Ismeretlen szerző: Ima

  

Uram! Te láttad mikor bucsuzott

S láttad a könnyet két csodás szemén

Hallottad remegő bucsuszavát

S azt is tudod, hogy mit szenvedtem én.

 

Aztán láttad Őt elmenni messze…

Duló csatába véres harc közé –

S tudod mért borultam vérző szivvel

Egy féltve őrzött kis fénykép fölé.

 

S tudod bár én még Neked se mondtam

Mért oly borus néha tekintetem

Hogy azt a szöszke kékszemű fiut

Mily igaz, tiszta szivvel szeretem.

 

… Összekulcsolva láttad a kezem

Tudod kiért szállt a sok hő ima

Találjanak meghallgattatásra

Hadd valósuljon meg szivem álma.

 

Nem kérem Tőled az Ő szerelmét

Ha az elmulik vissza ugy sem jő

Nem kérek színes – boldog álmokat

S ne előttem álljon fényes jövő.

 

Az életéért könyörgök Uram!

Azért a meleg piros életért –

S hogy ne szünjön meg dobogni szive

Ott kinn a harcok véres mezején.

 

S hozd vissza – ha szive mást szeret is.

Nem megyek Hozzád panaszra Érte.

Ajkam éld’ni fog, ha Ő boldog lesz

De szivem belehal vérző sebébe. –

 

-        -        -        -        -        -        -

-        -        -        -        -        -        -

S meg fogok halni egy csendes alkonyon

Könnyel, szememen de mosollyal ajkamon.

 

Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 7. sz. 1917. febr. 11.

Ősz Iván (Mészáros Hugó 1892-1969): Imádság

 

Én Istenem, adj már szebb napokat,

Kis házat, néhány kellemes szobát,

Napos verandát s kertet, kedveset,

Mit hangos, tiszta kis patak foly át

 

S adj kis kertembe árnyas, vén fasort.

Öreg fák alá pihenő padot,

Szelid asszonyt, enyhe sütkérezést

És könyü, tiszta, üde bánatot.

 

Adj pár rimet majd gyors tollam alá,

Meghitt beszédet alkonyat felé,

Adj szép tavaszt, langy nyarat, csendes őszt

És boldog, szelid álmokat belé.

 

Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 52. sz. 1921. dec. 25.

 

Üdvöz-légy Mária!

 

Sirva ébren lelt egy kis lányt

A korány első harangja:

Vérző szivvel sír a gyermek,

Mert jó anyja fekszik halva.

Könyörög szegény kis árva:

- Oltalmam, légy üdvöz Mária!

 

Szép hajdon lett a kis lányból,

Arczán látszik a boldogság;

Mint menyasszony lép templomba

Hol a dél-harangot huzzák;

Szól szivéből halk imája:

- Oltalmam, légy üdvöz Mária!

 

Vágyait rég eltemette,

És emléki sirját ássa;

Agg nő térdel szent oltárnál;

A napot lemenni látva,

Rebegi elhaló hangja:

- Oltalmam, légy üdvöz Mária! –

 

Hű lányidat, itt a földön,

Emléked bűnszennytől ójja!

Árvák anyja, nők bizalma,

Haldoklók oltalmazója,

Nőerényeknek példája,

- Oltalmunk, légy üdvöz Mária! –

 

VIOLA

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 15. sz. 1865. ápr. 9.

Ének Szent László királyról

Idvezlégy kegyelmes szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

Csillagok között fénességes csillag.

 

Szentháromságnak vagy te szolgája,

Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;

Te szent léleknek tiszta edénye,

Szíz Máriának választott vitéze.

 

Magyarországnak vagy kerály magzattya,

Szent kerályoknak fénes tüköre:

Tenéked atyád kegyes Béla kerály,

Hogy hozzáképest kegyes kerály lennél!

 

Nekönk sziletil Lengyelországban,

Menyből adtál nagy csudaképpen.

Másszor sziletil szent keresztvíztől,

Ősödnek nevén László lőn neved.

 

Mikoron méglen gyermegded volnál,

Kihoza Béla kerály jó Magyarországba,

Hogy dicsekednél te két országban,

Magyarországban és menyországban.

 

Letelepedél Bihar-Váradon,

Ah várusnak lől édes oltalma;

Templomot rakatál szíz Máriának,

Kiben most nyúgoszol menden tisztességvel

 

Környőlfekesznek téged császárok,

Püspökök, kerályok és jobbágy urak;

Olaj származik szent koporsódból,

Tetemed foglalták az szép sár-aranyból.

 

Téged dícsérnek szent zolozmával

Papok, diákok és várusnépek;

Téged földnek kereksége,

Mert téged dícsérnek Istennek angyeli.

 

Te dicsekedel kerály-székedben,

Képed fel-tötték az magas kőszálra;

Fénlik mint nap, salyog mint arany:

Nem elégeszik senki tereád nézni.

 

Te arcúl tellyes szép piros valál,

Tekéntetedben embereknél kedvesb;

Beszédedben ékes, karodban erős.

Lám mendent te ejtesz ki tevéled küzdik.

 

Tagodban ékes, termetedben díszes,

Válladtúl fogva mendeneknél magasb;

Csak szépségéd császárságra méltó,

Hogy szent korona téged méltán illet.

 

Testedben tiszta, lelkedben fénes,

Szívedben bátor miként vad oroszlán,

Azért neveztek bátor Lászlónak,

Mikoron méglen iffjúdad volnál.

 

Mert választa az szíz Mária,

Megdicsőite sok jó ajándékkal,

Hogy te őriznéd és oltalmaznád,

Neki ajánlád jó Magyarországot.

 

Fejedben kele az szent korona,

Megbátorejta téged az szent lélek;

Kezdéd követni atyádnak életét,

Rózsákot szaggatál koronádban fizéd.

 

Dicsérük magyarok szent László kerált!

Bizony érdemli mi dícséretönköt.

Dícsérjük őtet angyelok mondván:

Idvezlégy kegyelmes szent László kerály!

 

Forrás: Anthologia Hungarica Insel-Verlag Leipzig 1922.