Kelj szives gazda sötét hajlokodból,
Kelj föl! Vendégid már sereglenek;
Üdvezlő szózat hangzik ajkainkról,
Kemény párnádról ébredj szent öreg!
Hallgatsz! Döbbentő néma csend körülünk,
Csak fáid’ halvány őszi lombja húll,
’S a’ torló felhők’ viharzó csatája
Zúg le a Sátorbérczek’ ormairúl.
*
Miért borongasz bérczek legdicsőbbje?
Mellynél dicsőbbet nem talál honom!
Tövedben kettős emlék : sír, és bölcső,
Olly szent bölcső!* és olly szent sírorom!
Ölts’ szárnyat lelkem! S ha Pontusz’ mézőin
Perczig borongtál a nagy, hű felett, -
Térj meg sietve, s borúlj le porához
A bölcsenek, kit e lombok’ árnya fed.
*
Rajzoljam e nagy tetteit? Keblünkre
Örök betűkkel’ jegyezvék azok!
A kölcsön-sugár csak törpét emeljen,
Emléked önnön fényétől ragyog;
Sok kezd, - de hűtlen sorsa elmeríti,
Leroskad térde útja’ elején; -
Bajnok! Te győztél, - küzdő pályahősét
Czélhoz vezérlé nem csaló remény.
*
Nem, - mint gyászormán ama bujdosónak, -
Nem harczi zászlók tűzve hantodon,
Vezér, miként ő! Koszorút a honfi’
Hálája, szellem-lobogódra fon;
Éjid’ virasztó mécse: őrvilág lőn,
Művészetünknek védve csarnokát;
Téged a kellem-istennők’ ringattak,
Te gondjaid’ a’ szépnek áldozád.
Vészek’ dühétől tépve, zordon hangú
Cser volt hajdanban a magyar koboz;
Te jössz! S lelkednek varázsihletére,
Ím már szokatlan bájjal áradoz;
Dalló raj szállong a cser’ agg odvára,
A méh királyné: vezér-szellemed;
A szent regének oroszlánya: nyelvünk,
Vad erejéből zsönge méz ered.
*
A hon’ oltára lőn csendes lakodból:
Lobogó lelked, az oltári tűz,
Körűle már az áldozók’ csoportja,
Mit hívó akad koszorúba fűz:
Neked szenteli remekét a lángész,
Műve zsöngéjét a dalló szerény,
Salakját hányja ez le, - az, még szebben
Ragyog fel lelked’ tisztitó tüzén.
*
A nemzet bűnös álomban nyavalygott;
A gyönge könnyet önt, s fohászt rebeg,
De nézd! A gyeplőt az erősnek karja
A mélység’ szélén mint ragadja meg!
Bilincs, vagy álom! Az álom bilincset,
Bilincs álmot szül, - mind kettő: halál!
A szemfedőt kik letépték hazádról,
E’ nagy, dicsőknek eggyike valál! -
*
De míg reánk üdv áradt szellemedtől,
Te, kínnak ittad ürömpoharát,
Atyai szived’ emésztő gyötrelmét,
Egy éj, a másik éjnek adta át;
Nemes, nagy túró! Villámsujtott árbócz!
Égő lelkednek vértanúja te!
Önként borúltál a máglya tüzére,
Sötét éjünkbe melly dicsfényt vete.
*
Küzdő sajkádat látom útra kelni,
Vészektől hányva hab, s örvény fölött,
Dagad hév lelked’ merész vitorlája,
Jós-szellő játszik fürteid között;
Ölő gúny üldöz! De kivillan végre
A pályafok, mit irigy köd takart:
Itt az óhajtott mező’ dús viránya,
Itt az új világ réve, itt a part!
*
Ott állasz!lelki fenség tűz-szemedben,
Arczádról küzdés veritéke húll,
Üdvözlőn zendül hűveidnek ajka;
Megtér a hitlen, s lábadhoz borúl;-
De, meg hóditva nincsen még országos
Felütve zászlód az új partra bár:
A még rejlő kincs, s magas szellemed közt,
Ez alacsony sírdomb lett a határ.
*
Szórjunk virágot e halomra! Őszi
Rózsákat hintsen minden honfikéz!
A dalnok’ égőn esdett nyugalmának
Virága, úgy is csak sírján tenyész! -
’S te roskadó lak, szegény tűzhelyeddel!
Melly annyi kínnak hű tanúja lől:
Beszélj minékünk, volt nyájas lakódnak,
Sorsával vívó, dús érzelmiről!
*
Óh álmodó szív! Költői varázsod
Körűled milly dús vidám leplet szőtt!
Fényétől tündér virányként mosolygott,
Melly csak gyötrelmet szórt reád a föld;
S melly, kínaidra hidegen tekinte:
Malaszt’ forrása, a szent, drága hon;
A rideg hajlék: örömek’ tanyája;
S e’ rozzant kunyhók’ tére: - s z é p h a l o m!
*
Esküdd a késő hála’ bánatával,
Esküdd hazám e’ néma hant felett!
Hogy: nagy fiadnak a mit álma rajzolt,
Valóvá hímzi áldozó kezed;
Hogy mellyet ülsz, ez ünnep’ ragyogása,
Melly szerte árad kunyhón, palotán,
Nem szór az árvák’, - tennen árváidnak
Forró könnyére hideg fényt csupán. -
*
Te pedig napja dicsőnk’ ünnepének
E hon’ szivében ind örökre élj!
S hadd lásson ú jra, s újra felvirúlni
Mesés Áloe! Minden század év.
Ragyogj lelkünkbe! S majd ha évek’ folytán
Beomlott a sír hamvaink felett,
Áldóbb hajnalban nyisd fel a utódnak
Reánk mosolygó tündérkelyhedet.
(* Rodostói nagy halottunk a Sátorhegyhez pár ezer lépésre eső Borsi faluban született.)
Forrás: Szemere Miklós: Kazinczy Ferencz sirjánál. Sárospatak. Nyomtatta Jäger Károly, a ref. főiskola betűivel. 1880.
