Uram! Te láttad mikor bucsuzott
S láttad a könnyet két csodás szemén
Hallottad remegő bucsuszavát
S azt is tudod, hogy mit szenvedtem én.
Aztán láttad Őt elmenni messze…
Duló csatába véres harc közé –
S tudod mért borultam vérző szivvel
Egy féltve őrzött kis fénykép fölé.
S tudod bár én még Neked se mondtam
Mért oly borus néha tekintetem
Hogy azt a szöszke kékszemű fiut
Mily igaz, tiszta szivvel szeretem.
… Összekulcsolva láttad a kezem
Tudod kiért szállt a sok hő ima
Találjanak meghallgattatásra
Hadd valósuljon meg szivem álma.
Nem kérem Tőled az Ő szerelmét
Ha az elmulik vissza ugy sem jő
Nem kérek színes – boldog álmokat
S ne előttem álljon fényes jövő.
Az életéért könyörgök Uram!
Azért a meleg piros életért –
S hogy ne szünjön meg dobogni szive
Ott kinn a harcok véres mezején.
S hozd vissza – ha szive mást szeret is.
Nem megyek Hozzád panaszra Érte.
Ajkam éld’ni fog, ha Ő boldog lesz
De szivem belehal vérző sebébe. –
- - - - - - -
- - - - - - -
S meg fogok halni egy csendes alkonyon
Könnyel, szememen de mosollyal ajkamon.
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 7. sz. 1917. febr. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése