Leopold Lajos (1879-1948): Az apostol

 
És mondja a monda: „A merre ment,
Édes boldogság támadt ide lent,
Madár csicsergett, pacsirta dalolt:
A szabadság fényes hajnala volt.”

És mondja a monda: „Meghalt a szent,
És bánat zokogott, a merre ment…
Hozták haza, koporsóba zárva:
Sírt a nemzet, a szomorú árva.”

„És eltemették…” -… Mulnak az évek…
Nemzetek jönnek s letünnek népek.
Rombolnak. Lázban vajudik a föld,
Vihar zúg… Minden uj alakot ölt.

Nemzetünk megy m á s i k  e z r e d   elé…
S mindig híven néz egy – halott felé.
Erőt a  s í r b ó l merít, hogy  é l j e n…!
… A magyarok Istene segéljen!

S míg szent lesz a szabadság és béke,
Ifjuság, óh hazám szép reménye,
Emlékezzünk  K o s s u t h  L a j o s r ó l  is…
És esdve kérjük: „Ora pro nobis!”

Forrás: Tanulók Lapja 3 évf. 12. sz., 1896. jan. 12.