Ha gyarlóságból megbánt a lány:
Kérleld meg! vele durván ne bánj!
A porszemért, mely szárnyára ült,
Gyöngéd zománcát le ne töröld!
Egy sóhajodból mindent megért
S alázatos lesz nagy lelkedért,
Csókkal borítja térded, kezed,
És életednél jobban szeret!
(Forrás: Szerelmesek könyve – Szerk.: Dura Máté – Bp.,
Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t. kiadása 1899.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése