Pakots József könyve tulajdonképpen két részre oszlik. Egy hosszabb regény az első: „A bolond ember” a címe, míg a másik részben „Gyerekek” cím alatt gyűjtött össze egy csomó novellát. A Bolond ember a letűnt vidéki magyar úri életnek igaz típusa. Kártevő, folyton csínytevő ember ez a Máthé Miklós, a regény hőse, aki az életet állandóan pünkösdi mulatozásnak veszi; de a lelke mélyén tragikus hős, akinek őseitől, a duhajkodó nagy- és dédapáktól kapott öröksége, a szellemi életnek és kedélynek nyugtalan tobzódása alatt egy új ember mély értékei bontakoznak ki: az acélos akaratú férfiasság, a nemesen izzó szenvedélyek és mély lírájú érzelem együttese.A bolond emberben összeütköznek ezek a feltörő kvalitások a rászállott szellemi örökség hagyományaival. Mesterien oldja meg Pakots ezt a szokatlan drámai összeütközést. Érezni, hogy alakjait az élet kínálta föl írói meglátásra, de az íróművészet minden eszközével tette plasztikussá ezeket az alakokat.
A kötet másik részében külön meglepetéssel fognak szolgálni a gyermeknovellák, amelyekben Pakots új problémákat vet föl. Kegyetlen és elgondolkoztató és a mai – sőt a háborús ma elevenjébe mélyen belevágó – társadalmi élet egy fölötte fontos tételére világít rá. A gyermekeket mutatja meg nekünk, de nem a gyermek összevont típusát, hanem csaknem valamennyi társadalmi rend gyermekét a maga lelki életének mélységes tragikus hajlamosságával, amely úgy pislog ott, mint a természet egy könyörtelen adománya, és amelyet a nevelés, a gyermek lelkivilágának igaz megértése egykettőre kitörölhet onnan, de amelyből pillanat alatt az önmagát elpusztító gyermektragédia kárhozata lobbanhat ki, ha az alkalom váltja ki belőle.
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 16. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. ápr. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése