Mankó József (19-20.sz.): Ujesztendőre

Ujesztendő és régi bánat,
Régi könnyek és uj küzdelem.
Régi céloknak uj állomása,
Tavaly még szebb voltál nekem.

Tavaly még több vágyakat hoztál:
Szinesebb és szebb volt a hangod.
Tavaly még jobban kongattad, verted
Szivemben az örömharangot.

Annyit igértél és annyit hazudtál,
Uj szavadban már hinni sem merek,
Mindig sápadtabb szinben jösz elém,
Mindig kevesebb fénnyel ég szemed.

Jöttöd most is csak ujabb tartozás,
Harcomnak árát most se hoztad el.
A régi hangszeren játszod fülembe,
A mult ígéretét felejtsem el.

Nem alkuszunk! – Igy nem játszunk tovább.
Eddig csak adtam, adtam és adtam.
Adtam és szórtam fájva az életem
És én kifosztott koldus maradtam.

Ujesztendő és régi bánat,
Régi könnyek és uj küzdelem,
Régi céloknak uj állomása.
Mikor fizetsz már egyszer énneke?!...

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. febr. 29.