Amott a’ kapús ut mentében
Láttomra volt egy körtvélyfa,
A’ Sírhalmok ’s Erdők szélében;
Kivágták, ’s nints ez is már ma!
Én e’ kies tért választottam
Számomra Sírhalom helyül
E’ vad körtvélyfát óhajtottam
Sírhalmomat tzimező jelül.
Még is, ha történik halálom
Ne másuvá temessetek!
Itt nyugtasson a’ tsendes álom
Nints szebb hely;meg-engedjetek.
Eggy Akászt, körtvélyfám helyébe
Ültess, h egy Jóltevő kéz!
Melyről Zephir Naplementébe
Susogva majd síromra néz.
Mind kettőt sok Tüskék borítják
Mint az én kínos éltemet!
Ők azt védelmekre forditják;
A’ sírba engem az temet!
Ti gyermekek, ne szaggassátok
Ennek szagos virágait!
Ha nyílni Májusban látjátok,
Hadd fedjék Földi hamvait!
Akkor talám, kik itt el mennek
Igy szóll egy: „Akit fed e’ Bólt -
Illy rövid Tavasza volt ennek!
De tán hibázok, ez se volt!”
Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerült Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -
2026. máj. 16.
Földi János (1755-1801): Az én sírhalmom
Földi János (1755-1801): Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem már, kit akartam, Juliannám!
Jegyesem már Juliannám! – örömöm hajnala tetszik!
Ha Juliskám maga szívébe vesz’ engem
Nem irigylem sem ama’ Gracchusok’ Anyját,
Sem ama’ Trójai Hertzeg piperézett Helenáját.
Az Apollóm’ ’s Eratóm’ karjai közzül
Megyek immár Julisom’ karjai közzé,
Julisom karjai közzül meg’ azok’ karjai közzé.
Te vagy immár bizodalmam! Te reményem
Temaradj tárgya szerelmemnek örökre.
Juli kintsem! Juli szépem! Juli diszem! Juli fényem.
Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerült Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -
2020. máj. 28.
Földi János (1755-1801)
Szül. 1755-ben, Szalontán, Biharban. Hadházán mint gyakorló-orvos, 1801-ben végezte életét. – Munkái: „Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról” (Bécs, 1793); és: „Az állatok országa” (Pozs. 1811). Vannak fen dalműveiből is, melyeket alak-csin tüntet ki.
Dal
- Catullus után* -
Senkihez Juliska férjhez
Én kivülem, nem mehet;
Senkit ő, azt mondja, míg él,
Én felettem nem szeret.
Sőt ha ő azt látni fogja,
Hogy kivüle mást veszek:
„Én tovább nem élek, úgymond,
ÉN azonnal elveszek.”
Mondja ám; de egy leányt ha
Hév szerelme
így fakaszt:
Szélre, vagy sebes Dunára,
S téli hóra irjuk azt.
*) Magy. Muz. Pest, 1788.
Forrás: A magyar irodalmi tanulmány kézikönyve. Pest, 1868.
2014. jan. 24.
Földi János (1755-1801): Enyim Juliska
