ifj. Remetey Dezső (1900-1937?): Jöjj, jöjj velem!

 
Jöjj, jöjj velem! Hozz lángot a szivedben!
Dalolok neked égő éneket.
Jöjj, jöjj! A lángjaink csókokra várnak,
Rajongjuk át együtt az életet!

Álmodjuk át együtt az álmainkat!
S álmunk selymébe szőve a Hitet:
A Te mámorod mindig az enyém lesz,
S az én ihletem mindig a Tied!

Jöjj! Lásd, az élet Gyász-Özönvizében
Ott integet az Öröm-Ararát -
Gyémántra váltja halk bánatu lelked
Gyújtó tükrének könnyes harmatát!

Jöjj! Csupa zengő himnusz lesz az élet!
Napsugaras és csupa árnytalan…
Én leszek a Te vigdalu pacsirtád,
Te leszel az én csókos madaram.

… S ha majd eljár a sok-sok és felettünk
És éjbe válik lelkünk hajnala.
Multunk morzsáit mélán összegyűjtve
Búcsúnk egy csók lesz, egy könny, egy ima.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 30. sz. 1916. júl. 23.