Te sirsz, te fázol, hogy már itt az este
S tavaszi mámor neked nem jutott,
Hogy lelkedet a bánat eljegyezte
S most a könnyes est csöndes kis hugod.
Te sirsz, te fázol, hogy már itt az este,
Pedig most rügyeznek odakünn a fák
És százezer virág párját keresve,
Mind csókra nyujtja szomjas ajkát.
Te sirsz, te fázol, neked fáj az este
Mert nincs több mese, nincs több csodavár
Mert nem tartod kezem puha kezembe.
Te sirsz, te fázol, hogy már itt az este
Utolsó nászdal bug az esti csendbe
S rád a nagy bánat éjszakája vár.
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf. 28. sz. 1917. júl. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése