Walter Gyula (1892-1965): Minden a mienk

 

Zöldszínű pázsitját a rét,
mint selyemszőnyeget, kinálja
felénk. Ezernyi margarét
nevet ránk a fűből kiválva.

Érettünk ömlik, csurg a nap,
szivünkre hull csak minden illat,
a kis domb minket hivogat,
s a virágok, amik kinyiltak.

Miénk csak a friss levegő,
Minden: a föld, a lebegő
madár, a messzi ég, az ér hí.

Minden érettünk van ma itt,
s ha ajkam most csókot szakít
ajkadról, itt minden megérzi.

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 39. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. okt. 2.