I.
R…
grófénak páholya van az Operában.
Ő
maga tartja, maga fizeti, mert a gróf azt állítja, hogy neje annyi jövedelmet
kap tőle, amiből négy színházban is tarthat páholyt.
A
múlt farsang nagyon zajos volt Budapesten. Nemcsak nyilvános bálokban gazdag,
hanem az estélyek is egymást érték s R… grófné ritkán mehetett színházba, férje
azonban minden piknik, minden bál és estély előtt ellátogatott neje páholyába.
Egy
napon Beatrix grófnénak is eszébe jutott, hogy egyszer már mégis el kellene
menni az Operába.
El
is ment. Tell Vilmost adták. A színház telve volt a legfényesebb közönséggel s ő
nagyon jól mulatott, sajnálta, hogy eddig annyira elhanyagolta az előadásokat.
Egy
ideig csendesen ült helyén, egészen a zene élvezetének adva át magát, de
csakhamar megunta ezt a nagy nyugalmat, ide-oda forgatta fejét, ismerősöket
keresve látcsövével, kik majd felvonás közben meglátogatják, s elmondják a
főváros apró eseményeit, mikben minden nagy város gazdag s mik napról-napra
újakkal cserélik fel egymást. Szép kis selyem harisnyás és aranypor-bőrből
készült cipős lába a forgolódás közben valami kemény tárgyba ütközött, ami
meglepte őt.
Lehajolt,
felvette és csodálkozva szemlélte, egy gyémántokkal kirakott karperec volt.
Hogy
jött ez ide,
Az
ő páholyába, az ő lábaihoz?
Hisz
e páholyba rajta kívül senki sem jár, mint férje. A páholynyitőnő csak nem
veszít el ilyen drágaságot takarítás közbe! Hol venné? Ennek az árán egész
esztendeig jóllétben élhetne egy egész család. Vajon ki hagyhatta itt?
Erőse
törte e problémán a fejét, s elhatározta, hogy azt mindenáron meg kell tudnia
és most már azt óhajtá, hogy a következő felvonás közben egedül maradjon, ne
háborgassa senki, mert a páholynyitónővel akart beszélni.
Óhajtása
teljesült. Senki sem látogatta meg s ő felnyitva az ajtót,kidugta rajta szőke
fejecskéjét s magához inté a fehér fejkötős hölgyet, kiben a titok megfejtőjét
vélte látni.
A
titokszerűben mindig van valami varázs, különösen az asszonyokra nézve, kiknek
éltüknek nyíltnak kell lenni. A vampyr csendesen legyezi szárnyával az alvó
embert, kinek vérét kiszívja, a grófné, dacára hogy valami rosszat sejtett
saját jogaira nézve, mindamellett érdekelte őt ez a megfejthetetlen dolog s
olyféle kellemmel vegyült nyugtalanság vett rajta erőt, mint amilyet a vampyr
műtéte alatt érezhet az édesen szendergő.
