Földrengés, vagy villámcsapás alatt
A Hargitán egy szikla meghasadt.
Tenyérnyi rés volt. Az esők, szelek
Mind vittek abba nehány porszemet.
És évek múlva oda hullatott
Madár, vagy szél egy kis fenyőmagot.
Az a mag megszerette ott a földet,
S más tavasszal már mint kis fenyő zöldelt.
Gyökereit sziklába kellett vájja,
- S mégis egyre szebb lett a koronája.
Száz szél, vihar támadta, hogy kidöntse,
- De csak annál erősebb lett a törzse.
Őseink az ily fenyőktől tanulták meg talán,
Hogyan kell megélni a Hargita oldalán.
És mi, mai székelyek is ha élni akarunk,
A kőből is kenyeret kell kiszorítson karunk.
Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése