Ó szerelemnek éjszakája –
Által virrasztom sírdogálva,
Nincs menekvésem phantomától
S lelkem az éggel együtt gyászol,
Csillagok sorsán tépelődve:
Mert foglyok ott fönn mindörökre.
Az ég duzzadó tengerének
Sohasem ér dagálya véget
Átmenni rajta szem se bírna
Ha a tejút nem volna hídja.
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése