Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon

(A kép forrása: http://indafoto.hu/bacskiskunmagazin/image/4874175-2b46bb7d)

(...)
Petőfi és családja váci tartózkodásáról publikált irodalom korábban – kisebb emlékezésektől eltekintve – csupán Tragor Ignáctól jelent meg.¹ Az elmúlt évtizedben két előadásban foglalkozott vele Mezősi Károly irodalomtörténész.² Előtte az irodalomtörténet művelői részéről nagyobb érdeklődés nem mutatkozott Petőfi váci tartózkodásának feltárására, mivel költői pályafutása különösebben nem kapcsolódik a városhoz. Egyetlen versét keltezte Vácon, az Anyám tyúkjá-t, mely a családi költészet egyik gyöngyszeme. Áttételesen azonban több műve is összefügg e várossal, hol nemcsak ő fordult meg többször, hanem itt éltek szülei egy esztendőnél tovább. Vác büszkén őrzi itt-tartózkodásuk emlékét. Közel 130 év után magyarázatot kívánunk adni Vácra költözésük okáról, valamint Petőfinek a várossal kapcsolatos megjegyzéseiről, melyeket eddig az arra magyarázatot adók félreértettek. Minden lényeges kérdésre kitértünk, mely a költő és családja Váchoz fűződő kapcsolatára vonatkozik.

„Nagyszálnak borszülő hegye sok jó napot szerzett nekem”

Hazánkban kemény hideg tél után a Duna jégzajlása borzalmas pusztítást idézett elő 1838 tavaszán. Pesttől délre feltorlódott jégtáblák árvizet okoztak. Ezrével dőlnek össze családi otthonok, pusztulnak el vagyonok. Szabadszálláson Petrovits István mészáros ugyanerre a sorsra jut. Egyéb bajai is sokasodnak, kölcsönadott pénzét nem kapja vissza. Eddig gyermekei taníttatására minden anyagi rendelkezésére állt. Most a legcsekélyebb kiadások is terhet jelentenek számára. Sándor fia Aszód után Selmecre megy továbbtanulni. Az első hónapban még szorgalmasan nekifekszik a munkának. Október közepén kéthetes szüreti vakációra Pencre érkezik, ahol nagynénje házvezetőnő Kosztolányi Imre nyugalmazott táblabírónál.

Váctól 14 km-re fekszik Penc, akkor boráról külföldön is híres falu. Petőfi már három esztendeje tartózkodott itt, ugyancsak két hetet, karácsonyi vakációban. Vácon akkor fordulhatott meg először, Aszódon tanuló penci osztálytársaival. Most újabb két hét alatt ismét lehetett rá módja, hogy belátogasson a közeli városba.³

Hat esztendővel a penci látogatás után megírja Sovány ősz c. költeményét, mely ezekre a kellemes napokra utal. Budáról csak a Naszály hegyet láthatta, mely madártávlatban emelkedik a penci híres bortermő Menyecskehegy fölé. A költői szabadsággal élve azért szól a Naszály bortermő hegyéről:

Búsan Budára ballagok

Megállok a vár tetején;

Nagyszálnak borszülő hegye

Távolból kékellik felém

Nagyszálnak borszülő hegye

Sok jó napot szerzett nekem;

Hanem mihaszna? hogyha most

A száraz kortyokat nyelem.

A kételkedők megnyugtatására megjegyezzük, hogy a Naszály alatt voltak ugyan váciaknak szőleik, azonban Petőfinek ezekhez fűződő kapcsolatáról nem tudunk.

A vakáció letelte után visszatér Selmecre. Fokozódó anyagi nehézségeit mindjobban érezve a tanulást elhanyagolja, s több ismert ok közrejátszása nyomán félévi bizonyítványába elégtelen osztályzat is kerül. Az iskola tudatja atyjával lesújtó tanulmányi eredményét, amiért az megtagadja további támogatását. Az ifjú válaszút előtt áll. Végképp szakítani akar az iskolával. Eladogatja tanszereit, kisebb ingóságait, s mielőtt elbúcsúzna barátaitól, tréfás ötlettel felkeresi az ottani plébánost, tudva róla, hogy a más vallásúak áttérítésén szívesen fáradozik. Tőle egy, majd két húszast kap, elhitetve vele, hogy át akar térni a katolikus vallásra s Vácra igyekszik a püspökhöz. A kapott pénzt elköltve barátaival áldomást tart.⁴

Egy februári hajnalon elindul gyalogosan Selmecről s valóban Vácnak tart, természetesen elkerüli a püspöki palotát, de Pencet is, nehogy szülei tudomására jusson Selmecről távozása. Pesten beáll a Nemzeti Színházhoz statisztának.

Két év telik el ezek után, hogy ismét Váccal kapcsolatba hozhassuk Petőfi nevét. Közben életének egyik legküzdelmesebb szakaszát éli át: katona, utána vándorszínész. Ez utóbbiról a következő fejezetben olvashatunk.

„Az agyonvert színművészet szelleme”

„Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába bele unván, utazni ment.” Az ismerős idézettel kezdtük, mely bevezeti Petőfi Úti jegyzeteit. Ebben ismerteti meg olvasóit első felvidéki körútjával. Indul 1845. április 1-én. Meglátogatja barátait, közben újakra is szert tesz. Pestről indulva főbb útiállomásai: Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Igló, Rozsnyó, Rimaszombat, Losonc, Balassagyarmat és végül innen tér vissza Vácon keresztül Pestre. A térképre tekintve látjuk, hogy egy nagy kört írt le. Ahol megfordult, élményeket gyűjtött, s ezekről beszámol. Mielőtt Vácra érkezne, a várost két alkalommal említi. Losoncról megállapítja, hogy mulatságos városka, ezt egy példával illusztrálja. Él ott egy funerátor, temetkezési vállalkozó, aki azért költözött el Vácról, mert minden suhanc utána kiabált: Kuvik! Kuvik! És mikor megérkezett Losoncra, így üdvözölte a város „egyetemes fiatal sarjadéka”: Kuvik! Kuvik! Türelme fogytán az aggastyán tégladarabokat hajigál a gyerekek után, de azok elszaladnak s kétszerezett energiával replikáznak: Kuvik! Kuvik!

Petőfi Balassagyarmaton egy váci molnárral ismerkedik össze, aki lisztet vitt eladni a vásárba. Mivel maga is Vácra igyekszik, megfogadja fuvarba. A molnár néhány órás úton „elmés ötleteivel” igen mulattatja a költőt. Amikor felül kocsijára s megjegyzi, hogy kemény lesz az ülés, erre azt a választ kapja: „- Annál jobban fog rázni. – Aztán politikáról s theológiában kétségkívül új epochát alkottak volna.”

Petőfi Váchoz közeledve bosszankodva állapítja meg, hogy a gőzhajó szeme láttára halad el a Dunán. Mielőtt beérne, öt-hat perccel előbb indul el Pestre. A költő kénytelen az éjt a városban tölteni. Abban az időben Püspök-Vác vendégfogadója az Aranyszarvas és Korona, Káptalan-Vácé a Curia és Csillag. Petőfi nem nevezi meg szálláshelyét, azonban alábbi soraiból arra tudunk következtetni, hogy az Aranyszarvas fogadóban aludt. „Az éjt Vácon töltöttem. És ez kínos éj volt! Valami kísértet bolygatott... nagyszerű méltóságos alak, de minden tagja összezúzva. Másnap reggel tudtam meg: ki volt? Azon fogadóban, melyben háltam, van a színpad... Az előttem megjelent éji kísértet kétségkívül az itt agyonvert színművészet szelleme vala.”

Vácon a színpad az Aranyszarvas vendégfogadóban volt, azért állíthattuk fentebb, hogy itt hált meg. Másnap folytatja útját: „Nem akarván estig várni a gőzösre, megfogadtam a fogadós lovait, melyek korán reggel és elég gyorsan ragadtak a már annyira óhajtott Pest felé...”

Az Aranyszarvas vendégfogadót ebben az időben a püspöki uradalomtól Bayer József bérli 1100 Ft-ért. Négy lovat tart istállójában ilyen alkalmi fuvarokra, - mint amit Petőfi is ignybe vett tőle.⁵

Petőfi idézett csípős megjegyzése a váciak színészetpártolására céloz. A költő ezen az útján is találkozott színészekkel Kassán, játékukról lesújtó véleményt mond: „német komédiások remekeltek a kontárkodásban.” Azt ajánlja a városnak, hogy van elég erdeje, abban furkósbotnak való, s azzal ugrassák ki az ilyen komédiásokat, a művészetnek halálos ellenségeit. Vácon viszont a színészettel szembeni közömbösséget állítja pellengérre. Milyen tapasztalatokra alapíthatta ezt a véleményét? Személyes élményből vagy hallomásból fakadhatott-e  ezen megállapítása? Mindkettőt meg kell vizsgálnunk.

A múlt században Vácon szereplő színészekről eléggé kevés adat áll rendelkezésünkre. Első feljegyzés: 1815-ben a Farkas-féle társulat játszott Vácon. 1829. december 14-én A tudálékos ötfelvonásos vígjátékot adják Kotzebuc-tól fordításban. Néhány évvel későbbi szereplésük egy epizóddal függ össze, Szilágyi Pál színész naplója és feljegyzései alapján ismerjük.⁶ Történt pedig 1833-ban, de a színészek között sokáig közszájon forgott, s később Petőfi is hallhatta. A kassai színjátszók társulata, amikor feloszlott, kétfelé vált. Megyeri, Telepi, Bartha, Pály és társai Rozsnyóra mentek, ott azonban nem volt sikerük, azért lerándultak Vácra. Abban az időben a két papi jellegű püspök- és káptalanváros nem támogatta őket. 

1.      kép Petőfi szüleinek feltételezett első váci lakása Kamerer János 709. sorszámú házában a Piac téren 1846 őszétől kb. 1847 tavaszáig (térkép)

2. kép A Piac téri ház külső homlokzata

 

3.kép A Piac téri ház udvari szoba-konyhás lakás

4. kép Petőfi szüleinek második lakása Hajdú József 125. sorszámú házában a Fazekeas utcában 1847 első felében (térkép)

 

Pál szerint így történt meg Megyerivel az alábbi tragikomikus eset: „Ott áll Telepi a Dunaparton, mellett hideg pipával Bartha. Odalép hozzájuk Megyeri. – Mire vártok itt? – Míg ez a víz lefoly, aztán majd átmegyünk száraz lábbal. – Hátha nem győzitek bevárni? – Akkor gyökeret verünk itt és kihajtunk. – Vagy kihajtanak benneteket. – Így keseregtek a dologtalan színészek, mígnem eszébe jutott Telepinek, hogy tartsuk meg  visszavonhatatlan utoljára a végső és legutolsó búcsú-előadást. A színlapírást Megyeri vállalta magára. A segédjegyzőtől kapott tintás üveget dugta a sárga kabátja zsebébe, s a szétosztogatott búcsúlevelek díjában kapott pénzen megörülve ugrándozott lefelé a parton, mikor kiesett a dugó és a sárga kabát örökkön gyász-szegélyt kapott. Estvélig mosogatta szegény a Duna vizében, de annál terjedelmesebb lett a pecsét, nemhogy kisebbedett volna... Hordta tehát, amíg el nem szakadt.”

Megyeri Károly, a kiváló komikus, akiről Vörösmarty, mint „legtöbb oldalú színészünkről” emlékezik meg, fent nevezett társaival 1833-ban megalapítja a Várszínházat, majd 1837-től a Nemzeti Színház tagja. Kortársa, Vahot Imre így méltatja érdemeit: „Egyike volt azon, a nemzeti színház alapítására oly nagy befolyású színésztársaság vezéri tagjainak, kik 1833-ban Váczról Budára költözvén (kiemelés tőlem J. I.) Pest megye, utóbb az egész nemzet pártfogását kiérdemelni buzgólkodtak.”⁷ Megyeri 1842-ben bekövetkezett halála után két esztendő múlva Petőfi A tintás üveg c. költeményében állít emléket e nagy színésznek, megörökítve a váci epizódot:

5. kép Az egykori Hajdú-féle ház a mai Petőfi utca 17. sz. alatt (fénykép)

6. kép Petőfi szüleinek utolsó váci lakása Slapak Lajos 192. sorszámú házában az egykori Paradicsom, mai Báthory utcában 1847. második felétől 1848. februárjáig (térkép)

 

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt

Kifolyt a tinta: foltja megmaradt.

Megyeri elbusul – kedvét szegi

Neki

A folt.

Mivel csak egy kabátja volt.

Amint mondom, csak egy kabátja volt.

 

Vácon később sem támogatták a színészetet. Szuper Károly, Petőfinek 1842-45-ben Székesfehérváron és Kecskeméten színésztársa számol be erről naplójában.⁸ 1845 januárjában Chiabai társulata szerepel Vác városában, azonban nem nagy anyagi sikerrel. Az igazgatót Balassagyarmatra hívják társulatával, minden jót ígérve számára. Szupert ki akarja hagyni, ugyanis nézeteltérés támadt közöttük. Erre az néhány taggal szerződést köt s Vácon marad. Január 13-én megtartja első előadását. Vachot Imre: Farsangi iskola c. színműve kerül bemutatásra „nem kevés sikerrel”. Egy hét múlva azonban elhagyja Vácot, mivel egyik színésze két színésznővel megszökött tőle. Szuper így Losoncra készül Körössi társulatába, de Gyarmatra érve Chiabait és társulatát nagy szorultságban találja, a direktor felesége megbetegedett, s női szerepet nem volt kire bízni. Így Szuper náluk marad feleségével együtt.

Petőfi tehát értesülhetett színészbarátaitól, akár Szupertől is a fél éve Vácon elszenvedett kudarcukról. Feltettük azonban a kérdést, hogy nem személyes élményből, azaz színészi pályafutása alatt érte-e Vácon a költőt a közöny nyomán hasonló csalódás?

Egyetlen adat utal arra, hogy Petőfi mintha játszott volna Vácott is. Jókai Mór: Életemből c. művében találunk erre hivatkozást.⁹ Idézzük erre vonatkozó sorait: „E napokban volt szerencsém egy régészeti kiránduláson együtt utazhatni Petőfi egyik legrégibb és legbizalmasabb barátjával: Bathó Ferenc úrral. Jelenleg gróf Károly Alajos stomfai uradalmának tiszttartójával, aki a költővel még amikor az vándorszínész volt, Váczon sokszor megosztotta kenyerét.” Továbbá elmondja, hogy nevezett később a szabadságharc alatt Bem táborában együtt volt a költővel, sőt halála előtt három nappal is találkozott vele Marosvásárhelyen. A szabadságharc után Petőfi apósához került, s azóta mindig a család legbizalmasabb embere volt, később rokonságba is került vele.

Jókainak történeti emlékezéseit többször fenntartással és ellenőrzéssel lehet csak elfogadni. Meg kell vizsgálnunk, hogy ezen állítás mennyiben felel meg a valóságnak. A Petőfi-irodalom számon tartja azt a családi kapcsolatot, mely a költő, valamint felesége Szendrey Júlia és unokatestvérének férje, Bathó Ignác jászladányi főjegyző között fennállt. Jókai viszont Bathó Ferencről (!) szól, aki nem azonos az előbbivel, hanem csak testvére lehet.¹⁰ Megfelelhet a valóságnak, hogy Szendreynél talált menedéket a szabadságharc bukása után, hiszen rokona volt. (Nem „később került vele rokonságba!”) Szendrey maga is a Károlyak jószágigazgatója s ő ajánlhatta a Pozsony megyei Károly-féle stomfai uradalom tiszttartójául. Az viszont felderítetlen, hogy Bathó milyen minőségben volt Vácon, mikor osztotta meg kenyerét a vándorszínész Petőfivel.

A költő pesti statisztáskodásán kívül 1841. jún.-szept., majd 1842. nov. 7. – 1843. márc. és 1843. okt.-nov. közötti időben vándorszínész. A két utóbbi időszak közötti tartózkodás helyeit, színtársulatát ismerjük. Kevésbé feltárt az 1841. évi . Több jel arra mutat, hogy ekkor két társulatban is szerepelt. Egyik levelében azt írja barátjának, Szeberényinek, hogy mikor társulata tönkrejutott, elbúcsúzott a színészettől Mohácson s onnan gyalogolt Pozsonyba. A Levél egy színész barátomhoz c. versében viszont a következő sorokat olvassuk:

A társaság is végre szétoszolt

Egymást érő bel- s külviszály miatt;

S én újra jártam széles e hazát,

Mígnem keblébe vett más társaság.

Véleményünk szerint előbb lehetett Kétszery József színigazgató társulatában, ahol Rónai név alatt szerepel: ezt bizonyítja, hogy egy színdarabot le is másolt nála 1841-ben Földváron.¹¹  Erre a társulatra is érthető, hogy bel- és külviszály miatt szétosztott, s amikor ez bekövetkezett, akkor kerülhetett Csehfalvi vagy Baky társulatához.¹² Szuper Károly színészeti naplójának adata nyomán ezzel a lehetőséggel számol Fekete Sándor, a költő színészi pályafutásáról írt munkájában, s bebizonyítja, hogy nem Sepsy társulatával játszhatott Tolnában és Mohácson, ahogy eddig azt a Petőfi-irodalom tényként elfogadta.¹³

Kérdés: megfordulhatott-e Petőfi Vácon az első társulat felbomlása után újat keresve, míg „járta széles e hazát”. Egyáltalán játszottak-e ebben az időben, jún.-szept. között színészek Vácon? Erre egyetlen, véletlenül előkerült adatot találtunk, melyet a váci református egyház anyakönyve örökített meg. Péteri Karolina színésznő Vácon szül egy fiúgyermeket „valamely színésztársától” származót. A keresztszülők pedig Dömés József és Knivicz Arma. Mindkettő színész lehet, az utóbbi keresztszülőnek utóneve is erre enged következtetni. 1841. okt. 5-én történi a keresztelés.¹⁴ Egy lépéssel közelebb kerülnénk a megoldáshoz, ha ismert volna ennek a társulat igazgatójának neve. Petőfi ekkor már Pozsonyban tartózkodik s onnan Sopronon keresztül Pápára érkezik, hol beiratkozik a kollégiumba, s elvégzi a VII. osztályt.

Az elmondottak nem bizonyítják, hogy Petőfi vándorszínészként megfordult Vácon, csupán a lehetőségét erősítették meg. Az bizonyos, hogy akár személyes tapasztalatai alapján vagy az 1841-45 között itt megfordult színészek csalódásairól szerezve tudomást, megalkotta véleményét az itteni színészetpártolásról.

„Száz vasutat, ezeret!”

Hosszú évek tervezése és végül kivitelezése után 1846. június 15-én megnyílt a Pest és Vác közötti vasút. Petőfi az emlékezetes első útján nem vett részt, amikor égett a Tabán, s az ünnepségre sereglett sokaság és az érkezett vendégek a tűzvészhez siettek.¹⁵ Következő napokban azonban gyakran utazgatott Pest és Vác között. Egressy Ákos emlékezik meg erről.¹⁶ Édesapjának a költő naponkénti vendége volt abban az időben. „Az első eset volt, mikor egyhuzamban két napig nem láttuk. Nem tudtuk hol, merre van. Senki sem sejtette az okát elmaradásának. Azidőben nyílt meg az első magyar vasút: Pesttől Vácig. Harmadnap beállít hozzánk Petőfi s elmondja, hogy a két napot folyvást az új vasúti vonalon töltötte. Két napon át, mondja, folytonosan utazott reggeltől estig. Pesttől Vácra, onnan vissza, még pedig az első osztályú fülkében. Ott írta verseit s egyéb fogalmazványait.”

Számára, hogy milyen élményt jelentett vonaton utazni, élvezni a gyorsaságot, arra utal Úti levelében 1847-ben: „azon a vasúton bámulatosan halad az ember. Szeretném ráültetni az egész magyar hazát, néhány esztendő alatt tán kipótolná, amit néhány század alatt elmulasztott a haladásban. Kár, hogy olyan rövid még nálunk az egész vasút. Mikor az ember azt gondolja, hogy még csak felül, már akkor leszáll, s ott van Vácon.”

Szüleit 1846 késő őszén költöztette csak Vácra, s ettől az időtől még gyakrabban megteszi az utat vonaton. Nem kétséges, hogy a Vasúton c. verse, melyet 1847-ben írt, a vácira s nem az akkor megnyílt Pest-Cegléd közöttire vonatkoztatja. Voltak ugyanis vélemények, melyek az utóbbi javára írták. Mezősi Károly és Martinkó András már Vác mellett foglal állást. Utóbbi szerint 1847. dec. 13-i kirándulás emléke nyomán keletkezett a Vasúton c. költemény. Martinkó még a napnyugta akkori rekonstruálható időpontját is figyelembe vette a Meteorológiai Intézet adatai alapján.¹⁷ A vonat Vácról vissza 16 óra 30 perckor indult, a nap dec. 13-án pedig 16 óra 9 perckor nyugszik. Inkább valószínű okt. hó második fele, amikor a napnyugta 17 óra körül látható. Személyes tapasztalatként szerencsés élményben lehetett részünk, mely állításunkat alátámasztja. Az utóbbi időpontban Budapestről Vác felé utazva Újpest után menetirányban bal kéz felől feltűnt a Pilis és felette a lenyugvó napkorong. Ahogy haladt a vonat, úgy rohant a nap is a hegytetőn, mint tüzes kerék. Versenyfutása egészen Dunakeszi határáig tartott, majd lebukott a hegy mögé, bíbor sugarát még hosszú percekig kilövellte.

Petőfi felesége hasonló lelkesedéssel ír a váci vasútról.¹⁸ 1847. dec. 18-án jegyzi fel naplójában: „Gyönyörű utat tettünk múlt hétfőn, azaz 13-án. A vasúton mentünk – vagy igazság szerint, inkább repültünk – Vácra. Hideg fagyos idő volt, s oly nehéz sűrű köd borította indulásunkkor mindkét oldalról a kilátást, hogy lehetetlen volt megkülönböztetni a tárgyakat, - melyek mellett csak úgy suhantunk el, mintha versenyt nyargaltunk volna a szél paripájával.”

Elragadtatva ír visszautazásukról is: „Ha menet el voltam ragadtatva, - hát még visszajövet! Egész magamon kívül voltam! Egyenesen az égbe is repülhettünk volna, anélkül, hogy ezen csudálkoztam volna.”

Nem lehet csupán felfokozott érzelmek kifejezésének tekinteni az idézett sorokat. Valóban úgy érezhették akkor a gyorsszekérhez is szokott utasok Petőfiékkel együtt, ahogyan ma a repülőgépre először ülő érzi a számára addig nem tapasztalt gyorsaságot. Petőfi természetesen asszociál, s a nemzeti haladás gyorsaságát is olyannak szeretné látni, mint a száguldó vasparipáét. Szabadságvágyát pedig úgy szövi bele a költeménybe, hogy a rabláncok széttörését ajánlja, s akkor lesz elég vas, amiből száz meg ezer vasutat építhetnek.

„Vác iránt éppen olyan nagy az én ellenszenvem”

Két körutazást tesz Petőfi az országban 1847-ben, s róla Úti levelek Kerényi Frigyeshez c. cikksorozatban számol be az Életképek olvasóinak. A második utazásra július 1-én kerül sor.¹⁹ Az utat Pesttől Vácig vasúton teszi meg. Erről szóló dicséretét az előző fejezetben idéztük. Útinaplójának sorra következő mondata az, amit Vácról kijelent, olyan sok fejtörést okozott már eddig is:”amily nagy a rokonszenve Pálffy Albert barátunknak ez iránt a Vác iránt, éppen oly nagy az én ellenszenvem.” Előbb céloz itt tréfásan arra, hogy barátja Pálffy azért szereti Vácot, mert itt akar megtelepedni. Petőfi tudta róla, hogy a szíve Vácra húzza, ide udvarolt. Saját érzelmeinek, Vác iránti ellenszenvének magyarázatát nem adja, sőt nem is sejteti. Arról még beszámol, hogy Vácig elkísérte Emődy Dani, akinek jellemét dicséri. Váctól tovább utazik gyorsszekéren Rimaszombatba.

Tragor Ignác azzal igyekezett Petőfi Vác iránti ellenszenvét alátámasztani, hogy utal az 1845-ben tett megjegyzésre, amit a színészettel szembeni közönyössége rovására ír a városnak. Mezősi Károly irodalomtörténész Petőfi és Vác címen tartott előadásában 1963-ban még elfogadta ezt az álláspontot, azonban 1970-ben újabb előadásában módosította azzal, hogy ennek más oka lehetett. Szerinte Petőfi ezen ellenszenve abból származhatott, hogy Császár Ferenc kritikus Vácon telepedett meg ebben az időben.²⁰ Mezősi feltevését elfogadjuk, s igyekszünk alátámasztani meggyőző indokkal. Néhány esztendővel azért vissza kell tekintenünk Petőfi költői pályafutására. 1844-ben aratja első nagy sikerét kiadott költeményeivel. Következő évben megírja a János vitézt. Ekkor már jelentkeznek ellenfelei a reakció oldaláról. Felvidéki körútjáról visszatérve 1845. aug. 7-én a Pesti Divatlapban megjelenteti A Honderűhöz c. versét, melyben a Honderű reakciós szerkesztőjét, Petrichevics Horváth Lázárt gúnyolja az első sorokban:

Oh Honderű, te Lázárok Lázára,

Te csak nevednek két bötüje vagy... (Azaz rü-rühesség)

Ugyanakkor az Életképekben, Frankenburg lapjában, melyben Petőfi is dolgozott, s ahol Úti levelei megjelentek, a szerkesztő tudtával a lap mellékletében, az Irodalmi Őrben Császár Ferenc támadást indít Petőfi ellen.²¹ „Póroknak, a pórok legalsóbb, legnyersebb osztályának énekel többnyire a költő s nem a népnek; mert feledte: hogy a nép, nem ugyanaz a betyársággal, az emberiség söpredékével.”

Petőfi nem hagyja szó nélkül e kritikát, egyelőre két verse erre a válasza: a Képzetem és a Gyalázatos világ!... Utóbbiból idézünk:

Mardossatok csak hát, ti kígyó fajzatok!

Eltiprom köztetek,

Kik eltiporhatok,

S akit nem: azt majd az idő gyilkolja meg;

Mert az idő a jobb lelkek segéde,

Kiáll ezeknek védelmezésére.

Az ellen indított támadásban Császár egyetértőkre talál Zerffy Gusztáv, Greguss Ágost személyében.²² Költészetét, népies eredetiségét támadják, durvaságnak, póriasnak minősítik. Petőfi sem marad nekik adós. Különösen Császárt teszi gúny tárgyává. Mielőtt ezekből egy csokorra valót bemutatunk, ismerkedjünk meg ellenfelének életrajzával. Császár pályafutása folyamatos felemelkedés, melyet elsősorban reakciós, simulékony magatartásának köszönhetett. Papnak készült, majd tanár, végül ügyvéd. Az 1840-es évek elején a pesti váltófeltörvényszék ülnökévé, 1846. aug. 30-án pedig a hétszemélyes tábla bírájává nevezték ki. Közjogi állása mellett írással foglalkozik, verseskötetet jelentet meg, s kritikusként is működik. 1847-ben Vácon telket vesz, házat épít a papvölgyben s családjával oda költözik.

Petőfi 1847. II. 18-án Kovács Pál szerkesztőhöz írt levelében említi először Császár nevét. Arra céloz, hogy tőle kitelne olyan, amitől saját maga irtózik: arcképét kiadni költeményeivel együtt A Hazánk ugyanis így tudósította olvasóit: „Petőfi kiadja összes költeményeit arcképével együtt.” A költő a mondat helytelen fogalmazását használja fel Császár kigúnyolására. Legközelebb ápr. 10-én Kubinyi Rudolfhoz írt levelében csipkedi ellenfelét. 1847-ben, amikor útra kel a Felvidékre, visszaemlékezik hajnali indulására: „mint mondom, üres és csendes volt pest, midőn kijöttünk. Aludt a város és álmodott. Azon gondolkodtam, ki mit álmodhatik, különösen az írók, vagyis azok, kik íróknak tartják magukat.” Felsorolja ellenfeleit: Hazucha, Zerffy, Petrichevics Horváth álma után Császár Ferencét: „az álmodta, hogy széna helyett most az egyszer babért eszik s boldog volt stb. stb. Nem érdemlik ugyan, de isten neki legyenek boldogok.” Június 25-én Kerényihez írt VIII. levelében megemlíti a hazára töröknél, tatárnál, sáskáknál irtózatosabb csapást: a rossz poétákat. Szerinte ezek: „Sulyánszki Antaltól kezdve holmi Benevölgyiekben és  Bangó Pétereken keresztül le egészen Császár Ferencig.”

Ezeken a leveleken, melyek a Hazánkban megjelentek, Petőfi barátai derültek, az ellenfél viszont még nagyobb gyűlöletet váltottak ki. Ezek után írja a második útján elindulás alkalmával, július 1-én a Vácról szóló lesújtó véleményét, amit ha Császár személyével összekapcsolunk, a megfejtést eredményezi, hogy miért volt neki ellenszenves akkor a város.

Ebben az időben jelent meg Császár verseskötete. Petőfi megvette s valahányszor hányt-vetett papírra volt szüksége, mindig kitépett belőle egy lapot. Gyulai Pál jegyzi fel ezt az adatot, amit feltehetőleg Pákhtól hallott, akivel Petőfi ekkoriban még szoros kapcsolatban állt. utoljára hagytuk vitriolba mártott tollal írt versét Császárról, mely életében nem jelent meg nyomtatásban, nem szánta kiadásra, de barátai bizonyosan megismerkedhettek vele. Idézzük néhány sorát, melyben Császárt a költészetben szamárnak tartja:

Nagyságos úr valahányszor

Az ön verseit olvasom

Tudja, mi jutott eszembe?

Az, hogy: asinus ad lyram.

„S északra a törzs, az öreg szülők”

Petőfi szülei 1838-ban Szabadszálláson bekövetkezett anyagi romlásuk következtében midig rosszabb körülmények közé kerültek. Dunavecse, Szalkszentmárton után utolsó bérletük Dömsöd. Petrovits István 1846 nyarán ebbe is belebukik. Meg sem várva a bérlet leteltét, ingóságaik egy részét elárverezve előbb Pesten húzódnak meg régi ismerőseik, Revesz mészároséknál az Erdősoron. Petrovits István onnan jár ki Rákoskeresztúrra Reveszek földjére betakarítani a termést, felesége pedig segédkezik a háztartásban.²³ Rövid átmeneti idő után Cinkotára költöznek. Ott él Petrovitsné féltestvére Hruz Ádám és húga Zsuzsanna, Javornyik Sámuel felesége.²⁴ Ez utóbbit látogatta meg a költő egy évvel korábban s akkor írta a két strófás Felhő és csillag c. versét. Október végén már Cinkotán tartózkodnak. Ide érkezik vissza fiuk erdélyi körútjáról s viszi szüleit Vácra kb. november folyamán. 1846. dec. 24-én írja széthullott családjáról és rájuk szakadt szegénységről Karácsonkor c. versében:

De a szegénység én nekem nem fájna,

Ha a jó családom régi lombos fája

Úgy állna még, mint álla hajdanán.

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;

Egy ág keletre, a másik nyugatra,

S éjszakra a törzs, az öreg szülők.

Öccse ekkor már Várpalotán székálló.²⁵ Szülei Vácon, maga pedig nemrég tért vissza Pestre az ország keleti részéről.

Mi indította Petrovits Istvánt, hogy Vácon telepedjen le? Egyedül fiuk meggondolása játszott-e közre ebben a döntésben, amint azt Petőfi barátja, Sass István feltételezi: „e csendes és olcsó, amellett könnyen hozzáférhető várost szemelte ki lakásul számukra.” A Petrovits család életének állomásait vizsgálva hagyományosan megismétlődő jelenséggel találkozunk már a nagyszülőktől kezdve. Lakhelyük megválasztásában legtöbbször rokoni, ismerősi tanácsok befolyásolják. Ez a szokás abban az időben a patriarchális viszonyokból fakadt. Ezt a nyomot keressük Vácon is. Vajon volt-e a város lakóihoz fűződő kapcsolata Petrovits Istvánnak, feleségének vagy István fiuknak? Mezősi Károly olyan feltevést kockáztat meg, hogy a még Kiskunfélegyházán Petrovitsék melletti szomszéd házat 1827-ben megvásároló Cseh András prépost-plébánosnak lett volna ebben szerepe. Később ugyanis a 30-as évek elején Vácra került kanonok és szeminárium-igazgatónak, s feltételezése szerint az ő támogatását élvezték.²⁶  Nem gondolnánk, hogy közelebbi kapcsolatuk lett volna Petrovitséknak Cseh András plébánossal. Ő ugyanis a házat Félegyházán egy év múlva eladta, benne nem lakott, így mi sem utalhat kapcsolatukra, ha meggondoljuk azt is, hogy a protestáns mészáros a hívei közé sem tartozott.

Véleményünk szerint egészen másutt kell keresnünk Petrovitsék váci kapcsolatát. Ennek vizsgálatához vissza kell nyúlnunk a család múltjában évtizedekre. Hruz Mária 1816-ban cseléd Maglódon. Onnan kerül Weisz Tamás szappanosmesterhez Pestre a Király utcába cselédnek. Nem lenne rossz sorsa, mégsem tudja megszokni a nagyvárosi életet, bár szülei három esztendeje már laktak rövid ideig Pesten. Új helyén akad munka bőven. Éppen akkor születik a legkisebb Weisz fiú. Két nagyobb gyermek 13-14 éves. Hruz Mária következő esztendőben elhagyja Pestet, Aszódra kerül, ahol 1818. szept. 15-én megtartja esküvőjét Petrovits Istvánnal. Időközben a Weisz gyerekek felnőnek, apjuk nyomdokába lépve szappanos- és mészárosmesterséget tanulnak.²⁷ A legnagyobb fiú, György 1840-ben Aszódra költözik öccsével, Istvánnal együtt.²⁸ Édesapjuk helyébe később a legkisebb fiú lép. Aszódra kerülve György mészáros és sóárus, István szappanos. A két mesterség szépen kiegészíti egymást, virágzó üzletet kínál. György mégis négy év múlva jobb helyet akar választani letelepedésre, s Vácra költözik. 1844 februárjában már itt szabadítja aszódi származású inasát s ugyanakkor befizeti a céhbe az új mesterre kötelez 40 forint taxát.²⁹ 1846-ban ugyancsak két aszódi fiú kerül ki keze alól. A város ezen időben szűkölködik mészárosban. Évek óta tart a válság. A mészárszékek bérletszerződéseit az 1840-es évek elejéig a püspöki, illetve káptalani uradalom kötötte a bérlőkkel és hagyta jóvá, „mely kontraktus az udvari kamarának kegyes rectificatiojára tétetett.”³⁰ Ettől kezdve azonban a város köti meg, s a vármegye rendelkezései szerinti limitációhoz, azaz ármegállapításához szabja a váci húsárakat, melyeket a pestinél 1-2 krajcárral alacsonyabban állapít meg. Ebből származik a váci mészárszékbérlők egyik sérelme. A háromévenkénti bérleti szerződések megújítása mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A város hét mészárszékét 1844-ben még 5402 Ft-ért bérli három vagyonnal rendelkező, egy-egy árendás 2-3 mészárszéket.³¹ Természetesen ezeket szubárendásoknak, azaz albérlőknek adták tovább, ilyen lett Weisz György is. A legközelebbi árverésen, 1847. szept. 4-én egy igénylő sem jelentkezett, csak megismételve 1848. január 2-án tudják árverésre bocsátani Vác mészárszékeit. Itt már Weisz György is árverez Tabán és Kisvác mészárszékére, legtöbbet ígér, azonban mivel a hétből három mészárszékre nem volt igénylő, a város csak egynek, Bayer Jánosnak adja ki mind a hetet 4000 Ft-ért. Weisz György és a többi árverező mészáros most már Bayertől árendálják továbbra is a mészárszékeket.³²

Weisz György mészárszékében mindenkor nyílt munkalehetőségre alkalom, a mester maga dolgozott inasokkal, legényt nem tartott. Ha vásárokra kellett mennie, a székben jó ha volt tapasztaltabb, idősebb szakmabeli. Felesége sem nagyon tudta helyettesíteni a székben, mert 1847-ben is született gyermekük. Petrovits Istvánnak ilyen munkaalkalom-lehetőség kínálkozott Vácon s ez is vonzotta, hogy itt telepedjenek le. Valószínűleg erre csak átmenetileg került sor, mert feleségével együtt mindketten gyakrabban betegeskedtek, amit Sass doktor és Szendrey Júlia emlékezése igazol. Fiuk is jobban tudta öreg szüleit támogatni már ebben az időben. Egy bizonyos, hogy a Weisz családban régi ismerősüket üdvözölhették Vácon, sőt mást is feltételezünk, melyről a következő fejezetben szólunk.

Weisz György 1848. nov. 18-án hirtelen elhunyt.³³ Felesége visszaköltözött Pestre.³⁴ Ekkor már Petőfi szülei is ott laktak, fiuk magához vette őket nősülése után, s a Dohány utcában bérelt számukra is külön szobát.

„Tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?”

A mai köztudatban úgy él, hogy Petőfi szülei a Báthory utcai sarokházban laktak. Ezen a házon 1923-ban emléktáblát helyeztek el. Tragor még olyan hagyományra hivatkozik, hogy a szülők a Fazekas utcában is laktak, s azért lett a neve Petőfi utca, de szerinte ennek a hagyománynak semmi alapja nincs. Kétségbe vonja Petőfi jóbarátjának, Sass István doktornak emlékezőtehetségét, aki azt írta, hogy amikor meglátogatta a költővel annak szüleit, egy kis emeletes házban laktak. Tragor ismét arra hivatkozik ennek mérlegelése közben, hogy a tradíció csak a Paradicsom utcát, Vásárteret és a Fazekas utcát emlegeti, de ezek egyikében sincs emeletes ház.

Összevetve a fentiek szerint tehát nem egy helyen laktak Petőfi szülei a rövid másfél év alatt? Lehetséges lenne, hogy két vagy három helyen, amiről a hagyomány homályosan beszél? Vizsgáljuk meg egyenként a lehetőségeket.

Sass István, Petőfi egykori sárszentlőrinci iskolatársa, testi-lelki jóbarátja, egyben háziorvosa 1884-ben egyik írásában emlékezik meg Petőfi szüleinél tett váci kiránculásukról.³⁵ Harminchét évvel korábban történt eseményre a legapróbb részletekig emlékezik vissza 60 éves korában. Csak abban csalta volna meg memóriája, mikor leírja váci látogatása helyét, a házat, melyben felkereste az öreg szülőket? Tragor egyébként minden sorát hitelesnek fogadja el. Idézzük Sass doktor sorait: „Ha emlékezetem nem csal, 1847 tavaszán történt, midőn Petőfi engemet felszólított, hogy mennék ki vele Vácon lakó szülei látogatására, miután anyjának – vagyis, mint mondani szokta, „édes kedves anyámnak” – állapotát aggasztónak hallotta.”

„Sürgős lévén megérkezésünk, amint Vácnál megállt a vonat, azonnal szülei lakására siettünk. Utunk egy kis emeletes házba vezetett.” (Kiemelés tőlem J.L.) Vajon elég indok-e Sass állítását azzal tagadni, hogy emeletes ház a tradíció által felsorolt egyik helyen sem létezett. Volt azonban másutt kis emeletes ház a városban! Véleményünk szerint ha elfogadjuk azt, hogy Weisz György hívhatta Petrovitsékat Vácra, akkor feltehetően lakásuk mellett szerezhettek nekik is egy szoba-konyhácskát. Weisz Györgyöt, amikor meghal, „Kamara János házából temetik”, mely a Piactéren állt. Ez pedig a mai Március 15. tér, ahol abban az időben is a legtöbb emeletes ház volt. Kamara-Kamerer János és testvér emolnármester, mindkettő jómódú iparos, ház-, szőlő-, malomtulajdonos. Kamerer János 1832-ben kótya-vetyén megveszi a Híd utcában (ma Bartók Béla u. 3. sz.) Csekó József után maradt 611. sz. házat 3980 forintért, két év múlva pedig testvére, József mellette megveszi ugyancsak Czvian Bazilius kereskedőtől 6000 Ft-ért a szomszédos 610 sz. házat.

Évek során Kamerer János tovább gyarapszik, szőlőket vásárol, majd 1843-ban megveszi Czvian Bazilius 708 sz. emeletes sarokháza (ma Március 15. tér 13. sz.) melletti 709 sz. ugyancsak emeletes kis házat 8400 Ft-ért Krekovits Jánostól. Ez a ház Johann Walther 1857-ben készült metszetén is látható, s teljesen azonos a maival. Kamerer János nem költözött át ebbe a házba, továbbra is a korábban vásároltban lakott. A vett Fő utcai Piac-téri (ma Március 15. tér 15. sz.) házat lakóknak adja ki bérbe. Addig sem a tulajdonos, hanem bérlők lakták. Weisz György Aszódról Vácra költözve haláláig ebben a házban lakott. Nos, ez a ház Vácon akkor a legkisebb telken épült emeletes ház volt, mindössze 49,6 négyszögölön, melynek hossza 5,8, szélessége 8,6 öl. Udvara csupán néhány négyszögöl. A ház beosztása azóta sem változott. Az utcai fronton ma is üzlethelyiséget találunk. Az udvarban földszinten egy boltíves kétablakos szoba, kiskonyhával, az emeleten mindössze egy lakás van, mely eredetileg kettő volt külön-külön bejárattal. A nagyobb lakáshoz később csatolták a kis szoba-konyhás lakást, bejáratát befalazva. Sass István leírása ráillik erre a házra. Petőfi szüleinek első lakása tehát itt lehetett Vácon, s néhány hónapi itt-tartózkodás után költöztek a Fazekas utcába kb. 1847. tavasz elején. Valószínűleg tágasabb lakást kívántak a csöpp kis szoba és konyha helyett.

Az öreg szülők második váci lakására 10 esztendeje derítettünk fényt. Nem tévedett a hagyomány, mikor az egykori Fazekas utcát Petőfi névre változtatta a múlt század 80-as éveiben. Akkor még élt az, aki ennek jogosságát indokolni is tudta: Hajdú József építőmester. Petőfi szülei az ő házában is laktak. Hajdú József unokája Krémer Istvánné nyug. tanítónő 1948-ban közölte először e sorok írójával szóban, majd 1963-ban írásban az alábbiakat: „A mai Petőfi – akkor Fazekas – utcában volt nagyszüleimnek háza, ott is laktak abban az időben. Ott járt náluk többször is Petőfi Sándor. Egy alkalommal Petőfi is elutazott, s mielőtt a hajóállomásra ment, beszólt nagyszüleinkhez is elbúcsúzni. Nagymama éppen csirkét rántott ki ebédhez, azzal kínálta meg. Petőfi nagyon sietett, nem várta a terítést, hanem lekapta a kalapját, közben így szólt: Ebbe tessék tenni, elfogyasztom az állomásig. Egy pohár bort felhajtott, aztán köszönt és elment.”

Krémes Istvánné nagyszüleitől emlékezéséhez hozzáfűzi, hogy a poharat, amelyből a költő ivott, emlékül megőrizték. Ez volt a „Sándor pohara”, melyet kegyelettel őriztek. Nagyszülei halála után tűnt csak el, nem tudják hová lett. Egyébként nagyapjáról úgy tudja, hogy honvédtiszt volt a szabadságharcban, s Kovács Ernővel együtt Haynau kötél általi halálra ítélte. Szerencsésen megszöktek, úszva menekültek Dunabogdányig. Nagyapja onnan hazakerült.³⁶

Telekkönyvi adatok bizonyítják, hogy Hajdúék háza abban az időben a Fazekas utca 125. sorszámú volt. 1844-ben csere útján jutottak birtokába, 1867-ben eladták; onnan költöztek az Iskola utcában vásárolt házukba, s ott laktak halálukig. Az egykor Hajdú-féle ház, melyben Krémerné nagyszülei 1867-ig laktak, a mai Petőfi utca 17. számú ház; jelenlegi tulajdonosa Csitári László.³⁷ Hajdúék Iskola utcai háza pedig a mai Zsilinszky-féle ház.

Az egykori Hajdú-féle ház hosszú udvarán ma is megvannak a féltetős albérleti lakások, ahol Petőfi szülei lakhattak. Krémerné ugyan egy szóval sem említi, hogy Petőfi szülei nagyszüleinél laktak, a visszaemlékezés csak a költő személyéhez fűződik. Ha meggondoljuk azonban a leírtakat, el kell fogadnunk, hogy a szavak mögött ez rejtőzik. Petőfi ott járt náluk többször is. Egy alkalommal, mielőtt elutazik, beszólt nagyszüleihez elbúcsúzni. (A kirántott csirkecombnak felkínált kalapról szóló emlékezés valóban megtörtént vagy anekdota, ma már nehéz lenne eldönteni.) Krémerné kislány korában ezt többször így hallhatta nagyszüleitől. Amikor Hajdú József meghal 1892-ben, unokája 12 esztendős. Petőfi szüleinek ebben a házban tartózkodását 1847 nyarára tehetjük.

