Nézzétek ezt az összenőtt
Házaspár bükköt és fenyőt,
Hogy áll a hűvös aljban!
S a kettes emlő dús tejét,
A forrás csorgó kútfejét,
Hogy libeg kék fonalban!
Jön egy mezítlábas gyerek,
Virradat óta ténfereg
A dombokon a nyájjal.
Baribecéző tenyerét
Meggönybölyíti és merít
S szürcsöl csepegő szájjal.
Aztán föláll és égre néz.
A szeme mondja: Jó a víz,
És jó a parti pázsit,
Heverni biztat bársonya,
S a fű között az áfonya
Kék gyöngye bújócskázik.
A csermelyen a napsugár
Azt sziporkázza: szép a nyár,
S édes az élet nyárban!
Nyaral a nyáj a havason,
S gyerek és puli szabadon
Kószál a dús határban.
Édes az élet nyárszaka!
Ha jő a farkas éjszaka
Az alvó esztenára,
A virrasztó fehér kutyák
Hamar ellátják a baját,
Nappal mi gondja rája!
Édes az élet nyárszaka!
A most kaszált sarjú szaga
Mellem betölti mézzel.
Ha jönnek is a farkasok,
Ma még a Kék Forrás buzog,
S felhőtlen égre nézek.
Holnap, - a nyáj is hazatér,
Szalad a nyár, és jön a tél,
És háromszorta hosszabb,
A Forrás virraszt télen is:
Ne próbálnál-e szívem is
Ne lenni nála rosszabb!
Forrás: Budapesti Szemle 1944. 267.kötet 800-805.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése