Farkas Antal (1875-1940): Virradás

Alszik a föld.
A kertek sürüjében
Csalogány nóta hangzott az elébb.
Szakadatlanul válaszol rá
A Rákos-érben egy nádi veréb.
Olajfa-illat mozdul erre,
Ha egy parányi szél megéri;
Lámpám körül ostoba táncra
Perdültek az éj lepkéi.
Alszik a föld,
Nehéz nagy álma sürü ködjét
Nem tudja áttörni szemem.
Kevés a fény, gyönge, nemé ér tul
A suttogó leveleken.
Bagoly suhan, kering merészen
Lámpámig eljő egy-egy denevér
Kisértetlátó kósza ebnek…
A vakkantása ideér.
Alszik a föld…
Szeretném nehéz, ködös álmát
Elüzni  mákonyos szemérül,
Hogy rettegve bujjanak odvaikba
A baglyok, lidércek a fénytül.
De haj, ezt a picinyke lámpát
Elnyeli a sötét egészen
Ki veszi észre? Csak a kósza lepkék
Kik ide szállnak nagymerészen.
Egy szélroham – kilobban a mécs,
Szemem az égre fölvetem:
Nem sajnálom a gyönge fényt, nem -
Látom, hogy virrad keleten…

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. jan. 11.