Két nap kellene az égre,
Hogy az egyik mindig égne,
Mindig tüzne a világra,
Hogy a szegény sohse fázna.
Két nyár kellene egy évben,
Hogy a szegény jobban éljen,
Bokrok alatt, kazlak tövén
Hadd pihenne nyugton, szegény.
És két sziv kellene annak,
Aki boldog, aki gazdag,
Hogy míg egyik meg se rezzen,
A másikkal csak érezzen.
Forrás: Budapesti Szemle 1933. 230. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése