Petrarca – a modern szerelmi líra megteremtője

Petrarca (1304-1374)

I.       a)      Történelmi háttér

         b)      Petrarca élete

II.      a)      Munkássága

         b)      Versei

                   -        Ti szerencsés füvek

                   -        Magamban, lassan, gondolkodva járom…

III.    A költők fejedelme

         A 14. század elején IV. Fülöp a francia központi hatalom megerősítése végett a francia egyházat függetleníteni akarta Róma gyámsága alól, s ez súlyos összeütközésekhez vezetett közte és a római pápa között. A pápaság vereségét fejezte ki, hogy végül a francia származású pápák kénytelenek voltak székhelyüket áthelyezni a dél-franciaországi Avignonba. Az „avignoni fogság” mintegy 70 évig tartott.

         Ebben a történelmi közegben élte életét az első humanista költő, Francesco Petrarca (1304-1374). Petrarca élete örökös nyugtalanságban telt el. Származásánál fogva, később pedig diplomáciai megbízásából fakadóan állandó utazásra kényszerült Franciaország és Itália között. Az olasz városállamok polgársága – virágzó iparának és kereskedelmének köszönhetően – ebben az időben kezdte kialakítani új életformáját, mely az új eszméknek is bölcsője lett. Újra felfedezik a szerelem, az emberi test és a természet szépségét. Fontos lesz a barátság, a család, a haza fogalma. Megnő a szellem és a művészet tisztelete. Felértékelődik az egyéniség, a tehetség elismerést kap.

         A korai itáliai reneszánsz első nagy képviselője Petrarca. Eleinte latinul írt, az ő nevéhez fűződik Homérosz Iliászának első latin nyelvű fordítása. Világhírnevét mégis olasz nyelven írt költeményeinek, főleg szerelmes verseinek köszönheti.

        

         Két korszak határán élt ő is, mint Dante, mint Boccaccio.

A reneszánsz

Balassi Bálint 1554-1594

I.       a)      A szó jelentése

         b)      Történelmi háttér

II.      a)      Eszmerendszer

         b)      Kultúrterületek és jeles képviselőik

         c)      Magyarországi viszonyok

         d)      Janus Pannonius

         e)      Balassi Bálint

III.    Összegzés

         A reneszánsz szó újjászületést jelent, a 14-16. századot felölelő kultúrtörténeti korszak és a hozzá tartozó stílus neve.

                   Kiindulópontja Észak-Itália volt. A középkor végén a pápai és a császári hatalom Itália birtoklásáért küzdött. A független északi városállamok közben rohamos fejődésnek indultak, melynek alapja a politikai önállóság és a virágzó kereskedelem volt. A feudalizmus felbomlása a polgárság életformájának és világszemléletének átalakulásához vezetett.

         A reneszánsz kor eszmerendszerét egyrészt a kultúra világiasodása: a földi élet élvezése, a boldogság keresése jelentette. Újra felfedezik a szerelem, az emberi test és a természet szépségét. Fontos lesz a barátság, a család és a haza fogalma. Megnő a szellem és a művészet tisztelete. Felértékelődik az egyéniség, a tehetség elismerést kap.

         Mindezek megvalósításához az antikvitásban (a Római Birodalom értékeinek újjászületésében) találtak mintát.

         A reneszánsz eszméje: az emberközpontúság, a humanitás. A humanista tudósok főként a római civilizáció feltárására törekedtek.

         A latin nyelvű keresztény írások és a Biblia vizsgálatára is sor került. Ez vezetett a reneszánsz korhoz csatlakozó vallásújító mozgalomhoz, a reformációhoz, melynek egyik célja, hogy mindenki a saját nyelvén olvashassa a szent szövegeket.

         A reneszánsz először a képzőművészetben hódított: törekvése a természet hű utánzása. A festészet nagy művészei: Giotto (Krisztus siratása), Botticelli (Vénusz születése), Leonardo (Mona Lisa), Raffaello (Athéni iskola), Dürer (Ádám és Éva).

         Szobrászat és freskó: Michelangelo (Dávid, a római Sixtusi-kápolna freskói)

         Építészet: Brunelleschi (gótika helyett: antik elemek: Medivi-, Ricardi-, Pitti-paloták)

         Zene: madrigál kórusok, - Palerstrina,

         Csillagászat: Kopernikus (heliocentrikus elmélet),

         Természetfilozófia: Giordani Bruno

         Társadalomfilozófia: Machiavelli, Morus Tamás, Erasmus (Bibliafordítás németre)

         Költészet: Petrarca: Daloskönyv (366 szonett)

         Novella: Boccaccio: Dekameron (novella: Tíz nap)

A középkor irodalma

Villon (1431?-1461) 

I.       a)      A középkor ideje

         b)      A kultúra és a társadalom

II.      a)      Az egyházi kultúra

                   -        Szerzetesek

                   -        Szent Ágoston Vallomások

         b)      Az egyházi irodalom

                   -        Assisi Szent Ferenc Naphimnusz

                   -        Mária-kultusz

         c)      Ómagyar Mária-siralom

         d)      A prédikáció: Halotti Beszéd és Könyörgés

         c)      A legenda: Margit-legenda

         f)       A világi kultúra

         g)      Lovagok

                   -        Lovageposz: Roland-ének

                   -        Lovagregény: Trisztán és Izolda

                   -        Trubadúrok

         h)      Dante Isteni színjáték

         i)       Vágáns költészet – Villon Nagy testamentum

         j)       A középkori zene

         k)      A középkor építészete

III.    Összegzés

         A középkor elsősorban történelmi korszak, kezdetét a tudomány az 5. század végétől, a Nyugatrómai Birodalom bukásától számítja. Virágkora a 11-14. század, alkonya a 15-16. század. Művelődéstörténeti szempontból a középkor szűkebb időszakot jelent: az 5. századtól bontakozik ki, és a 14. század első felében kialakuló új korszak, a reneszánsz zárja le.

         Az emberiség történetének ellentmondásos, de értékeiben igen gazdag korszaka ez. Hosszú üldöztetés után eléri célját a kereszténység, véres háborúk után új birodalmak születnek. Emberek ezrei pusztulnak pestisben, keresztes hadjáratokban, s közben csodálatos tudományos és művészeti műalkotások születnek. A középkori kultúra a mai európai kultúra, a civilizáció kezdete. A középkor csodái közé tartoznak azok a világi egyetemek (a párizsi Sorbonne, a bolognai, a firenzei, a prágai és a krakkói), melyeken már univerzális képzés folyt: a „hét szabad művészet” (grammatika, retorika, dialektika és aritmetika, geometria, asztronómia, zene) mellett orvostudományt, jogot és teológiát is oktattak.

         A középkor „sötétnek” nevezett évszázadaiban (5-9. század) Európa jelentős részén igen alacsony szintre esett vissza a műveltség. Az emberiség fejlődése mégsem torpant meg ez idő alatt. Új szellemiséget, új világnézetet hozott a keresztény vallás, mely elsősorban a szegények és megalázottak között terjedt.  Az új vallás elutasította a nemzeti vagy társadalmi elzárkózást, s a megváltás eszméjét mindenkire kiterjesztette. Isten előtt minden embert egyenlővé tett, s az emberi élet elpusztítását bűnnek tartotta. A kialakuló feudális társadalomban nagy szerepet játszott az egyház, ami a törvényesség elvét, a műveltség igényét képviselte. A középkori egyház világszemléletének középpontjában az Isten és az ő világa állt, szemben az ókori műveltséggel, mely az emberre és világára összpontosította a figyelmet. Az egyház a földi élet célját a túlvilági boldogság, az örök üdvösség elnyerésében jelölte meg: siralomvölgynek mondta a földi életet, mely csak a túlvilághoz vezető út állomása. Az alapérték legfontosabb jellemzője a mindent átható keresztény szemlélet volt: a földi világ és a földi lét mulandó és tökéletlen, mellyel szemben ott áll a  tökéletesség, a végtelen és örök világa, Krisztus világa, aki az erényes élet legfőbb példája.

A görög dráma megszületésének körülményei – Szophoklész Antigoné című tragédiájának elemzése

I.       a)      A dráma kialakulása

         b)      A színpadi megjelenítés fejlődése

         c)      Híres mondakörök

         d)      A görög színház építménye

         e)      A görög drámaverseny

II.      a)      A dráma mint műnem

         b)      A tragédia

         c)      Szophoklész

         d)      Az Antigoné cselekménye

         e)      A dráma szerkezete, konfliktusai

         f)       A mű központi kérdése

         g)      Kreón jelleme

         h)      Antigoné alakja

         i)       Iszméné és Haimon

III.    a)      Szophoklész művének nagysága

         b)      A mű üzenete

         c)      Szophoklész – az istenek kegyeltje

         A drámai műfaj kialakulása a Dionüszosz-ünnepségekkel függ össze, előbb kultikus játékot jelentett, majd ennek módosulása következtében lassan eltávolodott a vallástól. A gyorsan változó világszemlélet (társadalmi osztályok küzdelméből adódó összeütközések) hozzájárult ahhoz, hogy a szőlőművelő vidéki parasztság és a kézművesség közvetítésével a városokba eljutott a görög irodalom vezető műneme, a dráma, amely virágkorát k. e. az 5. században élte.

         Sajátossága a színpadi előadásra szánt, párbeszédes megjelenítő alkotás.

         50-60 fős kórus lépett a színre, s dithyrambusokban adták elő Dionüszosz (a szőlőművelés, a bor, a mámor istene) mitikus sorsát. Ez volt az első lépés a dráma felé. Majd kivált a kórusból a karvezető, ő egyes szám első személyben dicsőítette az Istent, utána a hódoló énekkel válaszolt. Ezután kélt agy három színész-szereplő jelent meg a színpadon, s egymással dialógust folytattak, amelyet a kardalok választottak el egymástól. Ezt már drámai játéknak nevezték.

         Az első színészt k.e. a 6. században Theszpisz léptette fel, akinek az volt a feladata, hogy a kar mellett „magyarázó” legyen. Feladata a prologosz (előbeszéd) és az epeiszodin (közbelépés,  közbevetés) volt.

         A második színészt Aiszkhülosz léptette színpadra: csökkentette a kar szerepét, a párbeszédet állította az előadás középpontjába.

         A három színészt és a díszletezést Szophoklész vezette be. Ő alakította ki a dialógust (a párbeszédet).

         Az athéni Dionüszosz-ünnepeken, mely a drámaversenyek ideje is volt a március-áprilisi hónapokban, három nagy mondakörből vett tragédiákat adtak elől: a trójai, a mükénéi és a thébai mondákból. Ezen k.e. 534-től tragédiaköltők, k.e. 486-tól kezdve pedig komédiaköltők is részt vettek.

Varga Zsuzsanna: József Attila hazaszeretete

Forrás: József Attila a Dunánál 1935. -  www.irodalmijelen.hu

I.       Történelmi háttér

II.      a)      A Dunánál

         b)      Hazám

III.    Összegzés

         Azt gondolom, igen nehéz szavakban leírni a hazaszeretet fogalmát úgy, hogy az hűen tükrözze érzéseinket. Ennek az érzésnek a szívünkben, lelkünkben kell ott lennie, hogy annak fényében cselekedni tudjunk.

         Nagyon kevés embernek adatik meg az a kiváló képesség, hogy ezektől az érzésekről frázisok nélkül tudjon beszélni és írni.

         József Attilát azon írók közé sorolom, akiknek gondolataiból az igaz hazaszeretet sugárzik. Nagyságát emeli, hogy tette ezt akkor, amikor a fasizmus ideológiája hazánkban is fojtogatta a tisztán és mélyen érző emberek lelkét és szívét.

         Márpedig az 1930-as évek második fele ilyen volt. A fasizmus térhódítása Európában szinte mindenütt éreztette hatását. Magyarország is megindult azon az úton, amelynek eredményeként a náci Németország politikai érdekszférájába sodródott. Ez a kor magyarázza meg József Attila akkori politikai szemléletét, hangulatát, verseinek gondolati tartalmát. A költő, aki 1930-ban kapcsolatba került az illegális kommunista párttal, tudatosan vallotta magát a proletariátus kötőjének. Később eltávolodott a mozgalomtól, s verseiben is fokozatosan nagyobb hangsúlyt kapott az aktuális problémákból fakadó érzelmek kinyilvánítása: a nemzetféltés.

Varga Zsuzsanna: József Attila gondolati versei

 Forrás:  www.literatura.hu

I.       József Attila

II.      a)      Külvárosi éj

         b)      Holt vidék

         c)      Téli éjszaka

         d)      Reménytelenül

         e)      A város peremén

         f)       Elégia

         g)      Eszmélet

         h)      Levegőt!

         i)       Thomas Mann üdvözlése

III.    Összegzés

A 20. század egyik legnagyobb, legérzékenyebb és legszerencsétlenebb sorsú magyar költője József Attila, akinek életét végigkísérte a nélkülözés, a sehová sem tartozás és a depresszió. Eközben igen termékeny és páratlanul magas színvonalú művészi pályát járt be.

         Költészetében már kezdettől jelen vannak a gondolati elemek. József Attila nemcsak saját korának, hanem az egész huszadik századnak az alapkérdéseit tudta költészete fő mozgatójává tenni. Széleskörű filozófiai ismerettel rendelkezett. Már első köteteiben is találkozunk az élet alapvető kérdéseire választ kereső versekkel. Nagy gondolati verseit a Külvárosi éj és a Medvetánc című kötetekben fogja össze, de szinte minden versére a tudatosság, a tárgyias racionalitás, a „szabad ész” működése és az önkifejezés jellemző.

         Az 1932-ben megjelent Külvárosi éj című kötetének megjelenésekor még csak 27 éves, de gondolatai azt tükrözik, hogy a költő ekkorra már az élet sok kínját és keservét átélte. Míg korábbi verseiben világképének csak egy-egy vonása jelenik meg, ez időtől fogva teljes körképet fest társadalmáról. Ekkorra alakította ki azt a verstípust, amelyik a legjobban megfelelt a gondolkodó, a világ és a lét problémáira választ kereső ember megfigyelő, elemző magatartásának s gondolatainak logikus összefűzésére. A Medvetánc című kötet mottója szerint, aki költő akar lenni, annak meg kell járnia a poklokat. Sajnos, József Attila minden bugyrát megjárta.