Az én hazám Firtos alatt Énlaka
Ott fehérlik rózsámnak is szűk laka;
Silány, kopár a határunk, kőverem,
A szép virág a faluba benn terem.
Firtosi szirt alján forrás csörgedez,
Az én szívem, rózsám! Érted epedez,
Kristálytiszták a forrásnak habjai,
Mint szívemnek érted égő lángjai.
Székely szabad nép lakozza falunkat,
Nincs főnemes, nincsen őr, sem zsellér ott;
Első ember a pap után, a ki jó,
A legjobb ember Énlakában nagyapó.
Székelyföldön nincs a lánynak jószága,
Jószág neki szépsége és jósága,
Édes rózsám, te szép is vagy, jó is vagy;
S Énlakán és világszerte gazdag vagy.
Fagyos szél fú Firtos hármas homlokán,
Mécs pisladoz barna babám ablakán;
Süvölts, óh szél! Légy sötét, óh éjszaka!
Vezércsillag nekem babám ablaka.
Drága arany fekszik Firtos hegyében
Drágább arany lakik a hegy tövében:
Turkáljon a kiknek tetszik aranyér’,
Veled, rózsám! Semmi arany föl nem ér.
Messze látszik kerek erdőd Énlaka,
Szép rózsámnak híre messzebb elhata;
Hadd terjedjen az ő híre messzire,
Szomszéd legény viszi attól esküre.
Ne búsulj, hogy sovány falunk határa,
Isten után áldás vár a munkára.
Megél, aki egymást híven szereti,
A szabadság szegénységünk enyhíti.
Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése