Lévay Mihály (1862-1948): Hazám

 
Van nekem egy drága boldogságom, kincsem;
Drága kincs, a melynek párja sehol nincsen
Széles nagy világon!
Dobogó szivemben szent érzelem ébred,
Örömem, reményem összeforrva véled,
A neved is áldom.

Te vagy az én kincsem, hazám, szép szerelmem!
Dicsőséged fénye elárasztja lelkem,
Ha sorsodat nézem;
Pálmakoszorúid, győzedelmid ára,
Szebb jövőt igérnek, diadalra várva,
A viharban, vészben.

Koszorús Kárpátok égig érő orma
Egy ezer év fényes emlékeit hordja
S hirdeti e népnek,
Melynek vitézsége félvilágra szárnyalt,
Porig megalázva a törököt s más fajt,
Kik a nyakán éltek!

Rendületlen álltál, hogyha vad haraggal
Fölötted a harczok bősz villáma nyargalt
S ezer vészbe sodrott;
Lobogó zászlódon volt a szent Szűz képe,
Anyai szerelme a magyart megvédte,
S földre sosem omlott.

Vagy ha el is estél, feltámadtál újra!
Nyomodat a szélvész soha be nem fújja,
Nagy emlékek védik;
Fiaid szivében honszerelem lángja,
Illatozó tömjén kerül az oltárra
S felgomolyg az égig!

Tárogató harsant, de hangja elbágyadt,
Nyomába műveltség vet magának ágyat
S derüt hint e honra;
Béke olajága terem a berekben,
S a magyar hazája így virul legszebben,
Glóriába vonva.

Virulj is örökké, míg századok élnek,
Mig ki nem hal lángja, mosolya az égnek,
Örüljön e nemzet!
Lássa még sokáig ősz Noé galambját,
Nagy nevét a népek ajkról-ajkra adják,
Mit oly drágán szerzett!

Forrás: Ezeréves Magyarország emlékfüzet iskolai használatra és a magyar nép számára. Az Eötvös-alap Orsz. Bizottság megbízásából a „Tanítók Háza” javára szerkesztette: Ujváry Béla. Lampel R. (Woeianer F. és Fiai) kiadása