- Parabase –
Régi vágy, mi arra késztet
Minden buzgó szellemet,
Nézni, látni: a természet
Mint él abban, hogy teremt.
Bár sokképpen nyilatkozva,
Az örök Egy megmarad,
S amint azt ön-lénye hozza,
Nagy kicsiny, kicsiny a nagy.
Bár változva, el nem veszve,
Most közel, majd távol ott,
Más alakban egyre-egyre,
- Én csak nézem, s bámulok…
Ford.: Szász Béla
Forrás: Budapesti Szemle 1932. 225. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése