Nem adtam néked gyöngyöket,
Utánam is csak köny jöhet.
Mégis, mégis, mondd, volt-e szebb
Élet, mely ime elveszett?
Volt-e jobb, volt-e igazabb?
Lesz-e, ki ujra vigaszt ad?
Lesz, ki messzeségen által
Igy őriz, áld fájdalmával?
Lesz emlék enyhébb, melegebb,
Mely napjaidban veled megy?
Lesz ünneped, engesztelő?
Vár-e rád Gyertyaszentelő?
Lesz, aki átküld könyveket
Mulandó földi gyöngy helyett?
lesz, ki vár tavaszi bálon?
(Tavaszi bál egy rossz kabáton!)
Jön-e feléd, ó, jöhet-e
A bánat búsabb követe?
Hozhat-e kincset s adhat-e?
S amit feléd nyújt, arany-e?
Lásd, én nem adtam gyöngyöket,
Utánam is csak köny jöhet.
Forrás: Dombóvári Hírlap 5. évf. 52. sz. 1921. dec. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése