Olosz Lajos (1891-1977): Egy orom lecsúszott

- Somló Bódog halálakor -

Egy orom lecsuszott,
robajjal völgyet ért,
koporsója az örök folyó,
magasra felcsapott a hullám,
a vízcsipke nyugodni kiterül.
S a szivembe’ benn,
ott is megigott egy parányi csúcs,
egy picinyke orom,
s mégis benne volt a nagy világ.
Mint lekaszált élet:
arcra hullva ott feküsznek
szivemben az erősek és nagyok.
Kedvem volna mind, mind veszni hagyni,
talpra állni egyet sem engedni,
elejteni magát az Életet…
De egy másik ormon makacs, piros tűz gyúl,
lángja belecsap a végtelen ködbe,
életre keltem halottaimat
s vállamra vetem ujból az Életet.

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 41. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. okt. 17.