Sápadt arca egy ócska biblián
A haja kúszált, szőke, lágy selyem:
A keze véres; nem is egy helyen.
Szeme húnyva. Alszik? Halott talán?
Két fáradt szem. Áttetsző pilla von
Bágyadt határt Élet s Álom közé,
Mély ránc szalad a szemöldök fölé
Komor írás a fehér homlokon.
Keskeny, mint kicsiny gyermeké a válla,
Alig pelyhedzik bajusza-szakálla,
Az ajka piros, mint csudás virág…
A homlokra írva forró vágy van…
Az ablakon által behajlik lágyan
Szelíd ezüst-liljom: a Holdvilág.
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 2. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. jan. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése