Ha újkori költészetünk élén nem állna oly
látványosan, oly váratlan csillogással Balassi Bálint, akkor bizonnyal Rimay
Jánost mondanók a magyar reneszánsz legnagyobb magyar nyelvű költőjének. Nevét
és költői egyéniségét elhomályosítja Balassi közelléte. Személy szerint is
Balassi közelében nőtt fel.
A nemes Rimay család familiárisként (azaz
szolgálónemesként) élt a főúri Balassi nemzetség árnyékában. És Balassi Bálint
fedezte fel a tizenkét esztendős Rimay János értelmességét, tehetségét és
lelkes tanulóhajlandóságát. Maga mellé vette, lelkének nevelője lett; a serdülő
ifjú afféle ifjú titkárként, majd egyre inkább bizalmas barátként élt a túl
kalandos életű nagy költő mellett. Majd egész életében eltellett mesterének
bámulatával.
Pedig emberi, művészi egyéniségük miben sem
emlékeztet egymásra. Legföljebb a költészet és a műveltség feltétlen
szeretetében osztoznak. De a féktelen Balassival szemben Rimay nemcsak szelíd
és békülékeny, hanem mások ellentéteit is mindig elsimítani igyekvő embernek
bizonyul. Ez a tulajdonsága teszi később igen alkalmas diplomatává. Nem szereti
a Habsburgokat, de igyekszik békességet szerezni nemzete és uralkodója közt.
Még a törökök iránt is a megbékélés híve. Ez teszi nagyon is indokolttá, hogy
több ízben is ő legyen az erdélyi fejedelem konstantinápolyi követe. Lelkesen
szolgálja Bocskait is, Bethlent is, később jó barátságban van I. Rákóczi
Györggyel, de közben levelező jó viszonyban áll a protestánsok fő ellenfelével,
Pázmány Péterrel is. Alsósztregovai kúriája a Balassi utáni magyar költészet
otthona. Ha a gazda nem jár éppen hivatalos megbízatással Konstantinápolyban
vagy Velencében, akkor szinte irányítója az egész magyar irodalomnak. Mindenki
kedveli, mindenki józan bölcsnek tartja. Ő pedig hirdeti feledhetetlen
mesterének, Balassi Bálintnak költői nagyságát, pompás latin levelekben írja
meg úti élményeit, köztük a török szultáni udvar életét, írja gondosan
cizellált verseit, neveli az ifjabb költőket, köztük unokaöccsét, Madách
Gáspárt. Idővel tőle örökli a sztregovai otthont a Madách-nemzetség, amelynek
majd kései leszármazottja lesz Az ember tragédiája költője.
Fontos történelmi és kultúrtörténeti jelenség a
latin levélíró és a békülékeny politikai író is. De már a maga kora is
mindenekelőtt a példaszerű költőt látta benne, aki a legméltóbb folytatója
Balassinak.