivégeztet emberevés, gyilkosság, rablás vádjával. II. József a megye ellen fordul.
1783. július 1.
Pozsonyban megjelenik a Pressburgské Nowiny, az első, szlovákok számára kiadott újság. (Cseh nyelven, szerkeszti: Stefan Liska. Megszűnik 1787-ben.)
az év folyamán
Karl Riesbeck, Mainz város titkára ez évben megjelent Egy Németországon átutazó francia levelei című könyvéből: „Bajorország, a sváb és frank föld, meg a Rajna mente legcédább népessége megy csak ebbe az országba /Magyarországra/... mivel a kormány nem viseli eléggé a gondjukat, meghalnak bánatukban, vagy olyan betegségben, mely inkább cédaságuknak, semmint az éghajlatnak a következménye... Akinek... van elegendő pénze az amerikai útra, inkább oda vándorol... Csak a legszegényebbek... néznek Magyarország, utolsó mentsváruk felé.”
1784. eleje
II. József összeírást rendel el Erdélyben a román határőrezredek megerősítésére. (Tömegesen jelentkeznek határőrnek; a király beszünteti az összeírást, mire zavargások törnek ki.)
május 11.
II. József elrendeli, hogy Magyarországon az ügyintézés és az oktatás német nyelven folyjon. Közhivatal elnyerésének feltétele a német nyelvtudás.
július 3.
II. József rendeletileg megváltoztatja az eddigi erdélyi közigazgatást, s Erdély területét 11 megyére osztja. Ezzel a székely és szász önkormányzati szervek megszűnnek. Megkezdődik a magyarok és románok beköltöztetése szász területekre. (1792-ben az erdélyi országgyűlés újra megerősíti a szászok kiváltságait.)
augusztus 27.
II. József rendelete értelmében a monarchiában egységesek a vámok. Ez Magyarország számára megszünteti a hátrányos megkülönböztetést.
október 3-december 31.
A Zaránd vármegyei Mesztákonban Horia, Closca és Crisan vezetésével a román parasztok megindítják a század legnagyobb parasztmozgalmát. Zaránd, Hunyad, Fejér, Torda és Kolozs vármegyékben 20-30 ezer jobbágy ragad fegyvert. Ultimátumszerű felhívást in
„2. Hogy a nemesség többé ne légyen, hanem a ki hol kaphat királyi szolgálatot, abból éljen... 5. Hogy szintén olyan adót fizetők légyenek, mint a köz contribuens nép.” A parasztmozgalom indítóoka: a román parasztok az elrendelt népszámlálást a jobbágyi terhek alóli felszabadításként értelmezik. Horia, Closca, Crisan a mozgalomba nemzeti elemeket visznek: magukat Dacia fejedelmének nevezik. A felkelést leverik, vezetőit kerékbe törik.
november
A király kinevezi a pesti egyetemen az első magyar történész professzort, Cornides Dánielt a heraldika és diplomatika tanárának.
1785. május 18.
II. József Magyarországot 10 kerületre osztja, megszünteti a megyék önállóságát.
május
Besztercebányán megindul az első szlovák nyelvű folyóirat, a Staré Noviny Literniho Umeni. (Szerkeszti: Ondrej Plachy.)
augusztus 22.
II. József eltörli a jobbágyságot.
szeptember 12.
Az első magyar nyelvű színielőadás Budán.
1786.
az év folyamán
Megindul Budán Kovachich Márton György lapja, a Merkur von Ungarn, az első magyarországi tudományos folyóirat.
1787. október 25.
A budai német színház első előadása a karmeliták templomából átalakított Várszínházban.
az év folyamán
Megalakul a kassai Magyar Társaság Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid részvételével.
1788. július
Megindul Kassán a Magyar Múzeum, az első önálló, negyedévenként megjelenő folyóirat.
augusztus
A császárral elégedetlenkedő magyar megyei nemesség a porosz királyhoz fordul.
1789
A magyar nyelvű természettudományos irodalom új termékei: az első élettani munka Rácz Sámuel: A physiologiának rövid summája; Mitterpacher Lajos: A len és kendes műveléséről való oktatás a mezei emberek hasznára.
1790. február 20.
Meghal II. József.
február 21.
Budára érkezik a II. József által visszaküldött Szent Korona, amely 1784. április 13-a óta a bécsi kincstárban porosodott. A nagyszabású ünnepségsorozatról Kazinczy Ferenc így emlékezik meg: „József elküldé koronánkat, a jegygyűrűt a király és nemzet között, Budára, s akkor lobbanánk örömre... Bandériumok kelének össze minden vármegyében, s egyike jött őrzeni a nemzet kincsét vagy inkább csak tisztelkedni körüle; másik ment, elvégezvén a szolgálattételt.”
március 29.
II. Lipót 25 évi szünet után országgyűlést hív össze (június 6.) Budára.
április 20.
II. Lipót (1790-1792) rendelete a németről visszaállítja a latin nyelvű ügymenetet a magyar kormányszervek ügyintézésében.
április
A vármegyék feliratokban szorgalmazzák, hogy a magyar sorozási helyű ezredekben magyar tiszteket alkalmazzanak és a vezényleti nyelv is a magyar legyen.
június 11.
Az országgyűlés alsó táblája – ahol a magyarországi köznemesség van túlsúlyban – kimondja: tanácskozásait ezentúl magyar nyelven folytatja.
szeptember 1.
Temesváron megnyílt a II. Lipót által összehívott, s a magyar rendi-nemzeti mozgalom ellensúlyozásaként kezelt szerb nemzeti kongresszus., Szerb területi önkormányzatot követel, és szorgalmazza külön szerb kancellária felállítását. Részlet Tököly Száva Arad megyei nemes szeptember 9-i beszédéből: „Jobb lesz tehát nekünk, szeretett testvérek, s jogaink biztonságának inkább megfelel az, ha azt, amit az ország törvényeiből még óhajtanunk kellene, annak engedélyezését attól a hatalomtól kérjük, amely a törvények hozatalának, eltörlésének, módosításának és kiterjesztésének erejével van felruházva. Csak ez koronázhatja majd meg a mi nemzetünk érdemeit örökkedvezménnyel s jutalmazhatja meg szolgáltatásainkat örökké tartó kiváltsággal. S az a hatalom, melytől nekünk oly sok kegyet kell várni, nem más, mint a törvényhozó hatalmat az ország rendjeivel egyetemben gyakorló király.”
október 25.
Kelemen László magyar színtársulata első előadását tartja a budai Várszínházban. (Simai Kristóf Igazházi című darabja kerül színre.) Az előadások 1792. májusától 1796 elejéig, a társulat feloszlatásáig rendszeresek.
az év folyamán
A felvilágosodás hirdetői és ellenfelei, nemesek és polgárok tollából röpiratok tömege jelenik meg magyar, latin és német nyelven. Céljuk: elképzeléseik elbeszélése az új állami berendezkedésről.
- II. József halálát követően (február 20.) széles körű nemesi mozgalom indul a nemesi kiváltságok tiszteletben tartásáért. Divatba jön minden, ami magyar: ruha, nyelv, szokások stb.
1791. február
II. Lipót ismét szétválasztja az erdélyi és a magyar királyi kamarát, újra külön felállítja az Illir Udvari Kamarát. A magyar országgyűlés – látva a szándékot Erdély ügyeinek elválasztására Magyarországtól, másrészt a szerb nemzeti törekvések felhasználását a magyar nemesi mozgalom ellen – tiltakozik.
március 11.
Az erdélyi román püspökök benyújtják az uralkodónak az erdélyi románok nemzeti követeléseit tartalmazó Supplex Libellus Valachorumot. Részlet: „A valach nemzet esdőn és alázatosan járul Felséged Trónusa elé, és a következőket kéri s esdekli illendő hódolattal és alattvalói engedelmességgel.
1. Hogy a gyűlöletes és gyalázattal teljes megtűrtek, bebocsájtotatk, a Rendek közé oda nem számított és más ehhez hasonló kifejezések, amelyeket megbélyegzés gyanánt jogtalanul és törvényes alap nélkül ráfogtak a valach nemzetre, most egyszer s mindenkorra legyenek eltörölve, és méltánytalan s hamis voltuk miatt nyilvánosan vonassanak vissza, valamint semmisíttessenek meg, s ekként tétessék vissza minden polgári és országlakosi jogának gyakorlásába.” (Vagyis a román legyesn a székely, szász, magyar mellett a negyedik bevett nemzet.) A szöveg egyébként hivatkozik, mint jogalapra, a románok régi ittlakására, a dáko-román elméletre. Az uralkodó, II. Lipót, elutasítóan válaszol.
március 12.
II. Lipót szentesíti az 1790. évi dekrétum végzéseit. A király elismeri, hogy „Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg... független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánnyal bíró... ország”. Megszületik a modern Magyarország első nyelvtörvénye, az 1791:XVI. tc., amely szerint „ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni, hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a gimnáziumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv és írástan számára külön tanár fog beállíttatni, hogy azok, akik e nyelvet nem tudják s meg akarják tanulni, vagy akik azt már tudják, magokat tökéletesíteni kívánják benne, alkalmat nyerjenek bármelyik irányban kívánságuk teljesítésére, a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók”.
április 19.
A király kinevezi – az 1791:XVI. tc. szellemében – a pesti egyetem első magyar nyelv és irodalom tanárát Vályi András személyében.
az év folyamán
Megnyílik az első szerb gimnázium Újvidéken.
1792. május 20.
Az országgyűlés törvényt alkot (1792:VII. tc.) arról, hogy az ország valamennyi iskolájában rendes tantárgy legyen a magyar nyelv.
1793. április 23.
Megindul a Bétsi Magyar Merkurius című hetente megjelenő folyóirat.
az év folyamán
Megalakul Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társasága.
- Kolozsvárott megnyitja kapuját a Kémiai-Metallurgiai Iskola.
- Sárospatakon, a református főiskolán először kap tanszéket a magyar jog tanítása.
- Juraj Fándly Nyitrán Szlovák Tudós Társaságot alapít.
1794. május-1795. május 23.
Martinovics Ignác vezetésével jakobinus, demokrata szervezkedés indul. Részlet a Szabadság és Egyenlőség Társaságnak Kátéjából: „Kérdés: Elégséges-e a nemzeti erő a felzendülésnek fenn tartására és a szabadságnak vissza nyerésére? Felelet: Igen-is. Az egy principium a politikában: hogy mindennik nemzet szabaddá lehet azonnal, mihelyt azt akarja. Az ollyan tiránumnak, kit egy nemzet el hagy, semmiségében vissza dűl, és a nemzeti test őtet könnyen el tiporja.” (Ez év augusztusában Martinovics maga adja fel a mozgalmat. A per fővádlottait halálra ítélik, másokat várfogságra vetnek.)
1796. február
József főherceg, az új nádor, interveniál a tokaji szőlőtermelés korszerűsítése érdekében. Ferenc császár válasza: őt az osztrák és cseh tartományok érdeklik jobban, azok több közös terhet viselnek, mint Magyarország.
az év folyamán
A budai nyomda megkezdi cirill betűs szerb nyelvű munkák rendszeres kiadását. A következő évben itt adják ki a hazai román nyelvű iskolai és ismeretterjesztő könyveket is.
1798
Teleki Sámuel, az erdélyi felvilágosult gondolkodású főnemes megnyitja a nyilvánosság előtt marosvásárhelyi könyvtárát. (Teleki Téka)
1799
Megjelenik Budán Paul Jorgovici Observacij de limba rumanjeska című műve, a román nyelvújítás elveinek első összefoglalása.
1801
A nemzeti ipar fejlődésének mutatói többek között: a privilegizált Magyar Csatorna és Hajózási Társaság dél-magyarországi útépítési tevékenysége, a gyöngyösi posztókészítő üzem, a kassai kőedényüzem, soproni üveghuta megindulása. A következő év adatai szerint 88 ezer személy él ipari foglalkozásból az országban.
1802. június 25.
Mozgalom indul magyar katonai akadémia alapítására.
november 25.
Széchényi Ferenc a nemzetnek adományozza könyvtárát és gyűjteményeit. (Ez a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapja.)
1805
Miután Napóleon előrenyomulása következtében az udvar rászorul a magyar nemesi felkelésre, a rendek kihasználva ezt, a magyar nyelvhasználat kiterjesztését kérik a kormányzatban.
november 2-7.
Az országgyűlés törvénnyel (1805:IV. tc.) bővíti a magyar nyelv jogait a latin rovására az államéletben: az országgyűlési és kancelláriai feliratok magyar és latin nyelven szerkesztendők, a Helytartótanács a magyarul felíró törvényhatóságoknak (megyéknek és városoknak) magyarul válaszol, a törvényhatóságok magyarul hozhatnak pereikben ítéletet. „I. § ... ő szent felsége elő kerülendő fölterjesztések... hasábosan latin és magyar nyelven szerkesztessenek... 3. § Szabadságukban maradjon azonkívül azon törvényhatóságoknak, melyek azt tenni kívánják, a magyar királyi helytartótanácscsal való levelezéseiket hazai magyar nyelven írni, s a törvényszékeken s perekben is a magyar nyelvet használniok.” Horvátország kezdettől tartományi jogainak csökkentését látja e törvényekben.
ez évtől kezdve
Az 1805:IV. tc. alapján a megyék sorra áttérnek a teljes magyar nyelvhasználatra (elsőként, 1805-ben, Pest vármegye, utolsóként, 1840-ben, Zólyom vármegye).
1808
Megjelenik Kazinczy Ferenc Tübingiai Pályairat című műve, amely a magyar nyelv fejlesztésére szólít fel. Részlet: „De a haza nyelvétől megtagadott gond nemcsak azt a kort szüli, hogy a tudományok és mesterségek nem juthatnak körforgásba; hanem azt is azonfelül, hogy maga a tudomány nem kap annyi gyarapítót, mint különben kaphatna...”
1809. június 14.
A győri csatában a francia csapatok szétverik az utolsó magyar nemesi felkelésből születő magyar csapatokat.
1810
Újvidéken szerb gimnázium létesül.
1812
Szentendrén megnyílik az első szerb nyelvű tanítóképző.
1813. augusztus
Pesten bemutatják Balog István Czerni Gyuró című színművének szerb fordítását. (Az első szerb nyelvű színielőadás Magyarországon.)
1815. június 9.
Aláírják a bécsi kongresszus alapokmányát.
1821. december 26.
Kolozsváron színre kerül Ruzitska József Béla futása című operája. Ez az első magyar operabemutató. (Az opera igen alacsony művészi színvonalú.)
1825. szeptember 11.
Pozsonyban összeül az első reformországggyűlés.
az év folyamán
Budán megjelenik az első jelentős román szótár – Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum.
1826. január 21.
Pesten megalakul a Srpska Matica, a magyarországi szerb közművelődési egyesület.
1827. augusztus 18.
A király szentesíti az 1825-27. évi országgyűlés törvényeit. A XI. tc. kimondja, hogy „Önként és szabad adakozással összeszedett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék fel.” (Széchenyi István 1825 novemberében az országgyűllés kerületi ülésén egy évi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.)
1830. január 28.
Megjelenik Széchenyi István Hitel című műve. Részelt: „... mert a magyar ember nemzetisége ’egyenes, bátor ’s komoly férfiúi érzés a szó legtágasb értelmében, szabadság-imádás, hon legforróbb szeretete s az élet kész elhagyása törvényes királyért. Ezen alapul sajátságunk, ez régi nemzeti szellemünk, ’s becsültesd meg kün a’ magyar nevet, van szívükbe vésve... Illy tulajdonok, ’s nem ám pengő sarkantyú, vitézkötés – tán vitézség nélkül – ’s nem panyókás mente, nem sinór, borítás, paszománt, kócsagtoll, túri-süveg, atila-kalpag, zrínyi-dolmány ’s t. i. fogják népeinket magyarosítani, honunkat felemelni... ’s a’ külföldet arra kínyszerítni, hogy egy tökéletes férfiú említésénél mindig Magyar jusson eszibe.”
szeptember 4.
Próbautat tesz Bécs és Pest között a Dunai Gőzhajózási Társaság gőzhajója, az I. Ferenc. (1831. február 11-től megindul a rendszeres forgalom.)
november 17.
A Magyar Tudós Társaság első ülésén megfogalmazzák az Akadémia célját: „A Magyar Tudós Társaságnak egyedül az van téve céljává, hogy munkálkodása által hazánkban a tudományok és szépművészségek honi nyelven műveltessenek.”
1832
Megjelenik Janko Draskovic Disereatia ilire pazgovar című röpirata, amely a monarchia délszláv területeiből egységes szláv állam létrehozását javasolja.
1833. március közepe
Kossuth Lajos Lónyay Gáborhoz küldött leveléből, amelyben az országgyűlésről tudósít: „Nem hiúság szüli örömöm (az Országgyűlési Tudósítások sikere), hanem azon meggyőződés, hogy nemzetem a tespedésnek mély álmából lassan csakugyan ébredez, hogy az őtet érdeklő kör nem kereng többé pipafüst lepte kályhától a szérűskertig és vissza, hanem... kezd érdekeltetni a magasb, nemesebb, az emberiségi és nemzetiségi kérdések felől.”
az év folyamán
A horvátországi Károlyvárosban megjelenik a Sollen wir magyaren werden?” című névtelen röpirat, amely számos esetet említve először fogalmazza meg az erőszakos magyarosítás vádját.
1835. február 9.
Részlet Kölcsey Ferenc országgyűlési búcsúbeszédéből: „Ide jöttünkkor... többek között két erős kívánat uralkodott lelkeinkben: emelkedést adni az adóz6ó népnek, s a földbirtokot állandóbb és biztos alapra helyezni. Azt hivük, hogy e kettőt megvenni itt az utolsó idő, itt a legszebb alkalom, midőn törvényhordó útján, a fejedelem és nemzetközi békés tanácskozásban eszközölni lehet azt, a miére máshol vérpatakok folytak... Jelszavaink valának: haza és haladás.”
február 23.
Az udvar felségárulási pert indít Wesselélnyi Miklós ellen. 1836-ban az országgyűlési ifjúság vezérét, Lovassy Lászlót és másokat, 1837 májusában Kossuth Lajost fogják perbe s ítélik fogságra.
1836. május 2
Az 1836:III. tc. csekély mértékben, de kibővíti a magyar nyelv használati körét: a törvények nyelve ezentúl magyar, a felsőbb bíróságok is magyarul tárgyalhatnak; ahol a papok prédikációi is magyar nyelvűek, ott az anyakönyveket is vezessék magyarul.
1837. augusztus 22.
Pesten megnyílik a Nemzeti Színház. Az 1836:XLI. tc. rendelkezett az „országos költségen felállítandó nemzeti játékszínről”.
1838. március 24.
Brassóban megindul a Gazetta de Transsilvania című román nyelvű, a liberálisokkal rokonszenvező politikai lap. Szerkesztője George Baritiu.
az év folyamán
Megalakul Pesten a Tökölyanum, a Tököly Száva által alapított görögkeleti szerb nyelvű nevelőintézet.
1840. január 11.
Megkezdi működését a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülés Fáy András vezetésével.
május 13.
Az országgyűlés újabb nyelvtörvénye (1840:VI. tc.) tovább tágítja a magyar nyelv használatát: a Helytartótanács körlevelei is magyar nyelvűek, a Kamara is magyarul válaszol, három év múlva az anyakönyveket mindenütt magyar nyelven kell vezetni, ezért a lelkészek alkalmaztatási feltétele a magyar nyelv tudása.
november 18.
A Helytartótanács bevezeti a postai ügykezelésben a magyar nyelvhasználatot.
1840. június 27.
Megjelenik Széchenyi István A kelet népe című, Kossuth Pesti Hírlapját bíráló műve. Részlet: „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Európában egyedüli heterogén sarjadék/ként/ - ázsiai bölcsőjében rejtőző, eddigelé sehol ki nem fejlett... sajátságit.” Részlet Kossuth szeptember 2-án megjelent Felelet-éből: „... nyelvét senki szájából kitépni ne törekedjünk; a magános élet mystériumába ne nyúljunk szentségtelen kezeinkkel; de már azt kívánjuk meg, hogy a köz, a nemzeti élet magyar legyen, s a mennyiben köz és magános élet egybefügg, az idegen meghagyása mellett a magyarnak is hely engedtessék.”
december 9.
Zágrábban horvát-magyar kaszinó alakul, melynek egyik fő célja a magyar nyelv terjesztése.
az év folyamán
A Pesti Hírlapban és egyebütt élénken vitatják a magyarországi református és evangélikus egyház tervbe vett unióját. Az egyesült egyházban a szlovák nyelvű evangélikusok kisebbségbe kerülnének, ezért ők, a magyarosítástól tartva, ellenzik az uniót, amely le is kerül a napirendről. Az evangélikus egyházon belül azonban éveken át folyik a harc a magyarosító és a szlovák hívek érdekeit védő egyházi és világi körök között.
1842. május 31.
Zágráb vármegye tisztújításán erőszakkal győz a Horvát Nemzeti Párt magyarellenes, illír szárnya. A tisztújítás ellen a magyarországi megyék egész sora tiltakozik, és az udvarhoz fordul orvoslásért. Állandósul a horvát-magyar nemzeti-közjogi ellentét.
november 27.
Széchenyi István a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén mondott beszédében támadja Kossuth és az ellenzék általa türelmetlennek minősített nemzetiségi politikáját.
1843. tavasza
Lipcsében megjelenik Wesselényi Miklós Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében című röpirata, amely a pánszláv veszély európai jelentőségére hívja fel a figyelmet, s ellenszereként a Habsburg birodalom liberalizálását és föderatív átalakítását ajánlja. „Az idegen ajkúakat – legyenek azok németek, tótok, románok vagy más nyelvet beszélők – anyanyelvük magányos társas körökbeni használatában akadályozni, s az azokat erőszakkal a magyar nyelv használatára szorítani sem törvényhatóságoknak sem egyéneknek nem szabad. Az idegen ajkúakat nyelvükért és fajukért gúnyolni és sérteni, azok ellen ingerelni – akár szóval, akár írásban, avagy tettel történjék is, tilalmas.”
1844. augusztus 27.
Kossuth Pest vármegye közgyűlésén mondott beszédéből. „magyar nemzetiségre alapított alkotmányosság a népnek s az austriai ház constitutionális uralkodása alatt a nép alkotmány activ gyakorlatának biztosítása úgy kormány, mint aristocratia irányában... ezt értem én..., midőn a nemzeti újjászületést vallom politicai életem crédójának.”
október 6.
Pozsonyban védegylet alakul. Tagjai megfogadják, hogy 10 esztendeig csak magyarországi árut vásárolnak.
november 13.
Az országgyűlés több mint fél évszázados fokozatos átalakítás után teljessé teszi a magyar nyelv használatát az államéletben. A törvényhatóságok, a Helytartótanács, a törvényszékek mellett a közoktatás nyelve is a magyar. (1844:II. tc.) A közoktatás teljes magyar nyelvűségének megvalósítására azonban sohasem került sor.
1845. augusztus 1.
Pozsonyban megindul a Slovenskje Národnje Novini, a szlovák nemzeti mozgalom politikai lapja. Szerkesztője L’udovít Stúr.
az év folyamán
Megjelenik Bécsben Stúr Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus című műve, amely elismeri a magyar nyelv elsőbbségét a közigazgatásban, de tiltakozik a magyarosítás ellen.
1846. július 15.
Pest és Vác között megindul a vasúti közlekedés.
az év folyamán
Szakolcán megindul a szlovák nemzeti mozgalom tudományos folyóirata, a Slovenskje Pohladi na vedi umenja a literatura. Szerkesztője Jozef Miloslav Hurban.
1847. június 7.
Az országgyűlésen összekovácsolódó ellenzéknyilatkozatban szögezi le elvárásait, kívánságait. Részlet az Ellenzéki Nyilatkozatból: „Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének s biztos fennállásának érdekeivel ellentétbe hozni; de más részről törvénnyel, igazsággal és méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanul alárendeltetnek – mint az ipar és kereskedési viszonyainkra nézve már hosszú időktől fogva folytonosan történik.”
1848. március 15.
Pesten győz a forradalom, amely többek között követeli a felelős magyar kormány kinevezését és az uniót Erdéllyel.
március 17.
A nádor Batthyány Lajost nevezi ki az első önálló magyar kormány miniszterelnökévé. Kossuth Lajos pénzügy miniszter lesz.
március 19.
A pest-budai szerbek a királyhoz intézett feliratban kérik nyelvük és nemzetiségük elismerését.
március 22.
Kossuth javasolja az országgyűlésen, hogy a horvátok belügyeikben (a latin helyett) a horvát nyelvet használják, s csak a Magyarországgal való érintkezés nyelve legyen magyar.
március 25.
Zágrábban Ljudevit Gaj kezdeményezésére a horvát nemzeti gyűlés szorgalmazza a polgári átalakulást, a történelmi horvát nemzeti gyűlés szorgalmazza a polgári átalakulást, a történelmi horvát tartományok egyesítését, horvát felelős kormány kinevezését és a nemzeti nyelv bevezetését.
- A pesti szerbség vezetőinek nyilatkozatából: „... mi hazafiúi érzelmektől ihletve, jelen átalakulás korszakában a reformot, mint egész honunkra nézve elismert szükséget, összes testvéreinkkel egy szívvel-lélekkel kívánjuk, s fel is karoljuk... jelszavunkat ismételjük: királynak hűséget, a hazának minden áldozatot, a magyarnak testvéri szeretetet.”
március 27.
Újvidéken szerb nemzeti gyűlés határozatokkal fordul az országgyűléshez: követelik a feudális viszonyok felszámolását, nemzeti létük elismerését és azt, hogy belső ügyeiket anyanyelvükön intézhessék. Az országgyűlés elutasítja külön nemzetként való elismerésüket, de egyéb sérelmeik orvoslását ígéri.
március 28.
Kolozsvárott román értelmiségi fiatalok tartanak gyűlést, amely a román többségű megyék számára román nyelvhasználatot követel.
- Liptó vármegye gyűlésén a szlovákok szlovák nyelvű megyei igazgatást és iskolázást követelnek.
április 8.
A Pozsonyba érkezett szerb küldöttség előtt Kossuth kijelenti: „... az ország egységének egy kapcsa múlhatatlanul az, hogy a haza közéletének diplomáciai nyelve a magyar legyen... Magyarországban ezentúl a hivatalok viselésére nem szabad annak határozni, hogy valaki minő nyelvet beszél házi körökben, a mellyik templomban imádja istenét.”
április 11.
A király szentesíti az utolsó rendi országgyűlés végzéseit. Rendelkezik független felelős magyar minisztérium felállításáról (III. tc.), az évenként összehívandó népképviseleti országgyűlés rendjéről (IV-V. tc.), Magyarország és Erdély egyesítéséről (VII. tc.), a közteherviselésről (VIII. tc.), az úriszék, papi tized megszüntetéséről (XI. tc., XIII. tc.), hitelintézetek felállításáról (XIV. tc.), az ősiség eltörléséről (XV. tc.). Tartalmaz továbbá sajtóra, vallásra, egyetemre, színházra stb. vonatkozó polgári törvénycikkeket.
április 14.
Karlócán szerb nemzeti gyűlés első ízben fogalmazza meg a Bácskából, a Temesközből, a Szerémségből és Baranyából alakítandó Szerb Vajdaság követelését.
április 21.
A Szászföld vezetői az uralkodóhoz intézett emlékiratukban tiltakoznak Magyarország és Erdély tervezett uniója ellen.
április 25.
A még a Batthyány-kormány hivatalba lépése előtt kinevezett horvát bán, Josip Jellacic eltiltja a horvátországi közigazgatási szerveket a magyar kormánnyal való érintkezéstől.
május 10-11.
A szlovák nemzeti mozgalom vezetőinek liptószentmiklósi értekezlete nemzeti egyenjogúsítást, önálló nemzeti gyűlést, arányos országgyűlési képviseletet, a paraszti igények kielégítését követeli.
május 11.
Királyi leirat ellenére Jellacic továbbra is megtagadja az engedelmességet a magyar kormánynak, arra hivatkozva, hogy az a horvát nemzet és a birodalom érdekei ellen tevékenykedik.
május 13-15.
A Karlócán összegyülekező szerb nemzeti gyűlés kinyilvánítja, hogy „a szerb nemzet az osztrák ház alatt a magyar korona kötelékében politikailag szabad és független nemzet”, amely a maga hatalmát az általa kialakítandó Szerb Vajdaság területén kívánja gyakorolni. Ideiglenes kormányt választanak és népüket fegyverkezésre szólítják.
május 15-17.
A Balázsfalván összegyűlő román néptömegek a románok nemzeti létének elismerését, a parasztokat megkárosító földfoglalások megszüntetését és iparszabadságot követelnek. Álláspontjuk szerint a román nemzet képviselőinek bevonásával újra kell tárgyalnia az országgyűlésnek az uniót. Román Nemzeti Bizottmány alakul.
május 30.
Kolozsvárott az utolsó erdélyi rendi országgyűlés kimondja az uniót, Magyarország és Erdély egyesítését. (Június 10-én törvényként szentesítik.)
június 2.
Prágában megnyílik a Habsburg birodalom szláv népeinek kongresszusa, amelynek résztvevői Magyarország szétbontását, a Habsburg birodalom szláv alapzatú föderalizálását szorgalmazzák. Hurban a szlovák nép nevében mondja: „Mi nem kívánjuk a csatlakozást a cseh koronához. Nehezünkre esik magunkat elszakítani mostani viszonyainktól, nehezünkre esik a bár nyomasztó, de ezeréves kapcsolatokat széttépni.”
június 10.
Az uralkodó, V. Ferdinánd (1835-1848) felfüggeszti tisztségéből Jellacicot.
június 12.
A Karlócán táborozó szerb felkelők szétkergetésével a Délvidéken megkezdődnek a fegyve4res harcok a szerb és a magyar csapatok között.
június 17.
Kossuth Lajos pénzügyminiszter szerződést köt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegykibocsátására.
július 5.
összeül az első népképviseleti országgyűlés.
augusztus 27.
A magyar kormány részletes törvényjavaslatot dolgoz ki, amely biztosítja Horvátország autonóm jogait. Mindezt minisztertanácsi határozat egészíti ki, amely szerint a kormány „ha ezen az alapon a kiegyenlítés meg nem történnék, azon esetben az elválásra s ennek folytán a puszta szövetségi viszony elfogadására is rááll, fenntartva Fiume, a magyar tengerpart birtokát s az azzali szabad közlekedés és ez útoni kereskedés biztosítását”.
szeptember 4.
Az uralkodó visszahelyezi méltóságába Jellacic horvát bánt.
szeptember 11.
Jellacic mintegy harmincötezer fős seregével átlépi a Drávát és megindul Pest-Buda ellen. A birodalmi zászlók alatt menetelő sereg meghirdetett célja: a magyar önállósággal szemben biztosítani a birodalom had- és pénzügyeinek újbóli bécsi koncentrációját.
szeptember 15.
Kossuth véleménye az Országos Honvédelmi Bizottmány felállításáról. „Én a bizottmányt nem rendelkezés, hanem a haderők állapotáról tudomást szerzés végett indítványoztam kiküldendőnek.” Október 8-tól ez a szerv veszi át az ország teljes vezetését.
szeptember 16.
A második nagy román népgyűlés Balázsfalván elutasítja az uniót és Erdélyt teljesen önálló tartományként a birodalmi kormány alá kívánja rendelni, a lakosság román többségére hivatkozva román belkormányzattal. A program megvalósítására fegyverbe szólítják a románságot.
szeptember 17.
A Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai betörnek Morvaország felől Magyarországra.
szeptember 22.
Kossuth hazaszólítja a császári ezredben szolgáló magyar katonákat: „Haza hát, haza! a kinek magyar lelke van! A Lenkey kapitány százada, a Württemberg-huszárokból megmutatta az utat, megmutatta, miként kell a hű magyaroknak cselekedni. – Szekérre tették kapitányukat, hazajöttek, s a mint az országba értek, azt mondták: „Most, vitéz kapitány úr, vezessen az ellenségre...”
szeptember 29.
A honvédsereg diadalt arat Pákozdnál Jellacic csapatai felett, aki Bécs irányában kihátrál az országból.
október 2.
Az erdélyi Szászföld vezetői az uralkodótól területük közvetlen birodalmi fennhatóság alá helyezését kérik.
október 7-14.
A Karlócán összegyűlő második szerb nemzeti gyűlés a birodalmon belül a horvát-szlavón királysággal azonos jogállást követel a Szerb Vajdaságnak, kérik a birodalom minisztériumának szerb taggal való kiegészítését.
október 25.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány Beöthy Ödön kormánybiztost nevezi ki a szerbekkel folytatandó béketárgyalásokra.
október 28.
Pálffy Jánosnak, a képviselőház alelnökének beszédéből: „A camarillának gyalázatosságát éppen az tetézte leginkább, hogy az 1848-iki törvényekben az úrbériség felszabadítását, a jogegyenlőséget, a népnek az alkotmányba befolyását gyűlölte, de miután mindezeket egyenesen megtámadni nem merte, inkább az ország függetlenségét akarta aláásni, csakhogy a közromlás közt a népet ismét szolgaságba süllyeszthesse.”
november 4.
Josip Rajacic pátriárka vezetésével megalakul a Szerb Vajdaság ideiglenes kormánya, a főodbor.
december 4.
A Szlovák Nemzeti Tanács szabadcsapatai Morvaország felől ismét betörnek Magyarországra, de sem katonai sikereket, sem a szlovák nemzetiség mozgósítását nem tudják elérni.
december 15.
I. Ferenc József (1848-1916) nyílt parancsában megerősíti tisztségében a szerb vajdát és a pátriárkát, nem teljesíti viszont az autonómiára vonatkozó követelést, csak a béke helyreállítása után ígér „nemzeti beligazgatást” a szerbeknek.
december 31.
Az országgyűlés a hadihelyzetre való tekintettel az Országos Honvédelmi Bizottmánnyal együtt Debrecenbe költözik. A tavaszi ülésen a 801 főrendiházi tag közül mindössze 28-an jelennek meg.
1949. január 29.
Eperjesi ukrán értelmiségiek feliratban kérik I. Ferenc Józseftől a Felvidék ukránlakta területének Galíciához csatolását.
február 25.
Andrei Saguna erdélyi görögkeleti román püspök az uralkodóhoz intézett emlékiratában a románlakta területek egyesítését és önálló román koronatartomány kialakítását szorgalmazza.
március 4.
Olmützben I. Ferenc József alkotmánnyal „ajándékozza meg” népeit (oktrojált alkotmány). Szövege elvileg kimondja a nemzetiségek egyenjogúsítását, de ennek alkotmányos garanciáit már mellőzi. Közigazgatási felosztásában Magyarországról leválasztja Horvátországot, Erdélyt, a katonai Határőrvidéket és az újonnan megalkotott Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot.
március 20.
A Szlovák Nemzeti Tanács vezetői emlékiratot intéznek I. Ferenc Józsefhez, amelyben önálló szlovák koronatartomány megszervezését kérik.
április 14.
A debreceni Nagytemplomban a magyar országgyűlés, mintegy feleletül a március 4-i olmützi alkotmányra, kimondja Magyarország függetlenségét, a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Kossuth Lajost kormányzóelnökké választják.
- Kossuth felhatalmazza Ioan Dragos országgyűlési képviselőt, hogy a román felkelőkkel tárgyaljon a megbékélésről.
április 19.
Részlet a magyar nemzet Függetlenségi Nyilatkozatából: „A Habsburg Lotharingeni ház, a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Szlavóniának, Fiumének és kerületének Magyarországtól elszakítását és az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott... az uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik.”
május 1.
I. Ferenc József katonai segítséget kér I. Miklós orosz cártól a magyar „rebellió” leverésére.
május 5.
Ioan Dragos megkezdi tárgyalásait az érchegységi román felkelők vezetőjével, Avram Iancuval.
május 6.
Hatvani Imre szabadcsapata Abrudbányánál megtámadja Avram Iancu csapatait. A román felkelők a támadás miatt Ioan Dragost árulással vádolják és megölik, majd tömegmészárlást rendeznek Abrudbánya magyar lakói között.
május 14.
Teleki László, Magyarország párizsi követe Kossuthhoz írott levelében javasolja Magyarország föderalizálását, amely ekként egy nagyobb konföderáció középpontja lehetne: „Nem csak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. Nőttünk az eseményekkel, most már a kérdés nem az, hogy Ausztria és Magyarhon elváljanak-e vagy egy országot alkossanak, hanem az: a két harcban levő elem közül melyik abszorbeálja a másikat. Frankhon 89-ik évi szerepe: Európát emancipálni, nekünk jutott, s szerintem nincs választásunk: vagy el kell vállalnunk e szerepet, vagy bukunk ... Szabadság, egyenlőség, testvériség, még nem elég. A népek nemzetiségi életet is kívánnak élni. Oly rendszert kellene állítanunk, melly által a nemzetiség egysége hiányát az egyéni és nemzetiségi jogok egyeztetése és méltánylata által pótoljuk ... Mentől töbet adunk a nemzetiségeknek, annál kevesebbet kellend Austriának és az absolutizmusnak adnunk.”
május 18.
Párizsban Teleki László megállapodást köt az emigráció nemzetiségi politikusaival Magyarország föderatív átalakításáról. (A megállapodást a magyar kormány nem hagyja jóvá.)
- A magyar nemzet óvása az orosz beavatkozás ellen. „Minden előkészületek, minden tudósítások arra mutatnak, hogy a szintoly zsarnok, mint saját bűnei miatt erőtlen Habsburg-Lotharingiai ház, az orosz hatalommal szövetkezés által igyekszik a sokat szenvedett magyar nemzet sírján emelni fel újra zsarnok hatalmának trónusát.”
május 28.
Debrecenben Nicolae Balcescu havasalföldi román politikus tárgyalásokat kezd Kossuthtal a magyarországi román nemzetiség megbékítéséről.
június 6.
A kormány a nemzetiségekkel kötendő megegyezés érdekében állást foglal az egyházi és a községi szabad nyelvhasználat engedélyezésem ellett.
június 15.
Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg tábornagy parancsnoksága alatt mintegy 200 ezer főnyi orosz hadsereg megkezdi bevonulását a Duklai- és a Tömösi-szoroson át Magyarországra.
június 26.
Szemere Bertalan belügyminiszter a megyei vezetőknek címzett utasításából: „A muszka sereg átlépte az ország határait... Tehát keltse fel a népet. Indítsa meg a keresztes háborút. A papi szónokok álljanak elő, kereszttel a kezükben. A muszka nem kegyelmez annak, a ki alá veti magát, de fél a szabad embertől.”
július 14.
Szegeden Kossuth és Balcescu aláírja a magyar-román megbékélési tervezetet. A megállapodás megyei szintig biztosítja a szabad nyelvhasználatot, s egészében alapja lesz a rövidesen elfogadásra kerülő nemzetiségi törvénynek.
július 24.
A május 30-án kinevezett Julius von Haynau tábori főparancsnok felhívást tesz közzé Budapest lakosaihoz. Részlet: „Brescia hűtlen lakosai, kik szintúgy mint ti, a lázadás főnökei által ismételve elámíttatván, ily árulást követtek el szolgáljanak tanúsága gyanánt, valjon a lázadók irányában kíméletet ismerek-e?” 1850 júliusáig marad hivatalában. Részlet egyik r4endeletéből: „... az összes rebellis vezér, akit az önálló csapattestek parancsnokainak számítandók, kötél által kivégzendők. Az összes olyan egyén az insurgensek közül, aki az előtt a császári-királyi hadseregben mint tiszt szolgált, agyonlövetendő.”
július 28.
Szegeden az országgyűlés törvényt alkot a nemzetiségi jogokról: „A magyar birodalom területén lakó minden épségnek nemzeti szabad kifejlődése következőkben ezennel biztosíttatik: ... A községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat... A törvényhatósági mindenféle ülések tanácskozásaiban mindaz, ki szólásra feljogosítva van, véleményét és szavát akár magyar, akár anyanyelvén előadhatja... Amely nyelv községi nyelvül van megállapítva, azon községekben a nemzetőrök ugyanazon nyelven fognak vezényeltetni... Folyamodványát mindenki anyanyelvén is bárhová benyújthatja... a kormány felhatalmaztatik különösen a románok és rácok előadandó jogszerű kívánatainak eleget tenni, sérelmeiket orvosolni rendelet vagy a nemzetgyűlésen hozandó törvény által.” Ugyanezen a napon kimondják a zsidók egyenjogúsítását.
augusztus 13.
Miután Kossuth 11-én lemond kormányzóelnöki tisztségéről, a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr Világosnál leteszi a fegyvert Rüdiger orosz tábornok előtt. Lord Palmerston angol miniszterelnök a fegyverletételt követő osztrák politikáról mondja: „Az osztrákok valóban a legnagyobb vadállatok azok közt, akik valaha a civilizált ember meg nem érdemelt nevére igényt tartottak, kegyetlenkedéseik csak az afrikai és haitii négerfajok eljárásához hasonlíthatók.”
október 6.
A császári haditörvényszék halálra ítéli és kivégzi Aradon a honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, Pesten a felelős magyar minisztérium elnökét, Batthyány Lajos grófot.
október 24.
Haynau új közigazgatási rendszert vezet be. Magyarországról leválasztja Erdélyt, Horvátországot, a Muraközt. Az országot kerületekre osztja és alárendeli az osztrák minisztériumnak.
november 18.
Császári nyílt parancs létrehozza a Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot Bács, Torontál, Temes, Krassó, Szerém vármegyék területén.
1850. január 10.
Az erdélyi és magyarországi románság vezetői emlékiratukban a románlakta területek önálló koronatartománnyá való egyesítését kérik a császártól.
április 7.
Horvátország és Szlavónia államjogi helyzetét császári nyílt parancs rendezi. Feloszlatják a horvát országgyűlést, és osztrák tartományi igazgatást vezetnek be.
június 19.
A katonai parancsnokság rendelete értelmében a nemzeti színek színpadon való viselése tilos.
szeptember 13.
Belügyminiszteri rendelet szabályozza a hatóságok szervezetét (ún. Bach-féle provizórium). Az országot 5 polgári közigazgatási kerületre osztja. A megyei közigazgatás élére császári-királyi megyefőnököket állít.
az év folyamán
Lipcsében megjelenik Eötvös József névtelen röpirata Über die Gleichberechtigung de Nationalitäten in Österreich (A nemzetiségek egyenjogúsításáról Ausztriában) címmel.
1850. április 25.
A törökországi Kiutahiába száműzött Kossuth alkotmánytervet fogalmaz Magyarország számára, amely az 1849. évi nemzetiségi törvénynél messzebb menő engedményeket tartalmaz a nemzetiségek számára. (Többek között a megyék nemzetiségi lakosság szerinti kikerekítését indítványozza, a nemzetiségek számára nemzeti szervezeteket, vezető testületek választását, jelvények használatát engedélyezné.)
1853. március 2.
Kibocsátják az „úrbéri pátenst” és a „kárpótlási és földtehermentesítési nyílt parancsot”, amely kimondja a jobbágyterhek megszüntetését és a volt földesurak országos jövedelmekből történő kártalanítását.
1855. december 15.
Klapka György az emigrációban közreadja a magyar-délszláv-román államszövetség megteremtésére vonatkozó elképzelését.
1856
Megindul az első ukrán nyelvű lap Budán. A Cerkovraja Gazeta 1858-ban megszűnik.
1858
Megjelenik Bécsben Mocsáry Lajos röpirata, a Nemzetiség. Mocsáry, az országgyűlés magyar nyelvén kívül, a közigazgatás minden szintjén a nemzetiségi nyelv szabad használata mellett foglal állást, ugyanakkor elutasít mindenféle föderatív elképzelést.
1859. március 29.
Alexandru Ion Cuza román fejedelem és a magyar emigráció nevében Klapka György egyezményt köt Iasiban, amely közvetlenül fegyverek szállítására, az emigráció számára felvonulási terület biztosítására vonatkozik, s távlati célul kitűzi Magyarország, Szerbia, Románia konföderációban történő egyesítését.
szeptember 11.
Nyilvánosságra hozzák a szeptember 1-jén kelt protestáns pátenst, amely a protestáns autonómiát és az egyházi igazgatást állami ellenőrzés alá vonja.
1860. október 20.
Az uralkodó kibocsátja az ún. Októberi Diplomát, amely újraszabályozza a birodalom szerkezetét. Elrendeli az ország- és tartománygyűlések helyreállítását, létrehozza a tagjaikból választandó, elsősorban pénzé-, adó-, kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Birodalmi Tanácsot. Visszaállítja a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát, a Magyar Helytartótanácsot. A többi tartomány politikai igazgatása egy államminisztériumban összpontosul. A politikai élet újjászülető nyilvánosságával egyben felszínre törnek a nemzetiségi ellentétek is.
december 10.
Zágrábban Délszláv Tudományos és Művészeti Akadémia alakul. Ez a délszláv népek első akadémiája.
december 27.
Az uralkodó elrendeli az 1849-ben leválasztott Szerb Vajdaság és Temesi Bánság területének megszüntetését és visszacsatolását Magyarországhoz.
18611. január 13-16.
Az erdélyi románok értekezlete az unió ellen foglal állást, s a román nemzet erdélyi elismertetését szorgalmazza.
február 26.
Császári nyílt parancs (Februári Pátens) központi parlamentet hív egybe Bécsbe. A birodalmi tanács 343 képviselője közül Magyarország 85-öt, Erdély 26-ot, Horvátország 9-es küldhet. (A magyarok és a horvátok elutasítják, az erdélyi szászok és románok 1863-ban elküldik követeiket.)
április 2.
A karlócai szerb nemzeti kongresszus az autonóm Vajdaság felállítása mellett foglal állást.
április 6.
Budán megnyílik a magyar országgyűlés. (A követeket az 1848:V. tc. alapján választották. A választások jelszava „1848”.) Részlet Deák Ferenc május 13-i beszédéből: „Érzem én is mindazt, mint minden magyar érez azok ellen, kik annyi életet s életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. (Zúgás.) De érzem lelkemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket; s inkább elfojtom szívemben a keserűséget... A múlt idők szomorú eseményei káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vannak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháríttattassanak.”
május 15.
Az erdélyi románok balázsfalvi gyűlése román nemzeti kongresszus összehívását kéri az uralkodótól.
június 6-7.
A turócszentmártoni szlovák gyűlés a szlovákság nemzeti létének elismerését és szlovák „kerület” kialakítását kéri az uralkodótól.
június 7.
A magyar képviselőház megkezdi a nemzetiségi kérdés vitáját. A törvénykidolgozására bizottságot küld ki.
július 23.
A zágrábi horvát országgyűlés, a szábor, a Magyarországgal fennálló közjogi kapcsolatot perszonáluniós alapra kívánja helyezni.
augusztus 9.
A képviselőház „nemzetiségi bizottsága” beterjeszti törvényjavaslatát. Alapelvei: az ország lakossága politikai tekintetben egyetlen nemzetet alkot. A nemzetiségek egyenjogúak, nemzeti és kulturális igényeiket az ország politikai egységének keretei között szabadon érvényesíthetik.
augusztus 22.
A király feloszlatja az országgyűlést.
az év folyamán
Pesten megindul a Pestbudinské vedomosti című szlovák politikai hetilap.
1862. január 19.
A Jövő című lap hasábjain Szilágyi Virgil A nemzetiségi kérdés Magyarországon címmel cikksorozatot indít, amely a kossuthi politika szellemében tárgyalja a nemzetiségi kérdést.
március 8-12.
A szászok nagyszebeni gyűlése Magyarország és Erdély uniója ellen foglal állást.
május 18.
A milánói L’Alleanza című lapban Helfy Ignác közzéteszi a Dunai Szövetség Kossuthtól származó tervezetét. A terv szerint népszavazás alapján Magyarország államszövetséget kötne Romániával, Horvátországgal, Szerbiával, esetleg más tartományokkal. Közös lenne a had- és belügy, illetve gazdasági közösséget alkotnának a konföderáció tagjai.
1863. május 31.
Turócszentmártonban megalakul a Matica Slovenská, a szlovák tudomány és irodalom irányító szerve.
1864. december 24.
Nagyszebenben önálló román görögkeleti érsekség létesül, s ezzel kettéválik a szerb és a román görögkeleti egyház.
1865. április 16.
Deák Ferenc a Pesti Naplóban közzétett Húsvéti cikkében írja: „Készek leszünk mindenkor törvény szabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztonságával összhangzásba hozni.”
december 9.
A Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlés az unió mellett foglal állást.
december 14.
Az uralkodó személyesen nyitja meg a magyar országgyűlést.
1866. április 21.
A magyar képviselőház újra albizottságot küld ki a nemzetiségi törvény kidolgozására.
június vége
Részlet Gorove István naplójából: „Deák Ferenc 1849-től 1860-ig a passivitást ajánlotta a nemzetnek, előre megjelölvén a hibákat, amelyeket a germanizáló abszolutista politika el fog követni.”
július 3.
Königrätznél döntő vereséget szenvednek az osztrák csapatok a poroszoktól. A vereség jelentősen felgyorsítja a kiegyezési tárgyalások menetét.
augusztus 27.
Újvidéken a szerb értelmiségi ifjúság megalapítja szervezetét, az Omladinát.
december 19.
A zágrábi horvát országgyűlés úgy határoz, hogy önállóan kívánja rendezni viszonyát a Habsburg monarchia többi tartományaival.
december 31.
Román nemzetiségi politikusok tiltakoznak Magyarország és Erdély tervbe vett uniója ellen.
1867. február 17.
Az uralkodó Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké nevezi ki.
június 8.
I. Ferenc József császár és feleségét, Erzsébet császárnét Magyarország és társországai királyává és kiránynéjává koronázzák Pest-Budán.
július 28.
A király szentesíti az 1867:XII. tc.-t, a „magyar korona országai” és „Ő felsége többi országai és tartományai” közötti viszonyt rendező kiegyezési törvényt. Magyarország közjogilag és belkormányzatában önálló, közös ügy a hadügy, külügy és az ezek fedezéséről gondoskodó pénzügy. A közös miniszterek a közös ügyek tárgyalására az osztrák és a magyar parlamentből választott delegációknak felelősek. Magyarország részt vállal a Monarchia államadósságaiból, vám- és kereskedelmi szövegséget köt Ausztriával, elismeri a pénzrendszer közösségét. A gazdasági kiegyezés tízévenként megújítandó.
1868. június 24.
A király szentesíti a görögkeleti vallású szerbek és románok ügyével foglalkozó 1868:IX. tc.-t, amely rendezi a szerbe-román egyházi-politikai vitát. A törvény elismeri, hogy a szerb és román nemzeti egyházi kongresszus önállóan intézheti egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeit. Egyúttal a román püspökséget érsekséggé emeli.
november 17.
A magyar-horvát kiegyezésről szóló 1868:XXX. tc. kimondja: „Miután Horvát- és Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Sz.-István koronájához tartoztak, s a sanctio pragmaticában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatatlanok egymástól: /.../
1. § Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az Ú Felsége uralkodása alatt álló többi országok,m ind más országok irányában /.../
3. § A fennebb érintett megoszthatatlan állami közösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, melyek a magyar korona összes országai, és Ő Felsége többi országai közt közösek vagy közös egyetértéssel intézendők, Magyarországnak, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással, s a végrehajtást illetőleg közös kormányzattal kell bírniok /.../”
november 25.
Eötvös József beszéde a nemzetiségi törvényjavaslat általános tárgyalásakor: „... vannak sokan, kik azt hiszik, hogy a nemzetiség kérdése csak mesterséges izgatásoknak eredménye... Az én meggyőződésem szerint a nemzetiségi kérdés csak azon nagy szabadsági mozgalomnak egyik ágát képezi, mely korunkban oly nagy eredményekhez vezetett... nincs hatalom, mely minket arra bírjon, hogy a szabad versenynek, a szabadságnak teréről... a privilégiumok sáncai közé vonuljunk...”
december 6.
A király szentesíti a nemzetiségi egyenjogúságot kimondó XLIV. tc.-ket. Részlet a törvényből: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint és politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja:
minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik:
a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni:
1. § A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási s ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar: a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók. az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.
2. § A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek: de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt...
3. § Törvényhatósági gyűlésekben mindaz, a ki ott szólás jogával bír, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar.
4. § A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják: de használhatják amellett hasábosan még azon nyelvek bármelyikét is, melyek jegyzőkönyveikben használnak...
7. § Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamadó minőségben, személyesen, vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát, és a bíró segélyét:
a) saját községi bírósága előtt anyanyelvét:
b) más községi bíróság előtt az illetőközség ügykezelési, vagy jegyzőkönyvi nyelvét: /.../
17. § Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja levén: köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.
18. § Azon a területeken létező, vagy felállítandó állami közép és felső tanodákban, amelyeken egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- s irodalmi tanszékek állítandók.
19. § Az országos egyetemben az előadási nyelv a magyar; azonban az országban divatozó nyelvek és azok irodalmai számára, a mennyiben még nem állíttattak, tanszékek állíttatnak...
1869. január 28.
A nagybecskereki szerb konferencia programot ad a magyar országgyűlés szerb képviselőinek. „I. A nemzetiség tekintetében: hogy a románokkal, svábokkal, ruszinokkal szolidárisan, azaz együttesen képviseljék a magyarországi összes nemzetek jogegyenlőségének elvét és az összes ezen elvekből folyó következményeket... V. A rokon szláv testvérek érdekében minden alkalommal támogassák azon elvet, melyek állami önállóságukat és nemzeti egyenjogúságukat adagolják az alkotmány és általában a magyar korona országai önállóságának és integritásának sérelme nélkül.”
május 13.
Svetozar Miletic szerb képviselő felirati javaslatot nyújt be a képviselőházban. Megállapítja, hogy a nemzetiségi törvény elvitatja a nemzetiségek nemzeti egyéniségét.
1870. április 23.
Nemzetiségi és baloldali 48-as párti képviselők egy csoportja nemzetiségi törvényjavaslatot tesz közzé a Honban, mely a magyarokon kívül történeti és meghonosított nemzetnek ismeri el a románokat, szerbeket, szlovákokat, ruténeket, németeket.
október 23.
Paulinyi-Tóth Vilmos szlovák politikus egy szlovák lapban megjelent cikkéből: „A polgári szabadság... csak egy darab nyers, az ember számára élvezhetetlen hús, a nemzeti szabadság azonban az a tűz, víz és só, mely ezt a nyersanyagot ehetővé teszi.”
1871. szeptember 20.
A Horvát Nemzeti Párt kiáltványában törvénytelennek nyilvánítja a kiegyezést, és önálló horvát államot követel.
1873. január 1.
Pest, Buda, Óbuda egyesítésével létrejön a főváros, Budapest.
1874. április 15.
Zólyom vármegye közgyűlésének felirata a nagyrőcei, turócszentmártoni és znióváraljai szlovák gimnáziumok megszüntetése, illetve teljes átalakítása tárgyában. „A nemzetiségi agitatio, melyet az ország minden részében tapasztalunk, kétségkívül nagy veszély a magyar államra nézve, mert egyenesen a magyar állam fennállása ellen van irányozva. – De még aggasztóbb jelenség, s még nagyobb veszély a magyar államra nézve az a közöny és tétlenség, melyet kormányaink mind ez ideig a nemzetiségi agitatioval szemben tanúsítottak... Ma alig van az országban valaki, a ki be ne látná? hogy az engedékenység a nemzetiségi izgatásokkal szemben csak nagyobbra növelte a bajt, s hogy a mi néhány év előtt csak szikra volt, melyet könnyű szerrel el lehetett volna oltani, m amár nagy láng, mely akadálytalanul harapódzik tovább, folyton nagyobb mérvet ölt s komoly veszéllyel fenyegeti a hazát... e nem régóta fennálló gymnasiumok oly czélból alapíttattak, hogy a panszlavizmus a felvidék hazáját szerető tót lakossága között a közép tanodák útján nagyobb sikerrel terjesztessék; tudja mindenki, mily haza ellenes szellem uralkodik ezekben a tanintézetekben;...”
augusztus 20.
Állítólagos „pánszláv, hazaellenes szellemű” nevelés miatt a közoktatásügyi minisztérium bezáratja a nagyrőcei, majd 1874. szeptember 21-én a turócszentmártoni, 1875. január 8-án pedig a znióváraljai szlovák gimnáziumokat.
1875. november 9.
Belügyminiszteri rendelet betiltja a Matica Slovenská szlovák közművelődési egyesület tevékenységét. Indoka, „hogy irodalmi tevékenysége jobbadán csak a magyar állam és nemzet ellen gyűlölséget szító s a történelmet meghamisító művekre szorítkozik.”
az év folyamán
Megnyílik az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia. Elnöke: Liszt Ferenc.
1876. április 2.
A közigazgatás átszervezésének egyik lépéseként az 1876:XII. tc. a Királyföldre, illetve a Szászegyetemre vonatkozó közigazgatási különállást megszünteti. A XXXIII. tc. pedig a törvényhatóságok területi szabályozásával a hagyományos erdélyi közigazgatás eddigi intézményei (székek, vidékek) helyébe a megyerendszert vezeti be).
július 5.
Állítólagos „lázítás és felségsértés” miatt (magyarországi szerb önkéntesek toborzása a szerb-török háborúba), mentelmi jogának megsértésével letartóztatják Svetozar Miletic szerb képviselőt, akit 1879 novemberéig tartanak fogva.
1877. február 25.
Az Osztrák Nemzeti Bank Osztrák-Magyar Bankká alakul. Vezetik a kétnyelvű bankjegyet – egyik oldalán német, másikon magyar szöveggel.
1878. július 29.
Az európai nagyhatalmak berlini kongresszusának felhatalmazása alapján az Osztrák-Magyar Monarchia megkezdi Bosznia és Hercegovina okkupációját, amelyest a közös pénzügyminiszter és katonai igazgatás alá helyeznek.
1879. május 22.
„A magyar nyelv tanításáról a népoktatási intézetekben” szóló 1879:XVIII. tc. szentesítése. Eszerint minden nem magyar tanítási nyelvű tanítóképzőben a magyar nyelv olyan óraszámban tanítandó, hogy a tanfolyam végére minden tanítójelölt elsajátíthassa azt. Magyar és nem magyar ajkúak által vegyesen lakott községekben 1883-tól csak a magyar nyelvet is tanítani képes tanítók alkalmazhatók. A magyar nyelvet minden népiskolában kötelező tantárgyként vezetik be.
október 7.
Az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország oroszellenes éllel szövetséget köt (ún. kettősszövetség).
az év folyamán
befejeződik az első nagyszabású műfordítási vállalkozás, a 219 kötetes teljes Shakespeare-kiadás.
1881. május 12-14.
A román választók képviselőinek nagyszebeni konferenciáján a magyarországi és az erdélyi Román Nemzeti Párt egybeolvadásával megalakul az egységes Román Nemzeti Párt. Többek között követeli Erdély önkormányzatának helyreállítását, a nemzetiségi törvény revízióját, a román nyelv használatát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a románok lakta területen és a román művelődési intézmények állami támogatását.
augusztus 22.
Sáros megyében „a magyarságot és a népművelést terjesztő egyesület” létesül.
1882. november 20.
Megalakul a FEMKE, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület. Célja a magyar kultúra ápolása, terjesztése.
1882. április-augusztus
Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter cselédlány, aki egy vallásos zsidó családnál szolgált. A vérvádper során bebizonyosodott, hogy a leány a Tiszába fulladt, s nem zsidó rituális szertartás áldozata lett.
május 20.
Olaszország csatlakozik a kettősszövetséghez, s így létrejön a hármasszövegség.
1883. március 9.
Grünwald Béla, a mérsékelt ellenzékhez tartozó képviselő beszéde a képviselőházban. „... nekünk jutott a szerep, meghonosítani az európai eszméket és culturát a magyar irodalom közvetítésével, s a különböző népfajokat, melyek magukban gyengék az emberi fejlődés minden feltételének elérésére, felemelni, s egy nagyobb nemzeti s culturai közösséggé egybeolvasztani.”
május 23.
A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883:XXX. tc. szentesítése. „A hitfelekezetek maguk határozzák meg az általuk fenntartott nyilvános középiskolák tannyelvét, és amennyiben ez nem magyar, kötelesek a tannyelven és irodalmán kívül a magyar nyelv és irodalmának történelme mint rendes tantárgy tanításáról is gondoskodni... /oly óraszámban, mely azok kellő elsajátítását lehetővé teszi/. A nem magyar tannyelvű középiskolákban a 7-ik és 8-ik osztályban a magyar nyelv és irodalmának történelme magyar nyelven taníttatik, s e tantárgyból az érettségi vizsgálat is ezen nyelven teendő.
augusztus 14-15.
Zágrábban tüntetnek a pénzügyi hatóságok épületein elhelyezett magyar feliratú címertáblák ellen.
1884. április 26.
Megindul az első erdélyi román napilap, a Tribuna.”
szeptember 27.
Megnyitja kapuit a budapesti Operaház. Igazgatója: Erkel Ferenc.
1885. április 12.
Megalakul az Erdélyrészi Magyar Közművelődési egyesület (EMKE), mely céljául a magyar kultúra ápolását és egyben a magyar nyelv terjesztését tűzi ki.
1887. február 15.
Mocsáry Lajos Függetlenségi és 48-as párti képviselő képviselőházi beszédéből: „A kormánynak soha sem szabad megfeledkeznie arról, hogy polyglott ország ügyeit vezeti, hogy egyforma kormánya a magyaroknak, tótoknak, szerbeknek, hogy az ország nem lehet egy nagyobb szabású kultúregylet, s hogy abban különböző nemzetiségű állampolgárok laknak, a kiknek egyenlően kell elosztani nemcsak a terheket, hanem az igazságot is... A kormány... reméli, hogy nemzetiségi politikájáért elengedi neki a nemzet a deficitet, póthitelt, adósságcsinálást.”
1889. december 20.
Az 1879. évi honossági törvény értelmében minden külföldön élő magyar elveszti állampolgárságát, ha 10 éven belül valamely külképviseleti szervnél be nem jelentette megtartását. (A törvény – s ezt a közvélemény pontosan tudta – a Kossuth-emigráció ellen irányult.) Kossuth Lajos nyílt levele: „Ferenc József osztrák és magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el s el sem ismerem.”
1890. december 7.
A II. Internacionálé, az osztrák szocialisták és Engelmann Pál tevékeny közreműködésével megtartja első kongresszusát a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Alapelvként az ausztriai szociáldemokraták programját és az Elvi Nyilatkozatot fogadják el. Fő cél: „a mai termelési módnak a társas munkával leendő helyettesítése”. A párt „nemzetközi párt, amely nem ismeri el a nemzetek, a születés és a birtok előjogait, s kinyilatkoztatja, hogy a kizsákmányolás elleni harcnak nemzetközinek kell lennie, mint amilyen maga a kizsákmányolás”. A párt első vezetői többnyire német anyanyelvűek.
1890. május
Román egyetemi hallgatók a magyar hivatalos nemzetiségi politikát támadó emlékiratot tesznek közzé az erdélyi román kérdésről.
július 1.
A magyar egyetemisták a román egyetemistáknak küldött válaszukban védelmükbe veszik a magyar nemzetiségi politikát.
1892. május 28.
Az erdélyi románok politikai sérelmeit és követeléseit tartalmazó memorandumot 300 tagú küldöttség viszi Bécsbe az uralkodóhoz. A király nem fogadja őket, sőt a memorandumot átküldi a magyar kormánynak, amely „felbontatlanul” juttatja vissza a románoknak.
július 13.
Ugron Gábor függetlenségi politikusnak a román memorandum tárgyában beterjesztett képviselőházi interpellációjából: „A székelyek, a szászok, az erdélyi magyarok, mint nemzet, nem kérhetnek és nem követelhetnek külön jogokat; tehát az oláhoknak sincs joguk panaszkodni, ha ők is csak az érvényben levő állami berendezkedés alapján részesülnek jogokban és a közszabadság nyújtotta biztosítékokban.”
július
Az ausztriai és magyarországi román egyetemi hallgatók válaszukban (Replica) sérelmezik Erdély unióját, a nemzetiségi törvény végre nem hajtását, az iskolaügynek az asszimiláció szolgálatába állítását, az egyházi önkormányzat korlátozását, a románok kiszorulását a közigazgatásból, a politikai üldözéseket és a sajtópereket.
1894. március 20.
Kossuth Lajos meghalt Turinban. Temetésére április 2-án Budapesten került sor.
május 17-25.
Az 1892. évi román memorandum készítőit az irat terjesztéséért Kolozsvárott bíróság elé állítják és néhány hónaptól pár évig terjedő államfogházra ítélik. A nemzetközi közvélemény a románok mellett foglal állást.
1895. január 19.
Bánffy Dezső miniszterelnök (1895-1899) képviselőházi beszédéből:
„Az egységes magyar állam magyar jellegének elsősorban leendő ápolását korlátok közé szoríttatni nem engedjük... Tekintetbe vesszük azonban azon jogos igényeket, melyeket nem magyar ajkú honfitársaink az 1868-ik évi XLIV. törvénycikk alapján az egységes nemzeti jelleg korlátozása nélkül támaszthatnak.”
augusztus 10.
A szerbek, románok, szlovákok részvételével tartott budapesti nemzetiségi kongresszus határozatából: „Csakis Magyarország népei összességének van joga magát az állammal azonosítani.”
október 16.
A király szentesíti az 1895:XLII. tc.-ket, amely törvényesen bevett vallássá nyilvánítja az izraelita vallást.
ősze
A miniszterelnökség keretén belül „nemzetiségi és socialistikus ügyeket” intéző ügyosztályt állítanak fel, mely 1899 januárjáig működik.
1896. április 21.
Az országgyűlés ünnepélyes keretek között törvénybe iktatja „a honalapítás évezredes emléklét” és „megörökítését” (VII. tc.). „A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megállapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta.” (1. §.) A felállítandó emlékek a VIII. tc. szerint: Városliget – Andrássy út találkozásánál – emlékmű; 7 emlékszobor az ország különböző pontjain; Szt. István lovasszobra a Halászbástyánál; Szépművészeti Múzeum ; 400 új népiskola.
április 30.
A nemzetiségek kongresszusa végrehajtó bizottságának a millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos állásfoglalásából: „... mi, Magyarország három nemzete: románok, szerbek és szlovákok reálisan létezünk, mint ... önálló ..., egyéni nemzetek... nemcsak egy évezred óta, hanem sokkal régebben... kinyilatkoztatjuk, hogy ezeken a kifejezetten magyar nemzeti, bennünket sokban sértő ünnepségeken semmilyen részt nem vehetünk, hanem ellenkezőleg, annak csalóka képei ellen tiltakozunk.”
május 2.
I. Ferenc József megnyitja az ezeréves országos kiállítást. A kiállítás elsőrendű célja, hogy „hű tükre” legyen az ezeréves múltnak.
1897. március 7.
A sajtó beszámol a ruszin akció céljából összeült képviselői értekezletről, amelyen Firczák Gyula püspök a rutén nép nyomorának enyhítésére hívja fel a figyelmet. „Bánffy Dezső miniszterelnök kijelentette, hogy ismeri a rutén népnek helyzetét, de ismeri az ő hazafiságukat is, s úgy saját hatáskörében, de mint a kormány elnöke is mindent el fog követni, hogy a fennálló viszonyok közt a rutén nép segítve legyen.” (Földbérlet, iskolák, gazdasági és kézügyességi tanfolyamok szervezésével.)
1898. február 15.
Törvény születik a helynevek használatáról. E szerint „minden községnek csak egy hivatalos neve lehet”. (Ez a rendelkezés elsősorban a nemzetiségi községek névhasználatát korlátozza.)
1899. augusztus 1.
Ünnepélyes keretek között beiktatják aradi püspökségébe Goldis Józsefet. Hangzatos nyilatkozatok látnak napvilágot a nemzetiségi ellentétek felszámolásáról. Tisza István beszédéből: „A magyar nemzet missziót teljesít, mert az Európa e részén lakó népek önálló fejlődésének legfőbb őre és biztosítéka. A magyar nemzet legtermészetesebb szövetségese a román faj.” A Népszava című szociáldemokrata lap augusztus 8-i kommentárjából: „A magyarországi nemzetiségi pártok több követelése túlhajtott; agitációjukban sokszor lőnek túl a célon. Ez azonban csak természetes visszahatás arra a nyomásra, a melyet a magyar hatóságok reájok gyakorolnak. Ha tényleg úgy volna, a mint Tisza István mondotta, akkor Magyarországon már régen nem volna nemzetiségi kérdés, és Tisza Istvánnak nem nyílt volna alkalma fenékig üríteni a békepoharat.”
1900. február 9.
Széll Kálmán miniszterelnök (1899-1903) képviselőházi beszédéből: „Itt faji politikát nem visz senki és nem folytathat senki. Folytatja a politikailag egységes magyar nemzet a magyar állam politikáját, mely azonban nem akar üldözni.”
1901. április 17.
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter beszéde a képviselőházban: „... ahol az osztatlan, egységes magyar nemzet veszélyeztetve van, a törvény szavát nem tudom végrehajtani, mert különben a törvény ellentétbe jönne magának a törvénynek szellemével.”
1902.
Hoitsy Pál Nagymagyarország című könyvében az ország jövőjét latolgatja. „A természet maga jelölte ki, hogy meddig terjedhet a magyar hatalom és a magyar befolyás. Egyrészt a dinári alpesek vízválasztójáig, beleértve Dalmácia, Bosznia és Szerbia területét. Másrészt a Balkán-hegység vízválasztójáig, beleértve Bulgáriát s az aldunai vidéket egészen a Fekete-tengerig. Azon túl nem fog terjeszkedni az ország tovább.
1903. április 12-14.
A szociáldemokrata párt kongresszusán elfogadott program követeli „az országban élő minden nemzet teljes egyenjogúsítását.”
július 24.
Szerbiában a Monarchia-barát Obrenovic-dinasztiát a Karadjordjevicek váltják föl. Ezt követően felélénkül a délszláv propaganda.
szeptember 17.
Az uralkodó a chlopy-i hadparancsában határozottan elzárkózik a hadsereget érintő magyar kívánságoktól (magyar vezérleti nyelv, magyar zászló stb.). A Budapesti Napló így kommentálja: „/Az uralkodó/ azt üzeni a kaszárnyákba, hogy a mi nemzeti akaratunk közveszélyes dolog, a mi nemzeti akaratunk közveszélyes dolog, amit féken kell tartani, s ha sora esik, le is kell verni, nahát annak a magyar állam s a magyar nemzetnem tarthat hadsereget.”
1904. április 24.
A Bihar megyei Élesden a Függetlenségi Párt által szervezett népgyűlésen az odagyűlő és szétoszlani nem akaró helyi románok és szociáldemokraták elleni csendőrsortűznek 33 halálos áldozata van. „mindnyájan szociáldemokraták... legtöbben románok” – írja május 1-jei számában az Adeverul című román szocialista lap.
1905. január 26-február 4.
Az országgyűlési választásokon a Szabadelvű Párt vereséget szenved, mindössze 159 mandátumot szerzett, míg a koalícióba tömörült ellenzék 254-et. Az alkotmányos szokásokat felrúgva Ferenc József nem a győztes koalícióból nevez ki miniszterelnököt, hanem Fejérváry Gézát bízza meg kormányalakítással (ún. darabont kormány).
május 6.
A Népszava aláírás nélküli cikkében írja: „Nemzetiségi kérdést mi nem ismerünk; nemzetiséget csak kétfélét ismerünk: a kizsákmányolókét és a kizsákmányoltakét. A jövő harca e két nemzetiség között fog lefolyni. A többi csap apró csatározás, mely kizárólag a vagyonos osztály érdekeiért folyik.”
szeptember 2.
A magyar országgyűlés nemzetiségi klubjának nyilatkozata: „Magyarország annál hamarabb érheti el államjogi viszonyainak javulását, minél hamarabb felszabadítja... a nem magyar nemzetiségeket... Elítéljük azt a kormányt, amely azzal akarja megnyugtatni a koalíciót, hogy áldozatul bennünket, nem magyar nemzeteket ad mi neki.”
október 3.
A horvát képviselők elvi határozata, a „fiumei rezolúció” támogatja a magyar ellenzéki koalíció harcát Magyarország közjogi függetlenségéért. Az Egyetértés című függetlenségi lap október 5-i vezércikkéből: „A horvátok mesterségesen idegeníttettek el tőlünk. Majdnem ezeréves közös szenvedések, közös küzdelmek és közös remények fűztek bennünket össze, s a horvátok egy szép napon széttépték ezt a köteléket, harcba szálltak ellenünk... De keserűen látták be, hogy a dölyfös önkény végiggázolt rajtik és... lelkes örömmel fogadjuk a horvátok felénk nyújtott békejobbját.”
1906. április 4.
A koalíció vezetői megegyeznek titokban az uralkodóval. A koalíció vállalja, hogy felhagy katonai követeléseivel, törvénybe iktatja a külkereskedelmi szerződéseket. Az uralkodó ennek fejében kormányalakítással bízza meg őket (második Wekerle-kormány 1906. április 8-1910. január 17.), és hozzájárul a választójogi reform megvalósításához.
május 29.
Wekerle Sándor miniszterelnök (1906-1910) programbeszédéből: „... az oktatás minden fokozatán a tan- és nevelőintézetek bármely kat3egóriájában jusson kifejezésre a magyar állameszme, a magyar állam nemzeti jellegének eszméje.”
június 3-5.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Budapesten tartott XII. kongresszusán elfogadott új szervezeti szabályzat a nemzetiségi területeken végzendő agitációs és szervező munkára országos nemzetiségi szervező bizottságok alakítását mondja ki. „A nemzetiségi területeken kifejtendő szóbeli agitáció az elvtársak anyanyelvén történik.” A bizottságok hatóerejét azonban csökkentette az az előírás, amely szerint „vegyes nyelvű területen, ahol párt, illetve szakszervezetek már léteznek, a nem magyar ajkú munkások is csak ezekbe tartozhatnak, tehát különálló nemzetiségi szervezetet nem képezhetnek.”
november 5.
II. Rákóczi Ferenc hamvait ünnepélyes keretek között végső nyugalomra helyezik a kassai székesegyházban.
december 9.
Izgatási sajtóperben a rózsahegyi bíróság a papi teendőitől már előzőleg eltiltott Andrej Hlinkát, a szlovák nemzetiségi mozgalom vezetőjét kétévi államfogházra ítéli.
1901-1906.
Nagyszabású kormányakció folyik az Amerikába vándorolt nemzetiségek között. Az akció célja: a nemzeti egységre, illetve a nemzetiségi mozgalmak együttműködésére irányuló, Magyarországon is ható törekvések ellensúlyozása, a kivándorolt magyarok „nemzeti gondozása”, a hazatérés propagálása.
1907. június 2.
A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól szóló 1907:XXVII. tc. (kidolgozója, Apponyi Albert, az 1906-10 közötti vallás- és közoktatásügyi miniszter után Lex Apponyi néven ismert) számos egyéb rendelkezés mellett kimondja: négy év alatt kötelesek a nemzetiségi iskolák tanítói elsajátítani a magyar nyelvet. Államsegélyt csak a „kifogástalan hazafias állampolgári nevelést” végző nemzetiségi tanítók kaphatnak.
augusztus 16.
A vasúti szolgálati rendtartást szabályozó törvény, az 1907:XLIX. tc. kötelezővé teszi a vasútnál a magyar nyelv tudását.
október 27.
Csernova szlovák lakossága ragaszkodik hozzá, hogy Andrej Hlinka szentelje fel templomát; a kiküldött papot nem engedik a templomhoz. A csendőrsortűz eredménye: 13 halott, számos sebesült.
1909. október 6.
I. Ferenc József bejelenti Bosznia-Hercegovina annektálását, az Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolását.
1909. február 18.
A király szentesíti az új kivándorlási törvényt (1909:II. tc.). Célja a „kivándorlási láz” korlátozása.
március 3-október 9.
A zágrábi szerb felségárulási per 53 vádlottja közül 31-et 5-12 évig terjedő börtönbüntetésre ítélnek. A per célja, ahogy az újvidéki szerb népgyűlés határozati javaslata megfogalmazza, „a Magyarországgal való állandó harci és ellenséges viszony lenne, ami módot nyújtana Ausztria számára, hogy időközben zavartalanul tovább fejlődjék mind Horvát-Szlavón országok,m ind Magyarország rovására”.
július 10.
