Száll a lelkem, messze tájon,
Fürgén járó tündérszárnyon.
Rónán, bércen által törtet
S üdvözlöm a Székelyföldet.
Bejárok itt minden tájat,
Elkísér az öröm, bánat…
És sok drága emlék után
Megpihenek a Hargitán.
Széttekintek. Be szép minden,
A világon szebb föld nincsen!
Égbenyúló hegyek orma,
Koronáját büszkén hordja,
Árnyas liget közelébe’
Sok szép falu, fürdő képe.
Lenn a malom, fenn valahol
Egy-egy „fűrész” zúg-zakatol.
Növény, állat az erdőben.
Folyóiban a hal bőven.
Kőszenet, sőt, nemes érczet
Rejtenek a zengő bércek.
Völgyek ölén, bércek mellett
A szél aranykalászt lenget.
Dús legelőn szelíd nyájak
Nyájas kolomp mellett járnak.
Kert gyümölccsel, rét virággal,
Vidám madár-muzsikával.
Mosolyognak, integetnek,
A várromok – mesélgetnek.
Oh, e föld szép, gazdag egyképp
S mégis koldus benne a nép.
Mintha útján átok járna…
Az én szívem hogyne fájna!
Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése