2024. ápr. 12.

Sík Sándor (1889-1963): Kék forrás (1943. aug.)

 


Nézzétek ezt az összenőtt

Házaspár bükköt és fenyőt,

Hogy áll a hűvös aljban!

S a kettes emlő dús tejét,

A forrás csorgó kútfejét,

Hogy libeg kék fonalban!

 

Jön egy mezítlábas gyerek,

Virradat óta ténfereg

A dombokon a nyájjal.

Baribecéző tenyerét

Meggönybölyíti és merít

S szürcsöl csepegő szájjal.

 

Aztán föláll és égre néz.

A szeme mondja: Jó a víz,

És jó a parti pázsit,

Heverni biztat bársonya,

S a fű között az áfonya

Kék gyöngye bújócskázik.

 

A csermelyen a napsugár

Azt sziporkázza: szép a nyár,

S édes az élet nyárban!

Nyaral a nyáj a havason,

S gyerek és puli szabadon

Kószál a dús határban.

 

Édes az élet nyárszaka!

Ha jő a farkas éjszaka

Az alvó esztenára,

A virrasztó fehér kutyák

Hamar ellátják a baját,

Nappal mi gondja rája!

 

Édes az élet nyárszaka!

A most kaszált sarjú szaga

Mellem betölti mézzel.

Ha jönnek is a farkasok,

Ma még a Kék Forrás buzog,

S felhőtlen égre nézek.

 

Holnap, - a nyáj is hazatér,

Szalad a nyár, és jön a tél,

És háromszorta hosszabb,

A Forrás virraszt télen is:

Ne próbálnál-e szívem is

Ne lenni nála rosszabb!

 

Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése