Az Iliász elemzése

 

„Istennő (haragot)* zengj, Pélusz Akhilleuszét,

Vészest, mely sokezer kint szerzett minden akhájnak,

mert sok hősnek lelkét Hádészra vetette,

míg őket, magukat zsákmányul a dögmadaraknak

És a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,

attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva

Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.” 

(* Kiem. a szerző)

Mint a prologosz is megjelöli, az Iliász Akhilleusz, a legnagyobb görög harcos haragjáról fog szólni. Akhilleusz a harc kezdetén 50 hajóval csatlakozott a görög sereghez az Ilion elleni harcban. Az eposz cselekményét végig Akhilleusz tettei határozzák meg. Ha megnézzük ezeket a cselekményeket, akkor azt vessük észre, hogy a legtöbb cselekmény mozgatórugója a harag. Tulajdonképpen az eposz majd minden tettét átszövi a harag hálója.

Hogy is kezdődik az eposz?

Apollón papja, Khürszész megharagszik Agamemnónra, mert hadizsákmányként megszerzi lányát, és ágyasává teszi.

Apollón megharagszik Agamemnónra és a görög seregre, mert Agamemnón megsértette papját, ezért bosszúból dögvésszel sújtja a görög tábort.

Agamemnón megharagszik Khalkászra, a jóra, aki feltárja az isten haragjának okát, és elmondja, hogy vissza kell adnia a lányt apjának A jóst Agamemnón haragjától Akhilleusz védi meg, akinek haragja immáron Akhilleusz ellen is irányul.

Akhilleusz megharagszik Agamemnónra, mert elvette rabnőjét, Brisszéiszt, ezért bosszúból sértetten visszavonul a harctól.

És így Agamemnón haragja, ami egy ember tette ellen irányul, az egész görög sereget befolyásolja, hiszen megváltoztathatja a csata sorsát.

És hogy is kezdődött a trójai háború?

Thetisz és Péleusz esküvőjére nem hívják meg Erünniszt, aki ezért megharagszik. A vendégsereg közé dob egy almát, A legszebbnek felirattal. Paris döntése alapján Aphrodité kapja az almát. Döntése miatt megharagszik a másik két istennő, Héra és Athéné, akik bosszúból a harcok során a görögöket támogatják.

Az eposz alapmotívuma a bosszú, és az erre reagáló bosszúcselekedetek. Tehát Akhilleusz haragja csak csepp a tengerben, mégis az ő haragja, illetve haragja miatt érzett bosszúja az, ami meghatározza az eposz cselekményeit.

Az egész sértettség oka tulajdonképpen egy nőügy. És ha már a nőügyeknél tartunk, azt sem szabad elfelejteni, hogy tulajdonképpen az egész trójai háború egy nőügy miatt kezdődött. Igaz, a világ legszebb asszonya miatt.

Akhilleusz megharagudott Agamemnónra, mert elvette szépséges rabnőjét. Ér ennyit egy rabnő? Amiből egy hadjárat során bármennyit zsákmányolhatna egy vitéz. Itt azonban ennél jóval többről van szó, hiszen Agamemnón a hadizsákmányát vette el tőle, vagyis a magántulajdonát, és ezáltal a hősnek a hírnevén esett csorba.

Akhilleusz az eposz főhőse, mégis az eposz terjedelmét nézve szinte alig van jelen. A II-IX. énekig nincs jelen; ez az az ének, ahol Odüsszeusz és társai megpróbálják meggyőzni, hogy térjen vissza a csatatérre. Majd újra hosszú énekekre eltűnik, és csak Patroklosz halála után, a XIX. énekben tér vissza, hogy bosszút álljon barátja gyilkosán. Mégis minden szempontból az ő tettei irányítják a cselekményeket. Miért?

Mert ha személyesen nem is jelenik meg, az istenek, az emberek állandóan felhívják rá a figyelmet. Nemcsak azzal, hogy bosszúja tudatosítja hiányát, hanem a múltbeli tetteinek említésével szitnt állandóvá válik a jelenléte.

Akhilleusz viszonya a közösséghez

Bosszúja egy ember ellen irányul, aki elvette hadizsákmányát, megsértette magántulajdonát, és foltot ejtett hírnevén, becsületén, tekintélyén. A közösségben él, de nem a közösség részeként. Egyedül dönt mindig és mindenben.

A fordulópontot Patroklosz halála jelenti. Elveszti legjobb barátját, ami nagyobb veszteség számára, mintha apját, feleségét vagy fiát vesztette volna el.

A helyzet gyökeresen megváltozik Akhilleusz számára. Innentől nincs más célja, minthogy azonnal visszatérjen a csatamezőre, és bosszút álljon barátja gyilkosán, megölje Hektort. De ez a görög sereg számára is új helyzetet teremt, hiszen Akhilleusz visszatérésével lehetőségük van a csata megnyerésére.

Most Akhilleusznak van szüksége közösségre, háttérre, egy seregre. Csata előtt áldozatot kell bemutatni az isteneknek, és lakomát kell rendezni. Régi hagyomány, a közösségformálás része, minden csata előtt meg kell tartani, és minden harcosnak részt kell rajta venni. Akhilleusz azonban nem mozdul el a tetem mellől, étlen-szomjan virraszt halott barátja mellett. Senki könyörgésére nem hallgat, és nem vesz részt a lakomán. Egyrészt böjtöl, ezért nem vesz rajta részt, másrészt szíve szerint már a csatatéren harcolna. Az étlen-szomjan barátja mellett virrasztó hősre még az istenek is felfigyelnek, és Zeusz intézkedik. utasítja Athénét, és Athéné madár alakban nektárral és ambróziával táplálja a hőst. Akhilleuszon kívül senki nem részesülhetne ilyen elbánásban. Az istenek is elfogadják különállását a közösségtől. De az isteni tettel véglegesítik is ezt a különállást, hiszen az istenek által táplált félistenhez nem mérhető senki.

Az istenek ezzel, hogy megerősítik különállásában, sorsát is eldöntik, és ezt ő is tudja, miután bosszút áll barátja gyilkosán, Hektoron, ő is meghal, ez az, amit a csata előtt még Héra által ékesszólóvá tett lova, Xanthosz is elmond neki (XIX. Ének).

Mikor elkezdődik a trójaiak és a görögök csatája, kezdetét veszi az istenek harca is. A harcban Akhilleusznak egyetlen célja van: Hektort megölni. A csatában az istenek is segítenek. Athéné segíti Akhilleuszt, Apollón pedig Hektort támogatja. Akhilleusz mint egy kiéhezett vad veti magát a trójai seregre, és Hektort keresi.

Az istenek azonban többször közbeavatkoznak, késleltetik az összecsapást. Akhilleusz szörnyű öldöklést visz véghez, tulajdonképpen a XX. és XXI. ének az öldöklésének leírása. Olyan pusztítást visz véghez, hogy a költő már csak az áldozatok nevének sorolására szorítkozik. A görög sereg nem küzd, mindössze követik az egyszemélyes hadsereget, Akhilleuszt.

Érdekes egy rövid epizód. Az istenek megmentenek egy eddig névtelen, eddig nem szerepelt trójai hőst, Agénort.

Miért pont őt? Hiszen már elesett Szárpédon, Zeusz fia is. A főisten őt sem mentette meg, mitől ilyen különleges Agénor személye?

Ő az, aki megfogalmazza Akhilleusz viszonyát a közösséghez, talán a legkeményebben.

„Már bizonyára remélte szíved fényes Akhilleusz,

hogy ma fogod várát feldúlni a trójaiaknak

ostoba, hisz nagyon is sok baj lesz még körülötte:

mert sok erős harcos van a várban, mind, akik

abban drága szülőinkért, feleségünkért, gyerekünkért

küzdünk és védjük: te meg itt töltöd be sorsod,

bármily rettenetes, nagybátorságú vitéz vagy.”

Nagyon súlyos dolgokat mondott a vitéz, és csodák csodájára Akhilleusz, aki egy szót sem hagyott megtorlatlanul, minden sértésre ütéssel felelt, minden ütést öléssel viszonzott, most néma maradt. Nem kevesebbet állít Agénor, minthogy Akhilleusz nem veszi be Trója várát. Nem azért, mert nem elég bátor, vagy nem elég erős, egyszerűen a várban olyanok vannak, akik gyermekükért, feleségükért, anyjukért, hazájukért küzdenek. Az ő hajtóerejük a hazaszeretet, mögöttük áll a közösség, Akhilleusz nem a trójaiakat akarja legyőzni, ő csak Patroklosz gyilkosán akar bosszút állni.

Apollón segítségével az összes trójai bejut a várba Hektor kivételével, Akhilleusznak módja lenne bejutni, lerombolni a várat és tettével eldönteni a csata sorsát, ő azonban ezt nem teszi. Most megoldhatná a közösség sorsát, egyetlen tettével véget vethetne az évek óta húzódó harcnak, ő azonban ezt nem teszi. Hiszen Hektor kívül van a falakon. Hektornak módja lenne a várba menekülnie, de tudja, akkor tette miatt, aminek következménye Akhilleusz bosszúja, az egész közössége bűnhődne, és ezt nem vállalja, inkább a falakon kívül marad, és szembenéz Akhilleusszal.

Hektor tudja, mi vár rá, s csak azért könyörög a görögnek, hogy legalább holttestét adja ki, aki ezt durva szavakkal megtagadja tőle.

A két hős összecsapása a megjövendölt véget hozza, Akhilleusz végez barátja gyilkosával.

És Hektor halálával hirtelen újra megelevenedik a harctér, a görög sereg most színre lép, és ütlegelik Hektor holttestét. És Akhilleusz hadvezérként intézkedik, most újra együtt a közösség, ő dönt, ő irányít: fel hát a harcra, vegyük be Tróját.

Igen ám, folytatja szavait, Patroklosz holtteste temetetlen fekszik.

Most újra elutasítja a közösséget, igaz, pillanatnyi gondolkodás után, mert barátja teteme várja.

Így a sereg Trója helyett a tábort, harc helyett a békét választja. Most újra a közösséggel tart, sőt a nagy görög közösségen belül, saját kisebb közösségével, a mürmidónokkal, velük alszik, sőt közös étkezést kezdeményez.

Számára azonban a háború véget ért, ő már nem akar tovább harcolni. Már egyetlen tennivalója van, barátja eltemetése. Hiába adja meg a végtisztességet barátjának, gyászában érzett fájdalma nem csillapodik. Hiába hurcolja végig Hektor holttestét a sír körül, a holttestnek ártani nem tud, hiszen azt védik az istenek, és éjszaka ambróziával szórják be, fájdalmát nem tudja feldolgozni.

Újra Thetisz, az édesanyja az, aki segít neki. Az istenek parancsára felkeresi fiát, hogy beszéljen vele, és elmondja neki az istenek döntését: Hektor holttestét ki kell adnia, s arra biztatja, egyen, igyon, öleljen, hiszen erre már nem lesz sok ideje.

Thetisz háromszor jelent meg, hogy fiának segítsen.

Priamosz isteni segítséggel jut el Akhilleusz sátráig, ahol ajándékokkal és tiszteletteljes szavakkal kéri a görög héroszt fia holttestének kiadására.

Akhilleuszt meghatják az agg apa szavai, hiszen ki lenne, ha nem ő, aki megértené őrjítő fájdalmát. Patroklosz, barátja gyilkosának az apja az egyetlen, akivel sorsközösséget tud vállalni, hiszen ő az, aki átérzi mérhetetlen gyászát és fájdalmát.

Akhilleusz megvendégeli Priamoszt, és beszélgetnek sorsról, háborúról. Az utolsó két ének már nem a harcról, hanem a megbékélésről szól.

Akhilleusz, aki egyedül van, mert barátja meghalt, a sereg közösségéből önmagát zárta ki, már anyja is csak segíteni tudja, de mély fájdalmát ő sem érti meg, most barátja gyilkosának apja az egyetlen, akiben azt érzi, hogy tényleg megérti fájdalmát.

igazi héroszként viselkedik, kiadja a holttestet, megrendezi barátja tiszteletére a versenyt, ahol ő nem vesz részt, mert hagyja, hogy más is nyerjen. De ő irányít, ő dönt, az ő szavai határoznak meg mindent, és minden döntését elfogadják.

Megértéssel vesz búcsút Patroklosztól, hiszen azt az istenek sem engednék, hogy együtt gyászolhasson a gyilkos az áldozat családjával, de a megbékélés megtörtént. Az eposz Hektor temetésével zárul, a holtak békében nyugszanak, a hérosz további sorsa pedig már egy másik történet.

Az istenek szerepe az eposzban

Az istenek ebben az eposzban óriási szerep jut. Részt vesznek az eseményekben, irányítják azokat, beavatkozásukkal többször megfordítják a cselekményeket.

Rengeteg isten vonul fel az eposzban: Pallasz Athéné, Apollón, Héra, Zeusz, Poszeidón, Héphaisztosz, aki tüzével segíti Akhilleuszt, elkészíti a hős fegyverét.

Hádész, aki az Alvilág istene, ebből adódóan sokszor szerephez jut.

Írisz az, aki közvetít az emberi és az isteni világ között.

A görögök antropomorf istenábrázolása, hogy isteneik bár halhatatlanok, de emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, tág teret ad az isteni világ bemutatására.

Szinte olyanok, mint egy nagy család. Mindenki a neki tetsző oldalt támogatja, ellenfeleivel próbál „leszámolni”, ha sérelem éri, panaszra megy a főistenhez, Zeuszhoz.

Amikor az istenek harcában Héra megüti Artemiszt, a fájdalmát sírva panaszolja el apjának, a főistennek.

Bár óriási szerepük van az isteneknek, mégsem mint szakrális szimbólumok jelennek meg az eposzban, hanem az események alakítójaként.

Egy igen pontosan körbehatárolt hierarchiában élnek, amely ellen bár próbálnak tenni, de kitörni belőle lehetetlenség. Gondoljunk a XIV. énekre, ahol Héra csellel megpróbálja kijátszani Zeusz parancsát, ám ő rájön, és újra foganatosítja döntését.

Az isteneket itt tulajdonképpen egyedül a halhatatlanságuk az, ami megkülönbözteti a földi emberektől, hiszen reakcióik, gesztusaik, cselekedeteik, pontosan olyanok, mint bármely földi halandóé.

Forrás: Herman Anna: Kötelező olvasmányok elemzése 1. – Az ókor, a reneszánsz és a barokk irodalmából 31-38. l. – Puedlo Kiadó