Végül marad a harmadik, az egykor Vásártérre néző Paradicsom utcai, mai Báthory utca sarkán álló ház. Slapák Lajos a rádi uraság tiszttartójának 192. sorszámú háza volt abban az időben. 1844-ben vásárolta 6000 váltó forintért. Ma a köztudatban ez él Petőfi-ház néven. Ez utóbbi maradt meg a kortársak és leszármazók legélénkebb emlékezetében, mert valóban a legutolsó tartózkodást helyük volt, éppen emiatt merült feledésbe jobban ez előbbi kettő. Annyi bizonyos, hogy Petőfi szülei 1847 decemberében már ott laktak.³⁸

Szendrey Júlia fentebb idézett, 1847. dec. 18-án kelt naplójából ismerjük férjével együtt ebben a házban tett látogatásának leírását: „A napot is a legszomorúbb utcában töltöttük: a temető utcában.” Valóban akkor lakásuk ablakai a temetőre néztek. Nemrégen a Báthory utcában csatornaásás alkalmával ennek a temetőnek sírjait hantolták ki. Slapák Lajos az 1870-es években halt meg, amit a szomszédok leszármazói ugyancsak igazoltak még Tragornak, s ebben a bizonyosságban jelölték meg a házat márványtáblával, megörökítve rajta azt a tényt is, hogy itt írta a költő Anyám tyúkja c. versét. Ugyanabban a lakásban, ahol Petőfi szülei laktak, született Rozgonyiné, aki egész életén keresztül hűségesen ápolta ezt a hagyományt.³⁹

„A legszeretettebb atya s a legszeretettebb anya”

Előzőekben szóltunk arról, miként Sass István 1847 tavaszán meglátogatja a költő gyengélkedő édesanyját, mert fia aggasztónak hallotta állapotát. Ama bizonyos kis emeletes házban laknak. Sass megjelenítő erővel írja le a szerény kis hajlékot és lakóit: „a konyhán át jutottunk egy szobácskába, melynek tisztasága lakója rendszeretetére s a két kis ablakban buján zöldellő muskátli virágkedvelőre vallottak. Az öreget asztalnál ülve, olvasás közben leptük meg. Kanapén üldögélő nejének tartott éppen felolvasást az asztalon szétszórtan heverő lapok egyikéből. Rövid köszöntés és bemutatás után Sándor leült anyja mellé, végigsimítá kezével sovány redős arcát s átölelve mellette maradt, megkezdvén kérdezősködését egészségi állapota felől. A szót az öreg gazda vevé át, látva, hogy köhécselő nejének nehezére esik a beszéd.”

Közben felesége kimegy, hogy rendelkezzen az ebéd felől. „Visszajövet, helyére ülve velünk együtt hallgatá a szóvivő öreg beszédét, mely keresetlen tiszta magyarsággal, szép egymásutánban, mint a színméz foly ajkáról.” A beszélgetés fonalát rátereli fia ifjúságának viselt dolgaira, az egykor haragvó, most már megbékélt apa. Sass dicséri a hasonló sorsúakénál képzettebb, tisztultabb és tágasabb látókörű Petrovits Istvánt, visszaemlékezve róla szerzett jó benyomásaira.

Látogatásuk a vonat indulásáig tart. Petőfi feleségével együtt ez év decemberében szintén meglátogatta az öreg szülőket. Júlia naplójának bevezető sorait idéztük a vonaton szerzett élményeiről; megérkezésüket, a váci tartózkodásukról szólót, az alábbiakban olvashatjuk: „... én a legjobban hangolt kedéllyel értem Vácra, és annyi jót, annyi kellemest tapasztaltam ottlétem alatt, - noha Vác városából csak annyit láttam, mennyi egy pusztára se lenne sok.” Itt említi, hogy  az öregek lakása a temető utcára nézett s hozzáfűzi: „... nem csodálnám ha mindig memento mori hangzott volna füleimben. De hál istennek éppen ellenkezőleg történt, mert olyan jól mulattam, hogy! Sándor szüleinél voltunk, kik igen szeretnek engemet, s ennélfogva tölt olyan jól az idő. Az öreg atyus minden betegeskedése dacára oly kedélyesen és annyi históriákat beszélt, hogy csak győztük hallgatni; a közbeszólásra gondolni sem lehetett. De aligha tudunk volna oly élénken, oly kedvvel előadni valamit, mint ő, bár hatvan év hagyott felette annyi csapást, bánatot, mennyi csak kitelhetett tőle, - de mindezekért meghagyta neki fiát, az én Sándoromat és ez elég, bármilyen veszteségekért... Anyánk pedig avval kedveskedett, hogy Sándornak az első párnáját (kis picigyermekkori párnáját) egy szalmaszék fölé varrta, és e széket nekem készítette. Ha százezreseket költenénk nem volnánk képesek ennél valami gyöngédebb szeretetteljesebb meglepetést szerezni valakinek. Áldja meg az Isten érte! Így múlt el a nap négy óráig, és ekkor újra visszaindultunk a gőzkocsira, mely négy és fél órakor indult.”

Petőfiné elragadtatással folytatja ezek után a vonaton szerzett újabb élményeinek elbeszélését, melyekből idéztünk néhány mondatot. A költőnek szüleinél tett legközelebbi ismert látogatása 1848 februárjára tehető. Ezt az időpontot tekintik az Anyám tyúkja megírása dátumának is. Valószínűleg ekkor készíti elő Pestre költözésüket.

A költő szülei váci tartózkodásuk alatt kapcsolatban állhattak a közeli Pencen élő özv. Benczurné Hruz Évával. Mária édeshúga négy alkalommal is vendégül látta fiukat Pencen. Nővérét is ajándékokkal segíthette, a jómódú Kosztolányi család gazdasszonyaként megtehette mindaddig, amíg 1847. ápr. 6-án férjhez ment Aszódra Faska Samu csizmadiamesterhez. Az esküvőt Pesten tartották, egyik tanújuk Györgyei János penci tanító.⁴⁰

Petőfi szüleinek Vácra költözése idején, 1846. okt. 31-én Hruz Pál pesti színházi szabó özvegye hazaviszi Hermin leányát Schaubmayer Sámuel váci fűszerárus és kávés szolgálatából. A pesti Árva Intézetben volt előzőleg a kislány addig, amíg az Asszonyi Egylet szétoszlott s Vácra adták szolgálni. Az anya visszaköveteli gyermekét, mivel mostohán bántak vele. Hruz Pál nem volt rokoni kapcsolatban Petrovits István feleségével, mint ahogy azt a Petőfi-irodalom feltételezte. Özvegye Szolarik Mária ebben az ügyben Hrusz Mária néven szerepel az akkori szokás szerint férje után nevezve.⁴¹

Petőfi családját még egy kapcsolat fűzte Váchoz. Öccse István házasságkötése után alig néhány hetet él együtt feleségével. A megcsalt asszony elhagyja urát, s Gaylhoffer Antonia egy ideig Vácon él csendes visszavonultságban. Itt keresi fel Petőfi özvegye. Neki panaszolja el szomorú sorsát, miként vádolta atyja s tett neki szemrehányásokat, hogy nem hallgatott rá s Petőfi felesége lett.⁴²

Végül szóljunk a nagy ellenségről, Császár Ferencről. Az epés tollú kritikus is szerencsétlenül járt a szabadságharc után. Előbb elveszti állását, majd Vácon éri az orosz csapatok betörése, mely mindenéből kifosztja. Beteges nejével, hat apró gyermekével nyomorog, kénytelen eladni gazdag könyvtárát. Családját Vácott a Burgundia utcában helyezi el, maga Pestre költözik, ügyvédi gyakorlattal és irodalommal keresi kenyerét 1858-ban bekövetkezett haláláig. Villáját előbb gróf Károlyi István, tőle Degré Alajos író, publicista vette meg.⁴³ Petőfi ismert nevű barátja, később Vác országgyűlési képviselője, a Gombás-patak hídjánál álló Honvédemlékmű létesítésének kezdeményezője villájában gyakran látta vendégül irodalmunk nagyjait: Arany Jánost, Szász Károlyt és másokat. A villát néhány esztendeje bontották le, így Petőfi nagy ellenfelének utolsó emléke is eltűnt, ahogy eltűnt Petőfi ellenszenve is Vác iránt. A város pedig kegyelettel őrzi az öreg szülőknek és halhatatlan fiuknak emlékét.

JEGYZETEK

1)      Tragor I., Vác az irodalomban (1925) 154-171.

2)      Mezősi Károly TIT-előadása Petőfi és Vác címen 1963. okt. a Múzeumi Hónap alkalmával. Megjelent nyomtatásban Mezősi K., Közelebb Petőfihez (1972). Másik előadás 1970. okt. 15. L. Váci Napló 1970. okt. 22. sz.

3)      3) Jakus L., Petőfi Pencen (1972).

4)      Delhányi Zsigmond emlékirata Petőfiről, Hatvany L., Így élt Petőfi (1955). I. k. 367.

5)      5) Vácon 1873. I. 6-án állandó színház javára hangversenyt adnak az Aranyszarvan vendéglő műkedvelő színházában, a tiszta jövedelmet a „műkedvelői színháznak Vácz állandó színházává leendő átalakítására fordítatván”. Meghívó a Váci Vak Bottyán Múzeum színlaptárában.

6)      Váradi Antal: Hogyan készült a Nemzeti Színház? Az Újság 1908. jún. 20. sz. és Váradi A., Képek a magyar író- és színészvilágból (1911) 119.

7)      Magyarország és Erdély képekben (19ó853) III. k. 100. és Bayer J., A nemzeti játékszín története (1887) II. k. 48.

8)      Szuper K., Színészeti naplója 1830-1850. (1889) 36. I. skk.

9)      Jókai M., Életemből (Nemzeti kiadás) I. k. 218.

10)  Bathó család Jászladányban, Jászberényben és Jászalsószentgyörgyön élt.

11)  Hatvany i. m. (1967) I. k. 348-349.

12)  Szuper id. naplója, 17.

13)  Fekete S. a vándorszínész (1969) 24.

14)  Váci református anyakönyv.

15)  Tragor i. m.

16)  Egressy A., Petőfi Sándor életéből. Hatvany II. 226-227.

17)  Mezősi K., Közelebb Petőfihez (1972). Martinkó András cikke a Kritika c. folyóirat 1971. 11-12. sz. 60., Martinkó A., Petőfi életútja (1972) 153

18)  Szendrey Júlia: Vasúton Vácra; Petőfi szüleinél, Petőfi koszorúi (Csanádi Imre válogatása) 1973. 118-121.

19)  Petőfi S., Összes prózai művei és levelezése (1960) 331-378.

20)  Szinnyei: Magyar írók élete II. 188-194., és Püspök-Vác jegyzőkönyve 1847. 51. határozat: Császár Ferenc hétszemélynök úrnak adott bizonyítvány.

21)  Császár F., Boldog Isten, mire jutánk, Irodalmi Őr 1845. aug. 16. és szept. 6. (Petőfi Koszorúi 36-43.)

22)  Zerffy, Vadság, durvaság, aljasság, póriasság (Petőfi Koszorúi 64.) és Greguss A., Petőfi pediglen poeta nem vala (Petőfi Koszorúi 101.)

23)  Hatvany, I. k. 864., Kéry, Friss nyomon, 1908. 95.

24)  Jakus I., Petőfi ősei Aszódon és Pest megyében, Múzeumi Füzetek, Aszód 1967. 16.

25)  Ifj. Petőfi István hogy Vácon mészároslegény lett volna, Mezősi nem tartja kizártnak. A Pest megyei Levéltár Váci Mészároscéh 1763-1854. Inas-legényfelvételi könyve nem tartalmazza nevét, így ez a lehetőség kizárt. Mezősi tanulmányában közel egy oldalt szán a váci Petrovits család adatainak felsorolására. Feltételezett rokonság megállapítására és annak tisztázására további kutatást tart szükségesnek. Az eredmény itt is negatív. Vácon egy Petrovits család a 18. század elejétől nyomon követhető. Szűrszabó és csizmadia mesterséget folytat. Semmi rokoni kapcsolat nem mutatható ki Petőfi apai őseivel. L. Vác Felső és Alsóvárosi róm. kat. plébánia anyakönyvei, a Váci csizmadia és szűrszabó céhkönyvek, Káptalan-Vác 1741-1757. jkv. (Vak Bottyán Múzeum gyűjteménye.)

26)        Mezősi K., Petőfi családja a Kiskunságban (1961.) 61. és Pest megyei Levéltár (továbbiakban PML), Káptalan-Vác jegyzőkönyve.

27)        Weisz Tamás 1845. jún. 29-én meghalt 77 éves korában. Bpest-Deáktéri evang. akv.

28)        Aszódon született Weisz György gyermeke 1840. dec. 28-án, Aszódi evang. akv.

29)        PML Protocollum Anno 1783 erectum – 1844 Esztendei Számtétel 15-ik Februáriusban Weisz György Úr Mesteri Taxa 40 ft.

30)        Uo. Püspök-Vác jkv.

31)        Uo., 1844. aug. 31-i árverés.

32)        Uo., 1848. I. 2. jkv. 1. sz. végzés

33)        Váci evang. anyakönyv: 1848. nov. 18-20. Weisz György helybeni mészáros mester és sóárus gutaütés 46 éves. A temetés helye: piaczon Kamara János háza.

34)        Bpest, Deák téri akv. 1849. aug. 24. Weisz Jozefa helyb. mészáros özvegy törvényes leánya Emilia 2 éves temetve.

35)        Sass I., Látogatás öreg Petőfiéknél Vácon, Hatvany, II. 352-355.

36)        Tragor I., Vác műemlékei és művészei (Vác), 1930. 128. Közli Kovács Ernő életrajzőát. 1848/49. szabadságharcban zászlóaljparancsnok. Csatában fogságba eisk, 1850-ben halálra ítélik, azonban azt kegyelemből 16 évi várfogságra változtatják, de hat év múlva szabadul. 1881-től a váci fegyház igazgatója. Krémerné emlékezését helyesen talán úgy kell értelmezni, hogy nagyapját Kovács Ernővel együtt ítélik halálra. Egyébként ez bizonyításra szorulna.

37)        Jakus L., 1963. Újabb felkutatott Petőfi-emlékhely Vácott. Pest megyei Hírlap, 1963. dec. 31. sz.

38)        Itt látogatja meg őket férjével Szendrey Júlia.

39)        Minden látogatónak szívesen adott felvilágosítást.

40)        Jakus L., Petőfi Pencen és Jakus L., Egy falusi néptanító tragédiája 120 esztendeje (kézirat)

41)        PML Káptalan-Vác jkv. 1846. okt. 31.

42)        Kéry Gy., Szendrey Júlia és Gaylhoffer Antónia. Magyar Szalon, 1900.

43)        Szinnyei, II. 745-749. és Váci Telekkönyvi Hivatal: 7827 hrsz. telekkönyv, Degré Alajos és Keller Amália 1860. dec. 18. vételi bejegyzése.

(Forrás: Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975. http://muzeum.arcanum.hu/kiadvanyok/index/a111127.htm?v=pdf&q=WRD%3D%28szendrey%20j%C3%BAlia%29&s=SORT&m=38&a=rec#pg=434&zoom=f&l=s)