Színváltozások
Mi volt, mi van, mi lesz – sohasem enyészhet.
Mindent számon tart a fenntartó végzet.
Hát tartsa számon végtelen időkig,
Hány alakot ölt felhő az egen,
Tenger színe hányféleképp vetődik,
Hány ránc húzódik parti szirteken.
És szívemen egy nap alatt
Hány szín fut végig, vágy és hangulat.
Kifogyhatatlan tűz
Nem fogyhat el a nap gyújtó heve.
Hisz szívek lángja, csillagok tüze,
A pokoli kínokban égő létnek
Minden szikrája, lángja oda száll.
Ő összegyűjti tüzeit az égnek
S életként osztja szét, ami halál.
A legfájóbb gondolat
Már abba is beletörődöm,
Hogy siralom az ember élete,
Még abba is, hogy mindennek e földön,
Vagy más csillagban gyász a végzete.
De annyi bút, gyötrelmet nézve,
Egy gondolatban meg nem nyughatom:
Hogy a teremtés végtelen egésze
Csupa ily törpe gyász és siralom.
