Inczédy László (1855-1902): Ezer év

 
Dalra, költők, ünnepelni
Lelkes, zengő húrokon!
Ezer éve mostan telt ki,
Hogy mienk lett ez a hon.
Ássátok fel azt a hantot,
Hol a mult temetve rég,
Öltsön újra arczot, hangot,
A mit szült egy ezer év!

Árpád büszke daliái
Sirjukból im keljenek;
Lássuk őket hadba szállni,
Párducz-bőrös ősöket!
Lehel kürtje zúgjon újra;
Diadal, mit szava mond;
Reszkessen Bizáncz kapuja,
A mint rásujt ősz Botond!

És a hősök s szent királyok
Keljenek ki sorra mind,
Dicsőségök, koronájok
Tündököljön fel megint!
Hadd lássék meg Nem  m a  lettünk.
S a magyar nem szolganév,
A mi hátra van megettünk,
Dicsőséges ezer év.

Dalra, költők, büszke dalra,
Zengjenek a himnuszok,
Bár ha senki meg se hallja,
Ti azért daloljatok!
Ha nem gyujthatjátok lángra
Az elfáradt nemzetet,
Ezer évet sírba zárva,
Legalább e nagy kriptára
Mécsvilágot hintetek!

Forrás: Ezeréves Magyarország emlékfüzet iskolai használatra és a magyar nép számára. Az Eötvös-alap Orsz. Bizottság megbízásából a „Tanítók Háza” javára szerkesztette: Ujváry Béla. Lampel R. (Woeianer F. és Fiai) kiadása