(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
1. Az Isten mindenüt és mindenben lakik,
Ember’ elméjében pedig ugyan fénlik;
Elmés Mesterségek ezt böltsen beszéllik,
Mellyek az Emberek kezeket segéllik.
2. Mert a’ minek dúrva volt első Kezdete,
Az Emberi Elme addig köszörülte,
Hogy díszesb és kellőb formán kedveltette,
Az első nehéznek könnyebb ’s szebb lett vége.
3. Nem épült egy nap meg még maga-is Róma,
A’ mikkel Augustus meg-szaporitta,
Romulus elsöben még nem-is álmodta.
Késöre vett eröt a’ Tanáts’ pompája.
4. Az Isteni Elme emberi elmében
Tsudáltatja magát; mert minden mindenben,
Fü-szálban ollyan Bölts mint tsillag szerzésben,
Nints bizonyság nélkül sem nagyban s’ kitsinyben.
5. Az Ember’ elméjét pedig a’ mi nézi,
A’ régi Pogány Bölts e’ felöl ezt hiszi;
Nem egyéb ez hanem Isten Lelke részi,
Elme munkájának sem hoszsza sem végi.
6. Isteni Elmének elménk hát tüköre,
Ebben tsudáltatik az ő Böltsége;
Ebben látszik mind hatalmas tehetsége
Mindenre érkező s szélnek gyorsab szele.
7. Szép ugyan Istennek minden teremtése;
De kettős mértékben van e’ dísz Emberbe,
Mert egyedül övé a’ szép okos elme,
Övé gondolatnak ki-beszéllö nyelve.
8. De minthogy a’ beszéd nem ér mindenüve;
Hogy mit akar ember közölhesse meszsze,
És távol lévökkel jól egyet érthetne,
Beszéd mellé Isten az Irást rendelte.
9. Az Irásnak pedig nem ind egy vólt módja,
Mert elsöben irtak viaszszas táblákra,
Nem vala melléje sem penna sem tenta,
Hegyzett vas stilussal irtanak azokra.
10. Azután találtak vékony fa héjakat;
Kivált ditsérték az Égyiptomiakat,
Nilus’ nádjairól hántották azokat,
Ezekre irták-le ő akaratjokat.
11. De minthogy ez vékony és tartatlan vala,
Euménes mást talála Pergamumba,
E’ pedig nem egyéb hanem a’ bör hártya;
Mellynek haszna terjed sok Sékulumokra.
12. E’ drága hártyával mind addig élének,
Míg Pappiros Malmot késöre lelének,
Péppé tört ruhából papprisot öntének;
Mellyet ma könnyebben ’s óltsobban szerzenk.
13. Az első idöben még betű sem vala,
Hanem Kádmus ülvén tengerre hajóba,
Betű újságokat vün Görög Országba,
Onnan által-hata az-is Latiumba.
14. Mert boszorkánysággal hires vén Kármenta,
Kit Próféta Aszszony-számban világ tarta,
Arkadiából fel-kelvén, Latiumba
Betűket és irást maga szaporita.
15. Igy sok Száz Esztendők’ folyása rendiben,
Mindent kézzel irtak nagy kötés könyvekben,
De minthogy munkás vólt, vólt oly drága bötsben
Hogy minden szegénynek nem juthatott ebben.
16. Még Szent-Pál-is félti vala a’ könyveit,
Hártyára ki-adott sok szép irásait,
Gondolván ha el-vész mikor ir ő annyit,
Timotéusra bízá az el-vitelit.
17. Faustus Német nemzet azután támada,
Móguntziában új formákat gondola,
Bik-fából faragott Betűket tsinála,
Mellyet osztán rézre ’s ónra-is próbála.
18. E’ bölts Mesterségben mútata remekt,
De szegénység miatt nem talál értéket,
Gutemberg nagy gazdag meg-látván ezeket,
Költséggel segíté ’s úgy érék végeket.
19. Járúla harmadik Sefferus’ elméje,
Ki a ’ Betűk mellé Matrixokat lele,
Kikbe elsöben-is atzél betűt verne,
Azután beléjek ón betűt öntene.
20. Mikor már ez mind így rendesen meg-vala;
De az író-tenta alkalmatlan vólna,
Azon Seffer a sürü tentát találja,
A’ melybe’ mártódnék a’ nyomtató-lapta.
21. Fel-találák módját, nem-is hagyák ebbe:
Sőt állitják hárman tökéletességbe,
Egy néhány Könveket Világ’ eleibe,
E’ Mesterség szerint adnak-ki elsöbe.
22. Ezer Négyszáz felett ötven számláltaték;
Mikor e’ Mesterség így ki-mútatódék;
Elsöben-is hasznát a’ Németek vevék,
Szomszéd nemzetek ezt még tsak hírrül érték.
23. De nem soká maradhata ez határba,
Tsak hamar béhata szép Olasz-Országba;
Kivált Néppel rakott Velentze Városba,
Hol a’ Német kezdet állatik szebb lábra.
24. Olasz elme vévén így e munkát kézre,
Hamar Rómába-is frisselve bé-üle:
Innen Florentzia Városba belölle,
És Neápolisba renddel ki-terjede.
25. A’ hegyeken által kele Galliába,
Vitéz és Tudóssal bö Helvétzioába,
Kinek több Városi között Tigurumba,
Ugyan meg-nyomúla szép Basileába.
26. Mintegy közönséges Könyvek’ Mühelyéből.
Sok régi Paterek kelének ki-ebböl;
Irásokat ki-rázák molyból és szennyböl;
És új ábrázatra hozák a’ régiböl.
27. Köszöni ezt minden Amerbakhiusnak,
A’ Basileai fő Tipografusnak,
Nem kevésbé a’ tudós Frobeniusnak,
A’ híres Erasmus sokat ir, emezek utána
Sok ezer munkákkal botsátják világra,
Mások-is kezeket vetik e’ sajtóra,
E’ kohot melegen tartják köz haszonra.
29. E’ mesterség osztán hata Belgyiomb
Elsöben-is pedig nagy Lovániumba;
Onnan fészklét raká túl Hollándiába,
Holott reménységét állatá jobb karba.
30. Hollandus’ munkája lőn mindennél tisztáb,
Mindennek e’ munka szemét tölti inkáb,
Minden azon kapván betsesebb és drágáb.
Azólta mind feljeb nött nem pedig alább.
31. Ezek’ példájából ki ki Országában
Illyen Mühelyt emel,szomszéd Angliában,
És azontúl a’ széles Hispániában,
Meg-szerzi Lengyel-is maga birtokában.
32. Magyar-ország eben szenved még-is tsorbát,
Poson orvoslá-meg elsöben ez hibát;
Török Bálint rá szerzé Pápa’ városát,
Megmutatá ő Nagyságát Uri voltát:
33. Azon Úr ŰDebreczent-is erre rá szerzé;
Etsedi Bátori István Úr hogy érté,
Visolyba a’ Nyomtató-mühelyt viteté,
A’ Magyar Bibliát innen ki-bővité.
34. Erdély’ Országa ezt távolról nézelli;
De kedvét ez aránt senki-is nemtölti:
Reformationak de benne kezdeti,
Hogy lön, emebben-is örömét el-éri:
35: Mert Hontérus János Erdélybe érkezék,
Ki Basileában immár régen lakék,
Könyvekkel ’s Betűkkel ottö meg-töltözék;
Melly kezdetböl Erdélyi Jó gyarapodék.
36. Reformálá Brassót egész Bartzasággal,
Mühelyjét emelvén hasznos Autorokkal,
Mind a’ Görög, mind Deák nyelven valókkal,
El-tölté ez Hazát a’ Jó Tudománnyal.
37. Ezen kis Országban Skolákat-is nyitta,
Régi barbariest belölle ki-irta;
Könyveket ’s Tudományt bövön elfolytata,
És emlkezetét jó példában hagyta.
38. Szálla e’ Mesterség osztán Kolo’svárba,
Heltai Gáspárnak forgolódására:
Ott vala a’ Mühely míglen mind el-kopa;
Ki meg-újjithatná Mestere nem vala.
39. Várad’ Városába hata e’ jó osztán,
Ki eddig e’ jótól üres vala ’s pusztán;
De bezze e’ hibát kipótolá osztán,
A’ híres Szentzi Abrahám oda szálván:
40. Ez, Hollandiából szép betüket hoza,
Tellyes Könyv-nyomtató Mühelyt fel-állata;
Mellyböl sok szép haszon Nemzetünkre szálla,
Mind addig, míg Várad török kézre juta.
41. Azon mühely onnan Erdélybe bé-jöve,
Szentzi helyhezteté bátorságos helyre;
De nem sok időre Világból ki-méne:
Mester nélkül árván marada Mühelye.
42. Szebenböl magához fogadja Kolo’svár,
Kit száz esztendövel már ez elött Gáspár
Nyomtató-mühelyel ékesite; de már
Kopott fogyott mátrix, betű új mestert vár.
43. Olly Mester Erdélyben ’s itt körül nem vala;
A’ Tipografia szintén meg-hanyatla,
Mint árva, tsak fogya, kopék, nem ujúla;
Kiböl e’ Nemzetnek érkezék sok kára.
44. Látja ezt idvezült Tótfalusi
Miklós
Széles Tudományú ’s elmével hathatós,
E’ mesterségben-is régen foglalatos,
Mestersége után hires, állapatos.
45. Ki e’ Mesterségnek nem tsak szinén kapott,
Hanem bellyeb mély titkaira bé-hatott,
Amsterdámban vetvén oly Fundamentomot,
Hogy az ö munkája tsudáltatnék-még ott.
46. Mindenféle nyelvben és minden formában
Betűt metszhet vala nagyobban ’s appróbban;
Ugy jár vala tudós keze az atzélban,
Mint másnak a’ könnyen engedő viaszban.
47. Már e’ Mesterségnek el-érte föb pontját
Könnyen nem-is hagyhatja-el Hollandiát,
Mert szép munkájának ott látja több hasznát,
Híresedik ’s minden kivánja munkáját.
48. Elsöben nagy Hertzeg Kosmus megtalálja,
Gazdag Hetruria Felséges nagy Ura;
Hogy minden rendbeli Betűket tsinálna,
Mellyböl lenne egy tellyes Tipographia.
49. Enged, és hozzá-fog, ’s Betűt minden pontban
Metsze mesterséggel a’ kemény atzélban,
Mellyböl Matrixot vere réz táblákra;
Florentia ma-is ditsekedik abban.
50. Innocentius-is, ki tizen-egyedik
E’ nevet viselö Pápa, igyekezik,
És minthogy mind akar, mind ki-is telhetik,
Ezen munkára Kis Miklós szólíttatik:
51. Mentül szebb Betűket készítsen számára
Melly lenne mind böven és minden formába,
Hogy az intéztetett szép Tipográphia
Ezekböl keljen-fel a’ Vaticanumba.
52. De mind ezek után, a’ mi nagyobb benne,
Betses szép munkája
Ásiára mene;
Georgia Országnak nagy fejedelme
Illy szándékkal lön, hogy új dolgot kezdene.
53. Tudniillik, állítna egy Typographiát,
Szemlélvén idegen Nemzetek példáját,
Metszené-ki az ö betűjök formáját,
Követvén született nyelvének mivóltát.
54. Kezdett szándékában igen gondolkozik:
Király Leveleit ide ’s tova viszik,
Bizonnyal igéri, ha ki találkozik,
Jutalmát el-éri; de senki nem bízik.
55. Futtyák levelei széllyel Hollándiát,
Minden-felé viszik azoknak a’ párját;
Kis Miklós meg-értvén Király’ akaratját,
Betűk metszésére meg-inditja ujját.
56. Uj dolgot próbála, de véghez-is vivé,
Idegen betűknek formájokat vévé,
Király kivánságát ditsérettel végzé;
Mellyért hírt, nag nevet, jutamát is nyeré.
58. Igy munkája után meg-növén értéke;
Mert a’ nagy helyekröl lön nagy jövedelme,
Mellyek terjedének néhány ezerekre:
Ezt mire fordítsa, azon jár elméje.
57. Tudja, hogy el-szükült a’ Magyar Biblia,
Melly szükséget nehezen pótol az Haza;
Azért keresetét szentül arra szánnya,
Hogy ki-nyomtatását annak meg-indítsa.
59. Ahoz mér hát fogni, mellyhez köz értekkel
Fogtak másszor, avagy Fejedelm költségel (így)
Meg-próbálja maga keresett pénzével,
Maga újjaival metszett betűivel.
60. Mondhatatlan nagy jót tön buzgóságában,
Isten ’s Hazájához szent indúlatjában;
A’ mi szük és drága vala, hamarjában
Böv ’s óltsóvá tévé mind a’ két hazában.
61. De e’ sem lön elég; nagy szeretetivel
Emésztetvén Isten Háza’ szerelmével,
Nem nyugszik-meg; hanem jelen lételével
Honn akar használni minden erejével.
62. Édes Hazájának mivel kormos füstje
Világosbnak tetszik, mint más Nemzet tüze,
Honnyában keserü édesb, mint más méze,
Vágyakozik haza forró szeretete.
63. Nem hajt semmit,hogy itt bajosabb élete,
És olly messze esik kezdett szerencséje,
Melly meszsze a’ földtöl fellegek teteje;
Siet, mint a madár, elhagyott fészkére.
64. Fel-tette szép kintsel (így) meg-rakni ez Hazát,
Görög, ’Sidó, Deák betűkkel Cástáját;
Ne tsudálná senki mások bóldogságát,
Holott itt is elme talál materiát.
65. De az Isten’ Uta ’s emberek szándéka
Meszsze van egymástól, azt minden szem látja;
Kis Miklós próbálja maga példájába,
Nem kell meszsze menni ’s jöni bizonyságra.
66. Tsendes parton üle ’s éle Belgyiomban,
Haza jöve, ’s esék nehéz háborúban;
Szabadságból jöve szövevényes bajban,
Életét untató nyughatatlanságban.
67. Ott már gazdagula ’s él vala kedvére,
Nem vólt világ szerint semmire szüksége:
Haza jöve, hogy itt a’ készböl költene,
És ne lenne honnan
tehetne helyébe.
68. Tudós Embereknek nagy
szeretetektöl
Meg-válék-ki-terjett esmeretségektöl;
Hogy élne Istennek ’s Hazájának szentöl;
Mindent félre tészen illyen szeretetböl.
69.
Illy jó szándékának nem lön tellyes vége;
Mert változó idönk szerentsétlenségbe
Boritá, bús, bajos és gondos életbe:
Igy sok változási ejték betegségbe.
70. Oda lön kezének ’s lábának ereje;
Nem lehet elmének kinos testben élte;
Oda lön intézett sok haszon-tétele:
Sok nyavalyáinak Halál lön a’ vége.
71. Sirasd Magyar Nemzet károdat ö-benne,
Zárjad-bé kintsedet Koporsóba véle,
Nints ditsekedésed ’s nem-is lehet ebbe;
Hoszszú ’s bizonytalan reménség helyette.
72. Sirassátok Skólák benne károtokat,
Tudósok illy ékesgetö tagotokat!
Nem nézi idegen szükült sorsotokat,
Nem ólcsítja, mint ez, Könyvbéli árukat.
73. Közleb, véle együt szenvedett hü Társa
Orczádat szemedböl könyved árja mossa!
Oda lön szivednek kivánatos mássa,
Kiben vólt Lelkednek méltó vidámsága.
74. Sirasd neveletlen két Árva Leánya!
Nints már reménséged; tsak egyedül abba,
Kinek ditsekedö Titulussa tartja,
Hogy ö az el-hagyott Árváknak az Atyja.
75. Magát mi illeti: siet ö a’ tzélra,
Hátra sem tekinthet oda vólt vágyása:
Melly kéz öt’ fel-fogta, bizony nem mostoha,
Nem fél változástól, olly’ jóba merült ma.
76. Sietsz boldog Lélek! de mi nem botsátunk,
Numidiából-is köveket hozatunk,
Példára azokból Oszlopot tsinálunk,
Emlékezetedre arra igyunk irunk:
77. Tótfalusi Miklós nyugoszik ez helybe;
Magyar-Ország szülte, Erdély felnevelte;
Hollándia nagy dolgokra készítette;
De, a’ mint intézte, nem adta szerentse.
78. Mondjad úton-járó, Nyugodjék-meg teste!
Búsúlt lelkének lett Isten Békesége:
Idegenségünket az Isten ne nézze;
Támaszszon Hazánknak inkább mást helyette!
*) Czíme: „Életnek
könyve. Mellybe bé-iratott példás emlékezetre méltó Neve, a’ nemzetes,
tiszteletes, tudós, M. Tótfalusi Kis Miklós uramnak.” Első kiadása (1702.) nem
maradt fent. Második kiadása Bod Pétertől: „Erdélyi Féniks” címen 1767-ben
jelent meg.
Forrás: Magyar író és
könyvnyomtató a XVII. században – Írta: Dr. Dézsi Lajos – Bp., A Magyar
Történelmi Társulat kiadása 1899.