Mocsáry Lajos cikke a Le Courrier Européen című folyóiratban: „Magyarországnak semmi köze ehhez a zágrábi perhez... mindennek igazi szerzője Ausztria..., mert ürügyre volt szüksége Bosznia annexiójához... Magyarországon senki sem kér ebből az annexióból.”
július 28.
Turóc vármegye főispánjának jelentése ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterhez: „Scotus Viatornak itteni tartózkodása mélyebb nyomokat nem hagyott hátra, és az idevaló nemzetiségek nem tulajdonítanak látogatásának nagyobb súlyt.”
1910. március 6.
Tisza István beszéde a Nemzeti Munkapárt szegedi programgyűlésén: „Abban a szenvedélytől elvakított küzdelemben, amely a koalíciót uralomra segítette, kétségtelenül kereste agitatórius nemzetiségi körökben a támaszt a koalíció... elsősorban a horvát kérdés volt az, amely véget vetett a magyar koalíció és a nemzetiségi irányzatok közötti barátkozásnak... mindaz, amit a nemzeti politikában elkövetett hibákra nézve mondtam, abszolúte nem kizárólag a koalíciós kormányzat ellen irányult... ez régi nemzeti hibánk, hogy az erélyt, az erőt nélkülözzük ott, ahol szükség volna rá.”
április 16.
Minisztertanácsi határozat megtiltja Scotus Viator magyarországi nemzetiségi kérdésről szóló, cseh nyelvre fordított könyvének (Racial Problems in Hungary. London, 1908.) a terjesztését. Részlet a bevezetőből: „Be akarom bizonyítani, hogy a magyar szabadság csak legenda, legföljebb a magyarokra vonatkozik, de még ők is csak akkor részesülnek belőle, ha nem teszik magukévá a szocializmus vagy a munkásság ügyét.”
szeptember-november
Eredménytelen megbeszélések a magyar-román közeledésről Tisza István és Ioan Mihu között.
az év folyamán
az 1910:VIII. tc. alapján népszámlálást tartanak.
1911.
Jászi Oszkár A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője című munkájából: „A nemzetiségi kérdés egy egyetemes történelmi mozgalom, mely mindenütt megjelenik, ahol a társadalmi fejlődésnek bizonyos adott gazdasági, történelmi és lélektani előfeltételei következnek... jó iskola, jó közigazgatás és jó bíráskodás a nép saját nyelvén... ez a nemzetiségi minimális program egyszersmind tökéletesen és szóról szóra fedi a minimális szociális programot is.”
1912. március 31.
A király felfüggeszti a horvát alkotmányt, mivel a horvát-szerb koalíció és a Jogpárt úgy határoztak, hogy nem küldenek képviselőt a magyar országgyűlésre.
június 11.
A király felfüggeszti a szerb nemzeti egyházi önkormányzatot.
az év folyamán
megjelenik Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című könyve.
1913. február 18.
Apponyi Albert beszéde a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek a nemzetiségi kérdésről tartott értekezletén: „A nemzetiségi kérdés, szerintem, akkorkezdődik, amikor a nem magyar ajkú tömegekből a műveltebb osztályokba emelkednek nagyobb számú egyének nem a magyar kultúra, hanem idegen kultúra révén.”
október
Tisza István miniszterelnök (1913-1917) kezdeményezésére tárgyalások folynak a Román Nemzeti Párt vezetőivel, eredmény nélkül. Részlet Tisza István december 11-i képviselőházi felszólalásából: „... ezeket az urakat a Magyarországon lakó összes románok hivatott képviselőjéül el nem ismerem és még kevésbé ismerhetem el a jogosultságot... , mintha bárminő külön politikai vagy éppen közjogi... ambíciókkal bíró, a nemzet testében külön testet, külön szervezetet képező részek a nevében léphessenek fel.”
1903-1913.
Erdélyben 700, 50 kat. holdon felüli magyar birtok kerül román kézre. Összterületük 157 ezer kat. hold, az erdélyi magyar közép- és nagybirtok területének 4,5 %-a.
1913. május 12.
Magyarország annektálja az Al-Dunán fekvő Ada-Kaleh szigetét. Az 530 főnyi török lakosú szigetet Krassó-Szörény vármegyéhez csatolják.
az év folyamán
megjelennek Szabó Oreszt szerkesztésében a Nemzetiségi Ismertető Könyvtár kötetei az erdélyi szászokról, a szlovákokról, szerbekről, románokról, ruténekről, szepesi szászokról, a Temes és Torontál megyei bolgárokról, a krassószörényi krassovánokról, a dél-magyarországi németekről.
1914. január 31.
Jászi Oszkár előadása az ország demokratikus átalakítását sürgető egyetemi hallgatók és fiatal értelmiségiek Galilei körében a nemzetiségi kérdésről: „... a nemzetiségi kérdésben létezik egy sérelmi plusz, és ez a sérelmi plusz alkotja éppen a nemzetiségi kérdést... itt nemcsak azokról az irtózatos sérelmekről van szó, amelyeket ennek az országnak egész népe fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül elszenved.”
március 3.
A máramarosi nemzetiségi perben (ún. skizma-per) 32 magyarellenes lázítással vádolt rutén vádlottat hosszú börtönbüntetésre ítélnek. (A görög katolikus vallásról sokan térnek át a görögkeletire és ebben „pánszláv” agitációt feltételeznek.)
július 28.
Miután Szarajevóban június 28-űn meggyilkolják a Habsburg trónörököst, Ferenc Ferdinándot és feleségét, az Osztrák-Magyar Monarchia követe átnyújtja Belgrádban a Szerbiának szóló hadüzenetet. Röviddel ezután a szövetségesi kötelezettségek alapján a Német Birodalom és a Monarchia Oroszországnak, Belgiumnak és Franciaországnak, Anglia a Német Birodalomnak és a Monarchiának, Franciaország a Monarchiának üzen hadat. Ezzel megkezdődik az első világháború.
november 7.
Teljes amnesztiát kapnak a nemzetiségi politikai elítéltek.
1915. május 1.
Londonban Jugoszláv Bizottság alakul – célja egy föderatív délszláv állam létrehozása.
november 14.
Cseh külföldi bizottság alakul Párizsban, melynek célja az önálló csehszlovák állammegteremtése.
1916. augusztus 17.
A bukaresti titkos egyezmény alapján – mely egész Erdélyt, a Bánságot s a Tiszántúl nagy részét Romániának ígéri – Románia csatlakozik az antanthatalmakhoz, és augusztus 27-én hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának. Csapatai az éjszaka folyamán átkelnek a Kárpátok hágóin Erdélybe.
november 21.
Schönbrunnban elhunyt I. Ferenc József. Az új uralkodót, IV. (I.) Károlyt (1916-1918) december 30-án koronázzák királlyá.
az év folyamán
Nagyváradon megjelenik az első, az ország területét a szétdarabolástól féltő történeti-publicisztikai könyv, Karácsonyi János: Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez. A szerző szerint az egyes nemzetiségek azért akarnak elszakadni Magyarországtól, mert tévedésben vannak: azt hiszik, települési elsőbbség (románok, szlovákok), kiváltságok (szervek) folytán „történeti” joguk van- és ezzel elsőbbségük a magyarsággal szemben – azon területekhez, amelyeket laknak.
1917. június 5.
Kunfi Zsigmond szociáldemokrata vezető nyilatkozata a Világ című napilapban: „... a nemzetiségi kérdés helyesen csakis a jelenlegi magyar államegység keretén belül oldható meg... és megoldása... összefügg a magyar politikai élet demokratizálásával.”
július 20.
Szerb-horvát egyezményt írnak alá Korfu szigetén egy szerb-horvát-szlovén állam létrehozásáról.
1918. január 8.
W. Wilson amerikai elnök 14 pontban jelöli meg a béketárgyalások feltételeit. Többek között kijelenti: „Ausztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a nemzetek között megoltalmazni és biztosítani kívánjuk, a legelső alkalommal lehetővé kell tenni autonóm fejlődésüket.”
február 3-4.
Osztrák-magyar-amerikai béketapogatódzások folynak.
április 8.
Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeinek nevében tartott római kongresszus kimondja, hogy nem akarnak továbbra is a birodalom keretek között élni.
május 29.
Az Egyesült Államok kormánya kijelenti: egyetért a római kongresszus határozatával. Június 3-án az angol, francia és olasz kormány is kifejezi egyetértését. Kijelentik, hogy az antant egyik hadicéljának tekinti a csehszlovák, a lengyel és a jugoszláv állam létrehozását.
július 23.
Magyar-Ruszin Néptanács alakul az USA-ban.
szeptember 15.
Románok, csehek, szlovákok, lengyelek, rutének és délszlávok közös kongresszust rendeznek New Yorkban.
szeptember 16.
Párizsban megalakul a Román Egység Nemzeti Tanácsa.
szeptember 20-21.
Tisza István szarajevói hivatalos látogatása alkalmával – mint királyi biztos – elutasítja a tartománygyűlés nemzeti követeléseit.
október 5-6.
Zágrábban megalakul a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa.
október 8.
A szociáldemokrata párt kiáltványa a magyarországi nemzetek önrendelkezési jogát és a demokratikus átalakulást követeli.
október 14.
Genfben megalakul a cseh emigráns kormány.
október 16.
IV. Károly (1916-1918) bejelenti Ausztria föderatív alapon való átalakítását, és felszólítja a különböző tartományokat, alakítsák meg a maguk nemzeti tanácsait. Mindez nem vonatkozik a magyar korona országaira.
- Képviselőházi beszédében Károlyi Mihály elismeri Horvátország elszakadási jogát, Magyarország tengerhez vezető útjának biztosításával és Fiume megtartásával. A nemzetiségi kérdés megoldásának kulcsát az általános demokratizálásban látja.
október 17.
A régi rendszer legtekintélyesebb politikusa, Tisza István a parlamentben beismeri, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút.
október 25.
Nyilvánosságra hozzák a Magyar Nemzeti Tanács megalakulását. A Nemzeti Tanács közzétett programjában többek között Magyarország függetlenségének megvalósítása, a népek önrendelkezési jogának biztosítása az ország nem magyar ajkú lakosai számára, a területi integritás megőrzésével és az újonnan létrejött – lengyel, cseh, délszláv, osztrák-német – államok elismerése szerepel.
október 28.
Megalakul a Csehszlovák Köztársaság.
október 30.
A Szlovák Nemzeti Tanács turócszentmártoni deklarációja állását foglal a Csehszlovákiához tartozás mellett.
október 31.
A polgári demokratikus forradalom győzelme magyarországon. Károlyi Mihály alakít kormányt. A Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési joga előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter: Jászi Oszkár.
- Budapesten megalakul a Román Nemzeti Tanács. November 9-én követelik a kormánytól a magyarországi románlakta területek feletti teljhatalmat. Részlet a Tanács november 20-i kiáltványából: „... az erdélyi és a magyarországi román nemzet semmi körülmények között sem akar a magyar nemzettel továbbra is bárminő állami közösségben élni: elhatározása, hogy az általa lakott területen szabad és független államot létesít.”
- A Zágrábi Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága a következő értesítést küldi az amerikai, angol, francia, olasz és szerb kormányokhoz: „A Szlovének, Horvátok és Szerbek Állama, amely a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott délszláv területeken alakult, s kész közös állam alkotására Szerbiával és Crna Gorával (Montenegró), formálisan kijelenti, hogy nincs hadiállapotban az egyezményes hatalmakkal. örömmel közli, hogy az egyezményes hatalmakat baráti államoknak tekinti és elvárja, hogy a meghirdetett elvekkel összhangban erőteljesen támogatni fogják az összes szlovének, horvátok és szerbek egyesült állama szuverenitásának biztosítását.”
november 3.
Az antanthatalmak és az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverszüneti megállapodást ír alá Padovában. A megállapodás értelmében a Monarchia csapatainak az 1914. évi határokra kell visszavonulniuk.
november 5.
R. Lansing amerikai külügyminiszter nyilatkozata szerint az Egyesült Államok kormánya hozzájárul a román népnek a királyság határain belül és kívül támasztott kívánságaihoz.
- A szerv vezérkari főnök hadparancsot ad ki: „Északon elfoglalni a Fehértemplom – Versec – Temesvár – Aradtól tíz kilométernyire keletre eső vonalat. Bácskában elfoglalni a Szeged – Szabadka – Baja vonalat. Nyugaton és északnyugaton kiterjeszteni az akciót Szerémség, Horvátország, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina és Dalmácia egész területére.”
november 8.
A csehszlovák kormány csapatai átlépik a magyar határt és megszállják Trencsént, Vágújhelyet, Zsolnát, Ruttkát ésTurócszentmártont.
november 9.
Ungváron megalakult a Magyarországi Rutén Néptanács.
november 12.
Kikiáltják az Osztrák Köztársaságot, amely bejelenti igényét „Német-Nyugat-Magyarországra” (Moson, Sopron, Vas, Pozsony vármegyék jelentős részére). Ez kb. 5800 km2-nyi területen 500 ezer embert érint.
november 12-14.
Jászi Oszkár Aradon tárgyal a Román Nemzeti Tanács vezetőivel. Jászi autonómiát kínál, de a románok teljes önállóságot akarnak.
november 13.
A belgrádi fegyverszünet értelmében az antanthatalmak demarkációs vonalat jelölnek ki Magyarország területén. Iránya: a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén Szegedig, Szabadka, Baja, Pécs vonalától északra a Dráváig. Északon nem határoznak meg demarkációs vonalat. A román hadsereg december 2-án elkezdi a kiürített terület megszállását.
- IV. Károly Eckartsauban kiadott nyilatkozatában lemond a magyarországi államügyek vitelében való részvételről (de a trónról nem), és kinyilatkoztatja, hogy elismeri a nemzet által választott államformát.
november 16.
A Magyar Nemzeti Tanács határozata értelmében Magyarország „független és önálló népköztársaság.”
november 24.
Megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja.
november 25.
A délszlávok újvidéki nemzetgyűlése kimondja csatlakozásukat a létesítendő Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz.
november 28.
Az erdélyi magyarság marosvásárhelyi gyűlése kiáltványt ad ki A világ népeihez! címmel. „A magyar uralom Erdélyben nem imperializmust, oligarchiát és militarizmust jelentene, hanem minden nemzetnek egyformán demokratikus és nemzeti önállóságot, saját nyelvű közigazgatást, igazságszolgáltatást, állami igazgatást... Ez a wilsoni elvek magyar értelmezése.”
december 1.
Az erdélyi románok gyulafehérvári gyűlése kimondja csatlakozásukat a Román Királysághoz. „... az új román állam... a következőket proklamálja: 1. Teljes nemzeti szabadság az itt lakó nemzeteknek. Minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből vett egyének által önmaga látja el közigazgatását és igazságszolgáltatását. Minden nemzet törvényhozási képviseletre és az ország kormányzásában való részvételre népességének számarányában nyer jogot.”
december 3.
Vix alezredes, az antant budapesti missziójának katonai vezetője, jegyzékben követeli a Felvidék kiürítését és átadását Csehszlovákiának.
december 5.
Károlyi Mihály kormánya manifesztumot bocsát ki: autonómiát helyez kilátásba a nemzetiségeknek. Részlet: „... demokratikus keleti Svájcot akarunk csinálni a régi Magyarországból. A határainkon kívül lakó népekkel is a barátságot és a békés megegyezést keressük.”
december 7.
A kommunista Vörös Újság első számának A kátyúba jutott radikalizmus című cikkéből: „... a területi integritás és a nemzetek önrendelkezési jogának politikája nem fér össze... Amikor az osztályellentétek megszűnnek, akkor lesz vége a nemzetek közti ellentéteknek.”
december 23.
Közzéteszik az 1918. évi X. néptörvényt, a Magyarországon élő ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról. Ruszka-Krajna néven autonóm jogterület alakul, amely belügyeiben önkormányzatot nyer. E belügyek azonban az adminisztratív közigazgatásra és a közoktatásra szorítkoznak – minden más a magyar országgyűlés hatáskörébe eső „közös ügy”. Az elszakadás jogára nincs utalás.
december 26.
Csehszlovák katonaság vonul be Eperjesre. Gömöry János az evangélikus kollégium főigazgatója így emlékezett vissza: „A hivatalokban a régi tisztviselőket félreállították, az összes magyar intézmények működését betiltották, az utcai és üzleti magyar feliratokat szlovák nyelvűekkel cserélték fel. A városi levéltár századokra visszamenő iratait kiszórták a városháza lépcsőjének aljára. Negyven magyar polgárt túszként a terezini fogolytáborba szállítottak.”
december 29.
Szabó Oreszt személyében ruszka-krajnai minisztert neveznek ki.
1919. január 1.
A magyarországi román szocialisták „internacionalista frakciójának” budapesti kongresszusi határozata kimondja, hogy „a mai Románia nem biztosítja azokat a politikai, kulturális, gazdasági és szociális jogokat, amelyeket a magyar köztársaság jelenleg biztosít”. Javasolják, hogy Erdély, a Bánát és a magyarországi románlakta területek alakuljanak független köztársasággá.
január 8.
Az erdélyi szászok medgyesi gyűlése kimondja csatlakozásukat a Román Királysághoz.
január 18.
Megalakul a Berinkey-kormány. A Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésére vonatkozó ügyek intézését maga a miniszterelnök veszi kezébe. – Ünnepélyes keretek között megnyílik a párizsi békekonferencia.
január 29.
Kihirdetik az 1919. évi VI. néptörvényt: a magyarországi német nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról.
február 3.
Német minisztert neveznek ki Junker János személyében.
március 12.
Közzéteszik az 1919. évi XIX. néptörvényt a szlovák autonóm terület (Slovenska Krajna) alakításáról.
március 20.
Vix alezredes újabb jegyzéket nyújt át a magyar kormánynak. A román hadsereg Szatmárnémeti – Nagykároly – Nagyszalonta – Arad vonaláig nyomul. A területen a magyar közigazgatás megszűnik. A román és a magyar vonal között semleges zónát hoznak létre. Másnap a kormány elutasító választ ad a jegyzékre.
március 21.
A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesülése után kikiáltják a Magyarországi Tanácsköztársaságot. Forradalmi Kormányzótanács alakul.
március 24.
Kun Béla, a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa jegyzéket intéz az antanthatalmakhoz. Ebben elismeri a belgrádi fegyverszünet rendelkezéseit, de elfogadhatatlannak tartja a március 20-i Vix-jegyzéket.
április 2.
A Forradalmi Kormányzótanács XXVI. számú rendelete (a Tanácsköztársaság ún. Ideiglenes Alkotmánya) szerint Magyarország föderalisztikus tanácsköztársaság, minden nemzet, ha összefüggő, nagyobb területen él, külön nemzeti tanácsot és intézőbizottságot is alkot.
április 7.
A Forradalmi Kormányzótanács XLI. számú rendelete a magyarországi nyelvek teljes egyenjogúságáról. Bármely hatóság köteles elfogadni beadványokat bármely magyarországi nyelven.
április 16.
A román hadsereg – a román koronatanács április 10-i határozata értelmében – megtámadja a Magyar Tanácsköztársaságot.
április 18.
A Forradalmi Kormányzótanács a románok elleni harc mellett foglal állást. Másnap kimondják a proletariátus mozgósítását.
április 27.
A csehszlovák hadsereg általános támadást indít a demarkációs vonal keleti és nyugati részén.
április 30.
A román csapatok elérik a Tisza vonalát. Kun Béla jegyzéket intéz az amerikai, a csehszlovák, a jugoszláv és a román kormányoz, melyben leszögezi: a Tanácsköztársaság nem ragaszkodik az ország területi integritásához, nincsenek területi igényei, békében akar élni a szomszéd államokkal.
június 12-13.
A Magyarországi Szocialista Párt kongresszusán elfogadott programból: „Minden nemzeti és kulturális ügyben a különböző nemzetekhez tartozó proletárságot teljes önkormányzat illeti meg. A proletárállam vagyonának arányos része fordítandó minden nemzet kulturális feladatainak teljesítésére.”
június 16.
Eperjesen a magyar Vörös Hadseregnek a csehszlovák katonai intervencióval szemben elért sikerei eredményeképpen kikiáltják az önálló, független, a Magyar Tanácsköztársasággal szövetséges Szlovák Tanácsköztársaságot. (Július 1-ig állt fenn.)
Június 28.
Közzéteszik a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányát. 14. §-a szerint: „A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét, és minden hatóság köteles a Magyarországon használatos nyelvek bármelyi8kéln kiállított hozzátartozó beadványt elfogadni, s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni.” 87. §: „A német többségű és ruszin többségű magyarországi összefüggő területeket ... német, illetőleg ruszin nemzeti kerületeknek ismeri el.”
július 24.
A párizsi békekonferencia nyilatkozatot ad ki: a gazdasági blokád feloldásának és a Magyarországgal kötendő békének a feltétel: a tanácskormány lemondása.
augusztus 1.
Lemond a Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa, megalakul Peidl Gyula szakszervezeti kormánya. Nemzetiségi miniszter: Knaller Győző. Elvben elhatárolják magukat a nemzetiségpolitika terén is a Tanácsköztársaságtól, és kifejezik visszatérési szándékukat a polgári demokratikus köztársaság területi integritás gondolata által vezérelt nemzetiségpolitikájához. Az anyanyelvi oktatás védelmének és a nemzetiségi autonómia továbbépítésének szándéka jellemzi álláspontjukat.
augusztus 4.
Román csapatok szállják meg Budapestet. November 16-án vonulnak ki a fővárosból és az ellenőrzésük alatt tartott Duna-Tisza közéről.
augusztus 6.
Ellenforradalmár puccsisták lemondatják a Peidl-kormányt.
augusztus 9.
Szegeden Horthy Miklós altengernagy a hadügyminisztériumtól és a szegedi ellenforradalmi kormánytól függetlenül működő hadseregfővezérletet („fővezérség”) alakít, melyet 1920. április 1-jén szüntet meg.
augusztus 15.
Bleyer Jakab, a magyarországi német kisebbségi mozgalom vezető alakja lesz a Friedrich-kormány (augusztus-szeptember) nemzetiségi ügyek társa nélküli minisztere. Tisztségét 1920. december 16-ig tölti be. Bleyer egyik minisztertanácsi felszólalásakor a következőket mondta minisztériumának feladatáról: „Az ország területi integritásának biztosítása, illetőleg az esetleges elszakítandó országrészek visszaszerzése érdekében a nemzeti kisebbségek összes népfajai kulturális és gazdasági érdekeinek, a magyar nemzet érdekeinek szem előtt tartása mellett legmesszebbmenő megóvása, hogy az idegen államok fennhatósága alá kerülő nemzeti kisebbségeink a magyar állam fennhatósága alá visszakívánkozzanak.”
augusztus 20.
A belügyminiszter bizalmas rendelete a kommunisták internálásáról.
augusztus 21.
A Friedrich-kormány 4044/1919. M.E. sz. rendelete a nemzeti kisebbségek egyenjogúsításáról. Ez leszögezi, hogy minden magyar állampolgár „népfaji különbség nélkül” teljesen egyenrangú. Az 1868:XLIV. tc.-hez képest kiterjeszti a nyelvhasználat jogát a társadalmi, politikai, kulturális élet valamennyi területére.
szeptember 10.
A Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriának ítéli Nyugat-Magyarország többségében német lakosságú részét (Burgenland). 4000 km2, 292 ezer lakossal, közülük 26 ezer magyar.
- Csehszlovákia és az antanthatalmak Saint-Germain-en-Laye-ben a csehszlovákiai kisebbségek jogait szabályozó szerződést írnak alá. Ez kimondja, hogy „az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja”. (2. cikk)
szeptember 26.
Újjáalakul a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) Országos Német Bizottsága (Landeskomitee der deutschsprechenden Sozialdemokraten Ungarns). Titkára Knaller Győző. Lapja a Volksstimme.
október 28.
Horthy Miklós 1954-ben megjelent emlékirataiból: „Az antant államok, főleg Anglia és Amerika, mindenképpen érdekelve vannak, hogy a Duna középfolyása mentén rendes viszonyok uralkodjanak, mert ezen fontos kereskedelmik út csak ezáltal lesz az ő részükre biztosítva. Saját benső megújhodásunkkal be kell bizonyítanunk, hogy a Duna menti államok (beleértve az egész Balkánt) között Magyarország... egyedül képes arra, hogy mint a rendfenntartás biztos nyugvópontjának tekintsék, és hogy Románia ebben a tekintetben nem m érkőzhetik velünk.”
november 16.
Horthy Miklós fővezér a „nemzeti hadsereg” élén bevonul Budapestre.
november
Magyar-Tót Néppárt (Uhorsko-Slovenská L’udová Strana) és Magyar-Rutén Párt alakul. Autonómia fejében készek állást foglalni a Magyarországhoz tartozás mellett.
december 9.
Az antanthatalmak kisebbségi szerződést kötnek Romániával Párizsban. A román kormány kötelezi magát, hogy „születési, állampolgári, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja” az ország minden lakosának.
1920. január 5.
Elutazik Párizsba a magyar békeküldöttség. Vezetője Apponyi Albert. A küldöttség január 20-án tér vissza. A békekonferencia 15 napot adott a magyar kormánynak, hogy kidolgozza a békefeltételekkel kapcsolatos észrevételeit.
január 8.
Megalakul Magyarország Magyarbarát nemzeti Kisebbségeinek Szövetsége, és állást foglal a budapesti antantmissziók előtt az ország területi integritásának fenntartása mellett.
február 12.
A magyar békedelegáció elnöke jegyzőkönyvet intéz a békekonferenciához, amelyben a kisebbségvédelemről a következőket mondja: „Az, hogy a kisebbségek védelmét a Népszövetség garantálja, a mi szempontunkból a megkötendő szerződés legfontosabb része, és csakis a garancia hatékony megvalósításába vetett bizalom bírhat rá bennünket a békeszerződés aláírására.” A területi kérdéseket népszavazás alapján kívánná rendezni.
február 13.
A minisztertanács ülésén Bleyer Jakab, a nemzetiségi ügyek minisztere utal arra, hogy „nem ragaszkodik a Habsburg-dinasztiához, de ha azt tudná, hogy a Habsburg-dinasztia biztosítja az ország integritását, úgy ma is Károly király mellett állna.”
február 24.
A román hadsereg megkezdi a Tiszántúl kiürítését. (Március végére fejezik be.)
február 29.
Az országgyűlés törvényt hoz az alkotmányosság helyreállításáról. )1920:I. tc.) „A nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás törvényes képviselője.” Ameddig végleges döntés nem születik az államfői hatalomról, addig a hatalmat a kormányzó gyakorolja.
- Elfogadják Csehszlovákia alkotmányát. A nemzetiségi jogokat az általános törvények határai között kívánja biztosítani. Kimondja: „Az erőszakos elnemzetlenítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elvnek be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilvánítja.” (134. §)
március 1.
A nemzetgyűlés Horthy Miklóst választja Magyarország kormányzójává.
március 3.
A párizsi békekonferencián a magyar békeszerződésről folyó vitában francia feljegyzés szerint Lloyd George angol miniszterelnök a következőket mondja: A magyarokat szemlátomást igazságtalanul kezelték; sosem hallgatták meg; a szövetségesek munkája egyoldalú volt... Nem rendelkezhetünk emberekkel barmokként, és nagyon rossz szolgálatot tennénk a szlovénoknak, románoknak vagy a szerbeknek, ha nagyon is hazafias magyar lakosságot csatolnánk hozzájuk.”
március 19.
Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa leszavazza a Németországgal kötött versailles-i béke ratifikálását. (Ezt követően elutasítja a többi békét is; a vesztes államokkal külön békeszerződéseket köt.)
március 30.
M. Paléologue, a francia külügyminisztérium vezértitkára a londoni külügyminisztériumhoz intézett táviratában beszámol a magyar békeszerződéssel kapcsolatos amerikai álláspontról: „Az amerikai kormány szíve ellenére fogadja el azt a döntést, hogy nem írnak ki népszavazást a magyar határok végleges vonalának meghatározására... a határok számos vonatkozásban nem felelnek meg sem az etnikai követelményeknek, sem a gazdasági szükségszerűségeknek...”
március-április
Megjelenik Domanovszky Sándor, a neves gazdaságtörténész professzor, a magyar békedelegáció történész tanácsadója tollából A magyar kérdés történeti szempontból tekintve című füzete. Főbb tételei: hamis a nemzetiségek – illetve szomszédos népek – történeti jogaira hivatkozni; Bécs, illetve a Habsburgok állították szembe am agyarságot és nemzetiségeit; Magyarország a Nyugat védőbástyája volt évszázadokon át, ezért morzsolódott fel a magyarság és nőtt a nem magyarok száma a Kárpád-medencében. „Ha tehát a békekonferencia hatalmai a nemzetiségek, helyesebben a szomszédos hatalmak igényeinek megfelelően az országot fölakarják darabolni, a magyar nemzetet, tulajdonképpen azért az önfeláldozó, nagy vérvesztéssel járó küzdelemért büntetnék, amellyel ez a nemzet kultúráját évszázadokon át védelmezte a félhold támadásai ellen.”
április 6.
IV. Károly levele, miután Horthy április 1-jén beköltözött a királyi Várba: „Minden alkalommal bebizonyított őszinte békeszeretetem mellett ki van zárva, hogy visszatértem után Magyarországot, bármely okból, új háborúba belevinném, ellenben mindenképpen arra fogok törekedni, hogy az ország összes szomszédaival békében és barátságban élhessen. Különösen pedig nem akarom soha felhasználni a magyar állami hatalmat arra, hogy családom egyéb uralkodói jogait erőszakkal érvényesítsem, azonban egész erőmet a magyar nemzet boldogítására fogom fordítani.”
április 15.
A csehszlovák nyelvtörvény 2. §-a szerint: „Azok a bíróságok, hivatalok és a köztársaság más hatóságai, amelyeknek tevékenységi köre olyan bírósági járásra terjed ki, ahol az utóbbi népszámlálás szerint legalább 20 % azonos nyelvű s a csehszlováktól eltérő nyelvet használó állampolgár lakik, kötelesek minden ügyben, amelyet e járásban el kell intézniük, a beadványokat a kisebbség nyelvén elfogadni, és a csehszlovák nyelven kívül a másik, a kérvény nyelvén elintézni.”
május
IV. Károly újabb levélrészlete a békeszerződés aláírása előttinapokban: „Mint Magyarországnak törvényesen és alkotmányosan megkoronázott és felkent királya, ki semmiféle jogáról le nem mondott, és ennek következtében minden kötelességének is tudatában van, akarok az ország egyesítésének és újrafelépítésének munkájában részt venni... Az ország egyesítésének és további konszolidálódásának érdekében a királyi hatalom gyakorlását minden körülmények között mentől előbb, lehetőleg még ez év folyamán kezembe kívánom venni.
június 1.
Magyar-német ideiglenes egyezmény a gazdasági viszonyok szabályozásáról.
június 4.
Az első világháború utáni nemzetközi rendezés részeként a győztes hatalmak (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán,m Belgium, Csehszlovákia, Kína, Görögország, Kuba, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Sziám) és Magyarország képviselői a versailles-i Kis Trianon palotában aláírják a békeszerződést. Magyarország területe 282 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakóinak száma 18 millióról 7,6 millióra csökken. Ezenkívül Magyarország háborús jóvátétel fizetésére köteles, nem vezethet be általános hadkötelezettséget, hadseregének maximális létszáma 35 ezer fő. A szerződés a kisebbségek jogaira vonatkozó előírásokat is tartalmaz: az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül.
június
Pályázatot hirdetnek Magyarország régi határainak visszaállítására buzdító ima és jelmondat megalkotására. A győztes jelmondat: „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.” A díjnyertes ima: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában, ámen.”
július 10.
Károlyi Mihály írja a bécsi Arbeiter Zeitungban: „Magyarország csak akkor remélheti szörnyű békéjének némi reparációját, ha nem a konzervatív reakció és a kapitalista imperializmus, hanem ellenkezőleg: a szocialista eszmék hódítanak tért, melyek az emberek boldogulását nem a területszerzésben, hanem a népek önrendelkezési jogában látják.”
július 22.
Teleki Pál miniszterelnök (1920-1921) programbeszéde nemzetiségpolitikai tolarenciát hirdet. A vitában a nemzetiségi jogok mellett szólal fel a kereszténydemokráciát hirdető Giesswein Sándor is.
július
Részlet a szlovákiai magyarok Országos Magyar Kisgazda Pártja vezetője, Szent-Ivány József július végi beszédéből. „Mi ma egy nálunknál erősebb hatalom folytán a Csehszlovák Köztársaság polgárai vagyunk. Ezen a területen kell biztosítani létezésünket.”
augusztus 14.
Csehszlovákia szövetségi szerződést köt a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal: magyar támadás esetén kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak.
augusztus 19.
E. Ludendorff levele Horthy Miklóshoz: „Nálunk Németországban a következő a helyzet: a baloldal a szovjet hadsereg előnyomulását kívánja, a közép gazdasági előnyöket vár Oroszországtól, a jobboldal nem ismeri fel a veszélyt. Ezt csak kevesen ismerik fel. Szóval a szovjethatalom egyaránt veszélyezteti Magyarországot és Németországot éppen úgy, mint az egész világ polgárságát, amely nem ismerte fel, vagy nem akarja felismerni a közös veszélyt.
Feltétlen szükség volna közös cselekedetre> ez viszont csak a szerencsétlen békeszerződések félretolása után volna elérhető. Ebben is fennáll Magyarország és Németország érdekközössége.
Az a véleményem, hogy ennél a belső és külső helyzetnél fogva a legszorosabb együttműködésre van szükség. Ez az együttműködés azonban csak akkor hasznos, ha mindegyik állam a maximálishatalomra törekszik, mert erő csak a hatalomban van.”
augusztus 30.
Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet ad ki a nemzetiségi tannyelvről határozó szülői értekezletek szabad akaratnyilvánításának biztosításáról. A magyar tankötelesek – külön osztályban – magyarul oktatandók.
szeptember 26.
A nemzetgyűlés elfogadja az 1920:XXV. tc.-t, a numerus clausust. (A zsidóság országos számarányának megfelelően az egyetemi hallgatók 5 %-a lehet zsidó.)
december 31.
Gratz Gusztáv bécsi magyar követ tárgyalásokat indítványoz: amennyiben Ausztria lemond „Német-Nyugat-Magyarország”-ról, a magyar kormány nemcsak ott, hanem Magyarország egész jelenlegi és revízióval gyarapítandó területén biztosítja a német nemzetiségi jogokat.
az év folyamán
közzéteszik az 1920. évi népszámlálás eredményeit: az ország lakossága 7 990 202 fő. Idegen anyanyelvűek száma: német 6,9 % (551 211), szlovák 1,8 % (141 882), román 0,3 % (23 760), horvát 5,5 % (36 858), szerb 0,2 % (117 131).
- Az ország területi csökkenésével az eddigi 7309 közkönyvtárból 3140 marad az új határok között.
- Az Egyesült Államokban 473 538 magyar anyanyelvű él. Közülük már ott született 205 426 fő.
- Kolozsvárott megindul a Napkelet (főszerkesztői: Kádár Imre, Ligeti Ernő, Paál Árpád), a romániai magyarság irodalmi folyóirata.
1920-1926
Magyarok száma a szomszéd országokban lezajlott népszámlálások alapján:
Ausztria: 25 071 /1923, osztrák adat)
Csehszlovákia: 747 096 (1921, csehszlovák adat)
Jugoszlávia: 472 409 (1922, jugoszláv adat)
Románia: 1 325 659 (1920, magyar adat)
1 460 000 (1922, román adat)
Szovjetunió: 6282 (1926, szovjet adat)
1921. április 23.
Csehszlovákia és Románia szövetségi szerződést köt: egybehangolják Magyarországgal szembeni politikájukat, magyar támadás esetén kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak.
június 1.
Bethlen István miniszterelnök (1921-1931) parlamenti beszédéből: „Számolnunk kell azzal, hogy magában ebben a Csonka-Magyarországban, akármilyen kicsi és akármilyen egységes is az, mégis van nemzetiségi kérdés... A kérdésnek a súlypontja kulturális téren van. Nekünk gondoskodni kell arról, hogy bárki e hazában, hanem is beszéli a magyar nyelvet, az ő oktatóját a legalsótól a legfelső fokig az anyanyelvén kapja meg... A második feladat pedig az, hogy ott, ahol a nemzetiségek tömör blokkokban laknak együtt, gondoskodás történjék arról, hogy az adminisztrációban nyelvük megfelelő érvényesülést nyerjen, hogy saját fajuk az adminisztrációban kellően képviselve legyen.”
június 8.
Bethlen István miniszterelnök úgy foglal állást, hogy csak átmeneti a magyarországi szlovák és rutén párt fenntartása. (Valóban, miután 1922-ben és 1923-ban még felhasználták ezeket arra, hogy panaszokat nyújtassanak be velük Csehszlovákia ellen a Nemzetek Szövetségéhez, ezt követően „békésen leszereltetnek”.)
június
Megindul Kolozsvárott a Pásztortűz, a romániai magyarság másik irodalmi folyóirata. Szerkeszti: Reményik Sándor. A lap 1944-ben megszűnik.
július 6.
Kolozsvárott megalakul a Magyar Szövetség, mely a romániai magyar kisebbség politikai képviseletét tűzi ki céljául. Elnöke: Jósika Sámuel, titkára Kós Károly. Október 30-án felfüggesztik működését.
július 7.
Jugoszlávia és Románia szövetségi szerződést köt: együttműködnek a magyar, illetve a bolgár békeszerződés rendelkezéseinek fenntartása érdekében.
nyara
Teleki Pál előadássorozatot tart az Egyesült Államokban. Részlet a williamstowni egyetemen tartott egyik előadásából: „Napról napra jobban látják az emberek azt, hogy a nemzetiségek tisztán etnikai meghatározását Európa utolsó nemzedékei túlhajtották. Ez nem annyira a tudósok, mint inkább a politikusok bűne, akik aláhúzták ezeket az ellentéteket, azért, hogy a politikai egységeket jobban egybeforrasszák, vagy egyes nemzetiségeknek egymás elleni érzelmeit jobban kihasználhassák. Így azután sokszor tisztára politikai ambíciókat valami magasabb rendű etnikai államisággal, népesség (Volkstum) vagy állami gondolatával igyekeztek alátámasztani... A helyett, hogy annyit beszélnek a nemzetiségi és faji kérdésről, jobb volna, ha alaposan tanulmányoznák a való életet... két kapának az egyforma alakja természetesebb összekötő kapocs lehet, mint akárhány politikai érv és jelszó.”
augusztus 21-25
A magyar csapatok bevonulnak a szerb megszállás alól felszabaduló területekre (Baranyai háromszög).
október 13.
Velencében olasz közvetítéssel Magyarország és Ausztria megegyeznek abban, hogy népszavazás dönt Sopron és környéke hovatartozásáról.
október 20-24.
IV. Károly Svájcból Dénesfára repül. A soproni katonaság felesküszik a volt királyra, a király kormányt bíz meg. Horthy felszólítja a hadsereget az ellenállásra. 34-án az antanthatalmak tiltakoznak Károly visszatérése ellen. (Ez alapot teremthetne a magyar Szent Koronához tartozott területek visszacsatolási törekvéseihez.) Csehszlovákia, Jugoszlávia részlegesen mozgósít. Horthy „nemzeti hadserege” összecsap a király seregével, a királyi párt őrizetbe veszik és átadják őket az antantképviselőknek.
október
Bleyer Jakab megindítja Sonntagblatt című hetilapját. Költségeit a Verein für das Deutschtum im Ausland (VDA) kötelékébe tartozó ausztriai Deutscher Schulverein Südmark közvetítésével – a német külügyminisztérium fedezi.
november 6.
A nemzetgyűlés becikkelyezi a Habsburt-ház trónfosztását kimondó 1921:XLVII. tc.-t.
november 15-30.
Magyarország átadja „Német-Nyugat-Magyarország”-ot (Burgenland) Ausztriának. Megkezdődik az osztrák csapatok bevonulása.
december 14-16.
A soproni népszavazás eredményeként a város és közvetlen környéke Magyarország része marad. (A 24 072 szavazatból 15 343 Magyarországra, 8227 Ausztriára esik. 502 szavazat érvénytelen.)
december 16.
Csehszlovákia és Ausztria a lani egyezményben kötelezi magát a saint-germaini és trianoni béke fenntartására.
az év folyamán
Ismételten kiadják Karácsonyi János Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez című könyvecskéjét (Szent István Társulat), amely eredetileg 1916-ban (akkor csak vidéken, Nagyváradon) jelent meg, s amely a területi elszakításokat indokló szerb, román, horvát, szlovák „történeti jog”-béli érvelésekkel vitatkozik, nagy történeti anyagot mozgatva. A könyvet idegen nyelven (francia) is kiadják.
1922. január 29.
A Szerb-Horvát-Szlovén királyságban a magyarok politikai tevékenységbe kezdhetnek. Részlet az Országos Magyar Párt szabadkai szervezetének megalakításakor elhangzott beszédből: „A mai napnak jelentősége van, mert amióta kisebbséggé alakították át, ez az első alkalom, hogy együvé gyűltek azok, akiket az egyforma sors, az anyanyelv, a vérrokonság, a kultúra közössége, a sokszázados múlt, az emlékezés és a szeretet fűz egymáshoz.”
február 4.
Megalakul a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája, a magyar kisebbséget összefogó szervezet. Székhelye: Losonc, igazgatója: Petrogalli Oszkár.
február 10.
A Minisztertanács határozatot ad ki a nemzetiségügyi minisztérium megszüntetéséről. A nemzetiségi ügyek intézését teljesen a miniszterelnökség II., ún. akciós ügyosztálya veszi át. A már korábban kinevezett román és szlovák kormánybiztoshoz hasonlóan kineveznek egy német kormánybiztost is. A hazai délszlávokkal csak az eddigi miniszterelnökségi szakreferens foglalkozik.
június 1.
Megindul a Prágai Magyar Hírlap, a csehszlovákiai magyar polgári pártok napilapja.
június 3-7.
A magyarországi német kisebbség vezetői Prágában kapcsolatba lépnek a kisantanthoz tartozó államok német kisebbségeinek vezetőivel, hogy együttes propagandisztikus nyomást gyakoroljanak a magyar kormányra.
szeptember 18.
A Népszövetség felveszi tagjai közé Magyarországot.
november 30.
A Magyar Történelmi Társulat elnöke, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó, a Trianon utáni Magyarország vezető politikai ideológusa közgyűlési megnyitó beszédet tart. Részletek a Petőfi-évfordulóra készülő hangulatban tartott beszédből:
„Petőfi király-versei (A királyok ellen, Itt a nyilam, mibe lőjem, A királyokhoz, A király és a hóhér, Akasszátok fel a királyokat stb.) is telve vannak izzó, szilaj gyűlölettel a restaurációs királyság ellen, amint az a bécsi kongresszus nyomán kialakult. sőt saját forradalmi irányát olyan magasztosnak tartja, hogy azt át akarja vinni bálványozott nemzetére s megteszi a magyart egyenesen a forradalom Bayard-lovagjának.
... Igen, Petőfi forradalmár volt, de nemzeti forradalmár. Hazafias lírája a maga hatalmas lendületeit a nemzeti múlt szépségeiből és nagyságaiból merítette. Petőfi történeti érzéke és hazafiassága 1848-49-iki forradalmunkat, mely nemcsak szabadságharc volt, hanem a társadalmi forradalom számos ismérvét is magán viseli, belekötötte a nemzeti élet nagy folytonosságába.
Ezzel homlokegyenest ellentétben az a forradalmi szellem, mely az 1918-19-iki összeomlásunkkor tombolta ki magát, ahistorikus és anacionális radikalizmus volt...
Ez ellen az ahistorikus radikalizmus ellen, mely a nemzetek egészségének egyik legveszedelmesebb ellensége, egyik leghathatósabb gyógyszer a történeti érzékápolása. Ez a meggyőződés vezetett akkor, midőn a bolsevizmus összeomlása után nyomban hozzáláttam a Magyar Történelmi Társulat rekonstruálásához, melynek egyik főhivatása éppen a történeti érzéknek ápolása a magyar nemzetben. És itt én nem propagandairatokra gondolok, hanem komoly, jól megírt történelmi munkákra. Mert, igen tisztelt Közgyűlés, a becsületes, jó munka a legjobb propaganda...
Végre hát a franciák is látják a veszedelmet, melynek felidézésében a szerencsétlen Párizs-környéki békék kierőszakolásával akkora részük volt. Az emberiség nemcsak a világháborútól, hanem ezektől az erőszakos békéktől is beteg, melyek állandóvá tették a nyughatatlanságot a lelkekben, s amelyek által felidézett nyomorból sarjadnak ki a szociális bajok... A trianoni béke minden poklán át sem tudják ellenfeleink meggátolni, hogy a magyar művelődést megmentsük...”
az év folyamán
Az ország 6305 elemi iskolájából 359 nemzetiségi.
- A csehszlovákiai közigazgatási reform során 35 szlovákiai és kárpát-ukrán, magyar többségű várost nagyközséggé minősítenek vissza.
- Megindul Lugoson (Románia) a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle. Szerkeszti: Jakabffy Elemér. A lap 1942-ben szűnik meg.
(folyt. következik)
(Forrás: Magyarok a Kárpát-medencében 123-252. old. - Összeállította és szerkesztette: Glatz Ferenc - Pallas Lap- és Könyvkiadó V. 1988.)
A Krónikát összeállította: Gergely András, Glatz Ferenc, Gyarmati György, Pók Attila, Solymosi László, Soós István, Stefány Judit, Tóth István György, Tilkovszky Loránt)
