Ó szerelemnek éjszakája –
Által virrasztom sírdogálva,
Nincs menekvésem phantomától
S lelkem az éggel együtt gyászol,
Csillagok sorsán tépelődve:
Mert foglyok ott fönn mindörökre.
Az ég duzzadó tengerének
Sohasem ér dagálya véget
Átmenni rajta szem se bírna
Ha a tejút nem volna hídja.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Amott a Nilus szent vizében
Épp most merül alá a nap.
Szürkületbe szúrt fény-dárdái
A víz fölött megállanak.
Meggyúlt a víz és fent a holdnak
Ezüst sajkája megjelent,
Talán azért, hogy partra mentse,
Ki elmerült a vízbe lent.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Felvillant a pusztán a karaván lángja,
Amint az esthajnal éjtszakába hajlott.
Álom borult szerte az egész világra,
Eltévedt a hajcsár, elfáradt a dalnok.
Ábrándoztam róla, kit a végzet elvett
Friss volt a fájdalmam, de két szemem bágyadt,
Agyamban már minden gondolat elernyedt
És beteg szivemnek nem vetettek ágyat.
Szerelmem bensőmben mint nyitott seb égett,
Képzeletem lassan lángra lobbant tőle,
Fürkésztem a sűrű, kormos sötétséget,
S unszoltam társaim hírt hozni felőle.
„Leila fáklyája villant fel az éjben,
Itt lesz a közelben, nézzetek csak széjjel!”
„Képzelet játéka –korholtak keményen –
Lidérc fénye csalt meg, csillagtalan éjjel”.
Elfordultam tőlük, büszke fővel, bátran,
Mit kezdjek vakokkal?” kérdém lehangoltan,
S indultam eléje. Vágyam volt a társam,
S a szenvedély lován tovább lovagoltam.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Feltárul a völgy előttünk
Teljes gazdag pompájában
Oldalán dús virágszőnyeg,
Mélyén tó hullámzik lágyan.
Felhők könnye öntözgette
Tavasz díszét hintve rája,
Felhőlányok csókja után
Sóvárog a tó hulláma.
Panaszhang is kél az ajkán
Csobbanó, halk, lágy zenével:
- Mért köszönt rám oly hideggel
Mért borzongat minden éjjel?
Oly bájos vagy völgy, hogy még a
Számum is, ha erre járna,
Szépségedtől ellágyulva
Rád mint hajnalszellő szállna.
Kavicsod gyöngy, körülötte
Aranyporzó lágy fövényed
Még a záporkopják ellen
Virágkelyhek védnek téged,
Napfény hull rád és vakítón
Csillogsz, ragyogsz ezer színbe
Csiszolt tükör kristály tavad
Zöld abroszon elterítve.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
