A „komédiát arra találták ki, hogy kijavítsa a
hibákat, és nevetségessé tegye a rossz szokásokat” – állítja Goldoni, és a
kor szellemiségének megfelelően a művészetet összekapcsolja a morális a civil
erényekkel. A szórakoztatás mellett éles kritikát is gyakorol.
Velencében
született, 1731-ben Padovában fejezte be jogi tanulmányait, s Velencében el is
kezdett praktizálni. Pályáját azonban a színház iránti, már gyermekkori
rajongása határozta meg.
Közjátékokkal,
verses tragikomédiákkal indul, majd komédiákkal folytatja, mégpedig lassanként
már nem a kor szokása szerint rögtönzött szövegekkel, állandó szerepekkel
(commedia dell’arte), hanem teljesen kidolgozott, megírt darabokkal. Első
sikerét 1734-ben a Belizár című tragédiával éri el. 1747-től „társulati költő”, aztán 1748-ban a
Ravasz özvegyasszony sikeréhez már az is hozzájárul, hogy Goldoni elutasítja
mind a verses drámák manierizmusát, mind
a commedia dell’arte immár vulgáris stílusát.
1752-től kezdve
hivatásos színházi szakember, 1753 és 1762 között a San Luca Színházban
dolgozik, ünnepelt szerző, azonban ellenségeket is szerez magának, például a
konzervatív szellemű költőtárs, Carlo Gozzi személyében.
1750 és 62 között
írja számos kiváló komédiáját. A
régiségkereskedő családjá-t (1750), A
fogadósné-t (Mirandolina)
(1753), A terecské-t (1756), A bugrisok-at (1760), A nyaralás-triológiá-t (1761), A chioggiai csetepaté-t (1762).
A kor Velencéjének
légkörét erőteljesen befolyásolja a felvilágosodás szelleme, ez azonban a
gazdasági jólét ellenére egyre merevedő politikai berendezkedéssel társul,
amelynek hatása alól természetesen a kultúra is egyre kevésbé vonhatja ki
magát.
1762-ben Goldoni úgy
dönt, hogy elhagyja Velencét, s Párizsba megy. A karnevál egyik utolsó estéje című darabbal búcsúzik közönségétől.
Párizsban először csak másodrendű színházi feladatokat kap, 1771-ben azonban
nagy sikert arat A jótékony zsémbes
című komédiájával. 1783 és 1787 között elkészíti munkássága számvetéseként Emlékezések című munkáját. A forradalom
győzelmekor megfosztják a királyi apanázstól, szegénységben hal meg 1793-ban.
Goldoni jelentősége
egy újfajta komédia megteremtésében van: a commedia dell’arte immár
megcsontosodott maszkjai helyett árnyaltabb karaktereket alkot, akik a polgári
erényeket képviselik, pl. a dolgosságot, a munka méltóságát, a józan
mérlegelést, a gyakorlatiasságot, az ügyességet.
Szellemes, kritikus
élű darabjai igen jó alkalmakat kínáltak az utóbbi évek magyar színházának is
társadalmi jelenségek, jellemző magatartásmódok előadására. A fordítások
szükségszerűen eltüntetik a dialektust, amelyeken Goldoni műveinek nagy részét
írta.
A Két úr szolgája című darabot 1746-ban
Milánóban mutatták be. Első változatában még nagy szerepet kapott a rögtönzés,
a teljes szöveget 1753-ban adta ki Goldoni.
Sok más színdarabhoz hasonlóan német közvetítéssel és átiratban érkezett
hozzánk a XVIII. században, s 1807 és 1813 között már hivatásos társulat
játszotta (fordította Harsányi Zsolt és Révay József).
A műben a
karaktereken túlmenően alapvető fontosságot nyer a játék ritmusa, tág teret kap
az improvizáció. Több tekintetben visszautal a commedia dell’ artéra:
tréfáival, félreértéseivel, váratlan fordulataival, az álruhával mint fontos
kellékkel. A dialektusok használata is a hagyományokra épül: Pantalone velencei
dialektusban beszél, Truffaldino bergamóiban, a doktor latin idézeteket
használ.
