Bors László (1895-1919): Megnyugvás

Oly szép az életem,
Mint egy beteg kisgyermek csendes álma.
Ki megnyugszik egy cseppecskét a lázba,
S a lelke ott jár a messzi végeken.

Nem kell már semmi,
Az életből már egy marékkal is beérem,
Szelid kezedet simogatni kérem,
A homlokomra – és elég is ennyi.

Mert nekem már az élet nem talány,
Szelid leszek és jó leszek még én is egyszer,
Hisz ezért imádkozik egy drága lány
Esténként és naponta sokezerszer.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 34. sz. 1916. aug. 13.