Czuczor Gergely (1800-1866): Hunyadi

 
Ki áll amott a szirttetőn
Hunyad magas falánál,
S körültekint a sík mezőn
Az esti fénysugárnál?
Hunyadi ő, az ősz vitéz,
Hazáját most nem űzi vész,
Várába szállt nyugodni.

De hirnök jő, pihegve szól:
„Uram! Hatalmad elsült,
Hazádon nem kormánykodol,
A polczra már Ulrik ült.”
„Ha úgy akarja a király.
Hunyadi akkor félre áll.”
Mond és marad nyugodtan.

Más hirnök is jő csakhamar:
„Törnek reád, uram, félj;
A főnemesség nyelve mar,
Előlök, mint lehet térj!”
„Hogy törnek rám, hihetni bár,
De úgy nem, mint török, tatár.”
Mond és marad nyugodtan.

„Uram, hős vajda, véredet
Szomjuzza egy gonosz szív
S hogy oltsa fényes éltedet,
Külföldre álnokul hív.”
„Rám czélza már nem egy halál
s ha Isten hagyja, eltalál.”
Mond és maradt nyugodtan.

S a mint fenn áll, a mint lenéz,
Nyugalmasan szivében,
Habos lovon fut egy vitéz,
Vérlobogó kezében,
S kiált: „Édes hazánk oda,
Nyakunkon a török hada,
Siet kivívni Nándort!”

„Pogány jő? – Hah! Nem tűrhetem,
- Mond és tünik nyugalma -
Magyar hazán és nemzeten
Nem dúl pogány hatalma!”
S aczélt ragad, lovára kap,
Csatáz, vív, izzad éj és nap
S míg nem győz, nincs nyugalma.

Forrás: Ezeréves Magyarország emlékfüzet iskolai használatra és a magyar nép számára. Az Eötvös-alap Orsz. Bizottság megbízásából a „Tanítók Háza” javára szerkesztette: Ujváry Béla. Lampel R. (Woeianer F. és Fiai) kiadása