- Apámnak, az öreg népfölkelőnek –
Hej! rekettyés berekalja,
Zöldpalástos, vad ugarom:
Hütlen lesz a régi gazdád,
Ötven őszt élt öreg gazdád,
Elhivja egy szent hatalom…
Hej! messze tán – nagyon…
Hej! sokfészkü, vén szederfám,
Szél zugassa minden ágad.
Rád bizom a fele lelkem,
Hét porontyom, ősi telkem,
Két pár ökrös, szép tanyámat:
Mindenemet reád hagyom…
Hej! menni fáj nagyon…
Hej! keresztes, karcsu torony!
Hányat üthet még az órád?
Honn leszek-e öreg őszre,
Boros, buzás, barna őszre?
Jó az Isten, tán csak jót ád!
Hisz az ősz még messze vagyon…
Hej! messze még nagyon…
Hej! nyolc árva, bus cselédem!
Minek könnyeznél utánam?
Csak egy kicsit messze megyek,
Oda, hol a havas hegyek
Tüzes ormát sohse láttam.
Szivem ugyis itthon hagyom…
Elvinni fáj –nagyon…
Hej! virágos kis temető!
Befödözni lesz-e hantod?
- Mondjátok az öreg őrnek,
Ha majd mind csak visszajönnek,
Huzza meg a kisharangot!
… Megyek! Hi egy szent hatalom…
Hej! messze tán – nagyon.
Forrás: Dombóvári Hírlap 1. évf.16. sz. 1917. ápr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése