(a korabeli, eredeti
helyesírás megtartásával)
Sándor.
A leggeniálisabb magyar költő, magyar minstrel. Sok ész, lángképzelődés, egy
csomó faragatlanság.
Legelőbb
közkatona volt, azután színészszé lett, innen Vahot hivta fel
segédszerkesztőnek Ez emelte őt fel nyomorából, de ezért szokása szerint
hálátlansággal fizetett.
A
forradalom kezdetén oratiókat tartott a néphez, s első volt, kinek egy
költeménye (márczius 15-kén) szabadsajtóval napvilágot látott.
Azután
ismét katonává lett. De egy alkalommal Mészáros előtt nyakravalótlanul jelenvén
meg, ez leszidta. petőfi boszujában quietált, s egy verset irt, hogy a hazát
nyakravaló nélkül is meg lehet menteni.
Bem
kinevezte adjutánsának őrnagyi ranggal. Itt is nemsokára quietált, azonban
csakhamar viszont őrnagygyá lett. Igen gyakran volt az öreggel, ki benne nem a
katonát, de a genialis költőt szerette.
Kéziratban
kerengő költeményei közül az utolsót, az oroszok beütésekor irottat, ide
iktatom:
ITT A PRÓBA
Itt a próba, az utolsó
Nagy próba!
Jön az orosz, jön az orosz,
Itt is van már valóba.
Eljött tehát az utolsó
Ítélet;
De én attól sem magamért
Sem hazámért nem félek.
Miért félnék az ítélet
Napjától?
Féljenek ők, kik viselik
Magokat olly galádul.
Kik rátörtek az ártatlan
Magyarra;
Most veri meg az úr isten
Mindenható haragja.
Föl hazámnak valamennyi
Lakója!
Ideje, hogy tartozását
Minden ember lerója.
Ki a házból, ki a síkra
Emberek!
Legyen egész Magyarország,
Legyen egy nagy hadsereg!
Ki is megyünk, szó sincs róla,
Mindnyájan!
Meghalni, vagy győzedelmet
Nyerni a szent csatában.
Sok az orosz, nagy a száma,
Mi haszna?
Több lesz ott a magyar; talán
Száz is jut egy oroszra.
És ha volnánk kevesebben,
Mint azok,
Hála isten, minket hiv ugy
A világ, hogy: magyarok.
Ne féljetek, gyermekink, ne
Féljetek!
Nem szúr által dárdájával
A vad kozák titeket.
Feleségink, kedvesink, ne
Sirjatok;
Idegenek ölelése
Nem tesz csúfot rajtatok.
Minden, a mi szent előttünk,
Koczkán van;
Ha a világ támad is meg,
Győznünk kell a csatában.
Ha milljomnak kell elveszni,
Vesszen el;
Ki fogna most fukarkodni
életével, vérével!!
És te isten, magyarok nagy
Istene!
Légy népeddel, jó népeddel,
Hű népeddel, légy vele!
Tedd hatalmad fiaidnak
Lelkére,
Világdöntő haragodat
Fegyverinknek élére!
Forrás: A magyar
forradalom férfiai 1848-49-ből Szilágyi Sándortól 341-342. old. - Pest, 1850.
